Az Európai Unió (EU) nem törekszik arra, hogy egységesítse a tagállamok egészségügyi rendszerét - mondta lapunknak Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nemzetközi főosztályának vezetője. Ugyanakkor a személyek szabad áramlását szabályozó EU-s alapelv teljesítéséhez elengedhetetlen, hogy egy másik országba utazó vagy ott munkát vállaló személy a társadalombiztosítás területén se kerüljön hátrányos helyzetbe az otthoniakkal szemben. Ezt a célt koordinációs szabályok alkalmazásával lehet elérni. A migrációban részt vevő személyek szociális biztonságát szabályozza a 1408/71-es - az EU jelenleg is egyik legbonyolultabb jogszabályának tekinthető - EGK-rendelet, amely többek között kimondja, hogy a másik tagállamba utazó személy nem szenvedhet hiányt az egészségügyi ellátás terén.
A négy alapelv mentén felépülő jogszabály szerint az EU-országok állampolgáraira annak az országnak a szociális biztonsági - ezen belül egészségügyi - rendszere vonatkozik, ahol munkát vállal. Ha valaki több országban, hosszabb időn át is dolgozott, akkor a biztosítási idők összeadódnak, s ezzel akár magasabb szintű gyógyellátásban is részesülhet.
A jelenlegi szabályozás szerint a másik tagországban sürgősség miatt igénybe vett egészségügyi szolgáltatásnál a beteget ugyanolyan ellátásban kell részesíteni, mint a helyi lakosokat. Ahhoz, hogy valaki ezzel élhessen, utazása előtt saját egészségbiztosító szervezetétől igényelnie kell egy egységes EU-nyomtatványt, ami három hónapig érvényes. Szükség esetén ezzel igazolhatja az ellátásokra való jogosultságát. Ezt az igazolólapot az egészségbiztosítási pénztárak helyi fiókjainál állítják ki, térítésmentesen. Mindez nem jelent automatikus térítésmentességet az ellátásban, ugyanis azokban az országokban - mint például Franciaország -, ahol az EU-átlagnál nagyobb mértékű hozzájárulást kell fizetniük a helyben biztosítottaknak, az azonos elbírálás elvéből következően a nyomtatvánnyal érkező külföldieknek is fizetési kötelezettségük van. A magyarok Németországban és Ausztriában évek óta hasonló módszerrel vehetik igénybe az egészségügyi ellátást, csupán a kitöltendő formanyomtatvány különbözik.
A jogszabályok szerint azok a nyugdíjasok, akik rövidebb vagy hosszabb időre egy másik EU-országba költöznek, az adott helyen teljes körű egészségügyi ellátásra jogosultak, függetlenül attól, hogy a nyugdíjra nem ott szereztek jogosultságot, ahol éppen élnek.
Lengyel elmondta, hogy a bonyolult elszámolási rendszer javítása érdekében döntött az Európai Bizottság a finanszírozás megkönnyítése és az ügyintézés egyszerűsítése mellett. A most használatban levő formanyomtatványokat idővel egységes, az EU egész területén használatos betegkártyával helyettesítik. Ehhez ütemtervet dolgoztak ki. Várhatóan a jövő év júniusáig elkészül a jogszabályi háttér és a tervezet szerint legkésőbb 2005 decemberében a korábbi formanyomtatványt felváltja az egységes - egyelőre csak hagyományos módon olvasható - betegkártya. Ezt követi 2008-ban az elektronikus úton is leolvasható kártya, ami a nemzeti betegkártyák megszűnését is eredményezheti. Az új rendszer bevezetése informatikai fejlesztéseket is követel az egészségbiztosítóktól, ennek anyagi terheiről egyelőre nem készültek számítások.
