A távol-keleti gyártók nemcsak a textiliparban, hanem az üvegpoharak és egyéb tálalóeszközök terén is igyekeznek jelentős teret nyerni. A terjeszkedést az alacsony árak segítik, de - tájékoztatta lapunkat Nagy Imre, a Parádi Kristály Rt. vezérigazgatója - a viszonteladók egy része nem veszi fel kínálatába e termékeket, gyenge minőségük miatt. (A társaság tavalyi 1,2 milliárdos árbevételének döntő része a külpiacról származik.) A magyar üvegiparnak azonban nemcsak a keleti dömpinggel, hanem a környező országok üzemeivel is versenyezniük kell. Például az ígéretes orosz piacon is, ahol a csehek eleve előnnyel indulnak bevezetett Bohemia márkanevükkel (a márka a legnehezebb időszakban is a piacon maradt). A hazai minőségi üvegipart azonban általános vélekedés szerint leginkább a dollár gyengülése sújtotta. Katzer Zoltán, az Ajka Kristály Kft. vezérigazgatója egyenesen úgy fogalmaz: a zöldhasú gyengélkedése padlóra küldte a hazai üvegipart. Emiatt a társaság 3,8 milliárd forintos árbevétel mellett mindössze 10 millió forintnyi adózott profitot tudott termelni. Termékeik jelentős részét ugyanis (ők is) az Egyesült Államokban adják el. A hazai piac sem mondható gyengének, ám ezt nagymértékben befolyásolja a turizmus alakulása - a belföldön vásárolt áruk jelentős része szintén külföldre kerül.
Rendkívül sajátos helyzetben van a hazai öblösüveg-, ezen belül a csomagolóüveg-gyártás is. Magyarországon gyakorlatilag nincs színesüveg-termelés, így a teljes piacot külföldi cégek fedik le. A fehér üveg esetében pedig az agrárium teljesítménye jelentősen meghatározza a keresletet, ugyanis a konzervipar az egyik legnagyobb vevő - nyilatkozta lapunknak Bódis Ákos, a magyar piac több mint felét lefedő Egyesült Magyar Csomagolóüzem Kft. (EMCS) kereskedelmi igazgatója.
A színes üveg gyártása a kilencvenes évek végén a kedvezőtlen gazdasági fejlemények, elsősorban az orosz válság hatásai miatt gazdaságtalanná vált, s így az ezzel foglalkozó üzemek ezt az ágazatot megszüntették. Aki a piacon maradt, kivétel nélkül a fehérüveg-gyártást preferálta, ami azzal magyarázható, hogy ez a terület lényegesen nagyobb a színesénél. (Utóbbi esetében meghatározóak a boros-, a sörös- és a szeszes-likőrös üvegek.) Éppen ezért kérdéses most az is, hogy hazai gyártó ismét belép-e erre a területre. Az EMCS amerikai anyavállalatánál fontolgatják ugyan a gyártás újraindítását, ám ezt komoly piaci felmérésnek kell megelőznie. Egy-egy új területre ugyanis rendkívül nehéz belépni, hiszen mindenki szerződött szállítóktól vásárol, emellett pedig a söröspalackok esetében hosszú és kacifántos engedélyezési eljárás után indulhat csak meg a gyártás. Ráadásul a termékekre jóformán már az indulás pillanatában vevőt kell találni, hiszen a kemencét csak egy adott kapacitással lehet működtetni.
Bódis Ákos szerint egyébként a magyar piac összességében stagnál; a konzervipar igényei egyes szubvenciók megvonásával, valamint a dollár árfolyamának kedvezőtlen változása miatt csökkennek, ám ezt például a növekvő ásványvíz- és üdítőital-fogyasztás - itt kizárólag az éttermi forgalom élénkülése jelent bővülést az ágazatnak - ellensúlyozza. Némi fejlődést mutat a fehérboros palackok piaca, ám ez még nem jelent számottevő volument.
