Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarország és Románia tartós gazdasági együttműködéséhez bizalomra van szükség, amit a következő időszakban ki kell alakítani. A két ország speciális helyzetéből fakadóan ehhez nem elegendőek azok a tényezők (jogállamiság, jogbiztonság, Európai Unió), amelyek Európa nyugati felén garantálják ezt, vagyis itt különleges bizalomépítő lépésekre van szükség – hangsúlyozta Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke a Nagyváradon, Félixfürdőn a NAPI Gazdaság és a Krónika erdélyi magyar közéleti napilap által szervezett második román–magyar üzleti konferencián csütörtökön. A bizalom az üzleti élet minden szegmensében meghatározó tényező, de kiemelt szerepe van a konferencia középpontjában álló ingatlan- és építőipari befektetések esetén, hisz ezek hosszú távú megtérüléssel járó invesztíciók, s ráadásul a fejlesztések eredménye a helyükön marad. A bizalom építéséből az államnak is ki kell vennie a részét – emelte ki az elnök.
Orbán egyébként felvetette az állam szerepének újragondolását a globalizálódó piacgazdaságban, amire szerinte a közös cselekvés eszközeként kell gondolni. A volt miniszterelnök szerint az a helyes kérdésfeltevés, hogy hol kell szerepet kapnia az államnak és a magánszférának. Az ugyanis nem helyénvaló, vagyis leegyszerűsítés, hogy a befektetések során az állam rossz, a magánszféra pedig jó szereplő. Orbán szerint az államot a privatizációból sem kell kirekeszteni, számtalan példa van ugyanis arra, hogy nyugat-európai állami cégek kapcsolódtak be a kelet-európai privatizációba, ezek közé sorolható az Antenna Hungária magánosítása is. Orbán kiemelte, hogy Magyarországnak fordítókorong szerepet kellene betölteni a befektetések során, ehhez azonban szemléletváltásra van szükség, ma ugyanis még csak a külföldi tőke magyarországi megjelenése vált természetessé, az évi 3,5-4 milliárd dolláros Magyarországon megvalósuló befektetéshez képest a honi kihelyezés ennek alig 10 százalékát teszi ki. Ezt egyensúlyba kell hozni, aminek elősegítésére a magyarországi kis- és középvállalkozásokat kellene helyzetbe hozni speciális hitelkonstrukciókkal vagy jelentősen megnövelve azoknak a magyarországi intézményeknek a büdzséjét, amelyek az ilyen befektetéseket támogatják. Mindezek mellett például kockázati alapok felállításával is elő lehetne mozdítani e réteg határon túli beruházásait. Orbán szerint az ilyen kockázati alapokat a két ország külön-külön vagy akár közösen is létrehozhatná, s ezekből segíthetnék a régióba érkező beruházásokat.
Orbán kiemelte, hogy sok kedvező változás történt Romániában az utóbbi időben, például az adózás terén, s Magyarországnak – ha állni akarja a versenyt szomszédjával – be kellene neveznie az adóversenybe, hisz ez a verseny ma még nélkülünk zajlik. A Romániában végbemenő kedvező változások ellenére nehézségekkel is szembe kell néznie az itt beruházóknak, például az üzletmenettel, a befektetésekkel kapcsolatos adminisztráció okozhat problémákat. Románia uniós csatlakozása további lehetőségeket kínál a befektetőknek, hisz a következőkben nagyságrenddel megnő a közösségi beruházásokra fordítható összeg, s e fejlesztésekben a romániai és magyarországi vállalkozásoknak is szerepük lehet. Az autonómia szempontjából is előnyöket hoz Románia uniós csatlakozása, az autonómia – amely az unióban természetes jog – az adott országban a legfejlettebb gazdasági egység, legalábbis ezt igazolják Orbán szerint az olyan nyugat-európai példák, mint a katalán, a baszk vagy a dél-tiroli. Az autonómiák megnövekedett gazdasági ereje aztán jótékony hatással van az egész ország gazdasági helyzetére.
Az építőipari piac további fejlődésével számol a Kész Románia Kft. A piac jellemzésére Bencze Gábor, a romániai cég ügyvezető igazgatója elmondta: az jelenleg 7 százalékos fejlődést mutat, s a következő öt évben 10 százalékos bővülés várható. A cég fő tevékenységi körébe tartozó ipari és kereskedelmi építkezések a román építőipari piac (ami mintegy 800-900 millió euró) 50 százalékát teszik ki. Romániában mára országos lefedettséggel rendelkezik a cég, s jelentős növekedés várható árbevételében is a következő években. A társaság stratégiájában a generálfeladatok és az ingatlanfejlesztés képviselnek túlsúlyt. A cég referenciái között vannak gyártócsarnokok, autókereskedőházak, középületek. Kiemelt munkái közé tartozik a Rigips gipszkartongyártó üzeme Tordán és a Baumit szárazvakolat-gyár Tövisen, amelyhez hasonló méretű és jellegű ipari-technológiai beruházást nyert el a napokban a Kész Románia Kft.
Szalkay József, a Piraeus Bank regionális PR-igazgatója az „Ingatlanfedezetű hitelezés Romániában” című előadásában elmondta, hogy a kis- és középvállalkozások számára Romániában a legfontosabb külső finanszírozást a banki hitelek jelentik. A Román Nemzeti Bank irányadó kamata 2004 tavaszától csökkenő pályára állt ugyan, de még mindig olyan magas, hogy átlagosan 20 százalék körülire emelné a nemzeti valutára számított jelzáloghitel-kamatokat. Valósabb viszonyítási alapnak számítanak az igazgató szerint a trend meghatározásában az állampapírok kamatkalkulációin kialakult „árak”, amelyek a kereskedelmi bankokban ezt a küszöböt 17-18 százalékra jelzik. Optimistább számítások szerint 2005 végére e küszöb 15 százalék is lehet. Hasonló pályára állhat az amerikai dollárban, illetve az euróban felvett hitelek kamata is, a folyamat viszont lassú, mert a lej valószerűtlenül élénk erősödése amúgy is az euróban vagy a dollárban felvett hiteleket ösztönzi. A becslés szerint 7-7,5 százalékon kínálják majd a lakásvásárlási és jelzáloghiteleket, a trendben azonban benne van valamikor 2008 elejére az 5 százalékos küszöb is.
Pálhegyi Zoltán, a víz-, gáz- és fűtésszerelési termékek nagykereskedelmével foglalkozó Melinda Impex vezérigazgató-helyettese kiemelte, hogy a román épületgépészeti piacon számos kis tőkéjű szereplő van jelen, s a hazai gyártók egyre érezhetőbb jelenléte figyelhető meg, ugyanakkor a kiéleződött verseny a minőség rovására megy. A román építőanyag-piacon fellelhetők ugyan a beruházásokhoz szükséges anyagok, ám esetenként az uniósnál magasabb árakon. Az építőanyag-nagykereskedő cégek szükségesnek látják a barkácsáruházak által elcsábított fogyasztókat végvásárlókkal pótolni, ezért elmozdulnak a termékkel együtt kínált szolgáltatások biztosítása felé.
