Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Földhitel- és Jelzálogbank Rt. (FHB) megfontolandónak tartja a lakáshitelekre érvényes European Code of Conduct (ECC) fogyasztóvédelmi szabályainak hazai alkalmazását - mondta lapunknak Harmati László, a bank vezérigazgató-helyettese. Az EMF által 2001-ben készített, lakáshitelekre vonatkozó fogyasztóvédelmi kódex alapján az Európai Bizottság már közösségi ajánlás szintjére emelte ezeket a fogyasztóvédelmi elveket, amelyeket az EU-tagállamok közül már a többség adaptált, három további ország pedig hamarosan megteszi ezt - tájékoztatott Harmati, akit novemberben az Európai Jelzálog Szövetség alelnökévé választottak.
A szabályozás elsősorban a szerződéskötés előtt átadandó információkat érinti: ezeknek a tartalmát és a szerkezetét is meghatározza az ügyfelek előzetes tájékoztatása, teljes informálása, illetve az összehasonlíthatóság céljából. A hazai szabályozás ugyan nincs lényegesen lemaradva, de azért van mit pótolni - véli a bankár. Ám elismerte, hogy egy nemrégiben nyilvánosságra hozott EU-jelentés szerint Nyugaton sem mindenütt tartják be a vállalt előírásokat. Ezért számos szakértő nem egy fogyasztóvédelmi lakáshitelezési önszabályozó kódexként, hanem közösségi direktívaként látná szívesen ugyanezeket a szabályokat - hangsúlyozza Harmati.
Részletes szabályok
Az ajánlás részletesen szabályozza, hogy milyen információkat kell átadni az ügyfeleknek egy 15 pontból álló hitelinformációs táblázatban, még a szerződéskötés előtt. Ezek egy része általános, más elemei személyre szabott információkat kell, hogy tartalmazzanak.
Így szerepeltetni kell benne például a teljes hiteldíjmutatót (THM), amelyről a magyar parlament épp a napokban hozott döntést, s a használata 2004 májusától kötelező. (Jelenleg még nem kell THM-et számítani a lakáshitelekre.)
A kódex által előírt standard információs táblában fel kell tüntetni a lakáshitel devizanemét, a kamatlábat, a kamatozás módját, a kamatperiódust, az adott lakáshitel-konstrukcióra vonatkozó szabályozói kamatlimiteket, sőt azt is, hogy a kamatot milyen módszerrel számítja ki a bank. Az egyéb - például értékbecslési, lakás- és életbiztosítási - díjakat is kötelező megjeleníteni a táblázatban.
A tájékoztató anyagnak tartalmaznia kell egy minta értékű, vagy az ügyfél konkrét hiteligénye alapján készített táblázatot, amelyben láthatóvá válik, hogyan alakul a kölcsön futamideje alatt a tőke- és a kamattörlesztés, milyen a fizetési gyakoriság. Figyelmeztetni kell az ügyfelet, hogy a kamatozás módja szerint a megadott törlesztőrészlet a futamidő alatt változhat. Tájékoztatni kell az ügyfeleket az előtörlesztés szabályairól, s hogy a hitelhez pontosan milyen biztosítékok kapcsolódnak. A bankár hangsúlyozta, hogy ezek az információk ma is elérhetők az ügyfél számára. A kódex által előírt standard információs táblázat egységes szerkezetben tartalmazza a fontosabb lakáshitel-paramétereket.
A piac nem,
de a kamatok egységesek
Az EMF november végi konferenciájának másik meghatározó témája az európai jelzáloghitel-piacok integrációja volt. Az EU-ban a lakáshitelkamatok jelenleg nagyon egységes képet mutatnak, költségek és egyéb díjak nélkül 3 és 5 százalék között szóródnak - mondta lapunknak Harmati. Mivel az említett kamatszint hatékony árazást tükröz, csak korlátozottan igaz az a tétel, hogy a határon átnyúló lakáshitelezés hiánya az EU-ban lényeges versenykorlátozó tényező. Ám az erősebb versenynek rövid távon további árleszorító hatása lenne. A kamatszintek közötti eltérés fő oka az inflációs különbségekben, az eltérő hitelkockázatban, a különböző előtörlesztési szabályokban és az ügyfelek által választott kamatperiódusban keresendő, de torzító hatása van a lakáshitelekhez kapcsolt lakossági (retail) termékek keresztértékesítéséből adódó haszonnak is, amely egyértelműen lefelé tolja a kamatokat. Ezeket a torzító hatásokat kiszűrve a különbség még kisebb - alig több mint fél százalék - lesz. Az EU lakáshitel-piaci hatékonyságnövekedését elsősorban nem a kamatok csökkenése, hanem az elérhető termékek körének bővülése formájában várják a szakértők, vagyis a termékek elérhetősége javulna, mivel egyes országokban kevesebb hitelfajta létezik.
A lakás-jelzáloghitelezés minden országban egyedi, nemzeti sajátosságokat visel magán. A kereskedelmi jelzálog-hitelezésnél ezzel szemben nagyon is hangsúlyosak a határon átnyúló üzletek. Ebben az üzletágban - a német példát véve -, minden 1 eurónyi kihelyezésből 70 centet külföldre hiteleznek, míg a lakosságnál a kihelyezések száz százaléka belföldi. Az EMF megállapította, hogy a lakosság nem szívesen vesz fel olyan banktól kölcsönt, amelyik nincs jelen az adott országban, az ügyfelek ugyanis elfogultak a saját országuk szolgáltatói iránt. A lakossági jelzáloghitel lokális, számos operatív feladatot igénylő, költséges termék. Számos szabályozási gát is felmerül, így az eltérő fogyasztóvédelmi szabályok, a különböző földhivatali eljárások, egyéb törvényi előírások. További gát még, hogy más országok piacairól az egy-egy országban honos bankok kevés információval rendelkeznek, a határon átnyúló szolgáltatások nem adnak lehetőséget a keresztértékesítésre, mérethatékonysági problémák is felmerülnek és a hosszú megtérülési idő is akadály.
