- Mennyire felelnek meg a valóságnak a sajtóban megjelent értesülések a kormány idei privatizációs terveiről, vagyis hogy zömében agrárvállalkozásokat értékesítene az ÁPV Rt. és elmaradna például a Mol- vagy a Richter-pakett piacra dobása?
- Remélem, hogy e következtetés csupán egy újságíró szellemi terméke, mert én nem észlelem, hogy a kormánynak változott volna a privatizációhoz való viszonya. Azt tapasztalom, hogy a kormányfő, a pénzügyminiszter kifejezetten figyeli a privatizációs előkészületi munkáinkat, folyamatos beszámolásra késztetnek bennünket, s emiatt a programjaink feszített előkészítési ütemben haladnak.
Nem állítom természetesen, hogy ezek a programok nagyobb valószínűséget adnak a privatizációs bevételi tervek teljesítésének, mint két hónappal ezelőtt, mert hosszú folyamatokról van szó, amelyek alatt nagyon sok minden történhet. Változások következhetnek be a piaci viszonyokban, a befektetői szándékokban, s a különböző szektorokban is történhetnek olyan események, amelyek döntő hatást gyakorolhatnak a privatizációs folyamatra, ilyen például az iraki háború. Ez az esemény például az egész világ légiiparát a mélységekbe taszítja.
- Ez utóbbi körülmény például előidézheti azt, hogy a Malév idei évre tervezett privatizációját későbbi időpontra halasztják?
- A halasztás nem jó kifejezés, lehet, hogy a Malév privatizációja későbbi időpontban valósul meg, de mi ennek előkészítésén ugyanolyan intenzíven dolgozunk, mint ha nem lennének ezek a körülmények. Ugyanakkor ha nem változik meg a piacot terhelő körülmény, vagyis ha elhúzódik a válság s a légi utazással kapcsolatos bizalmatlanság is fennmarad, lehetséges, hogy egy későbbi időszakban azt kell mondani: bár a Malév privatizációját előkészítettük, de kivárjuk a kedvezőbb befektetési pillanatot. Úgy gondolom azonban, hogy ezek ritka megoldások lesznek, s a privatizáció abban az ütemben folytatódik, ahogyan terveztük.
- A Malév kapcsán a napokban megszületett egy hosszú ideje húzódó kormánydöntés. Mennyiben járulhat ez hozzá a cég jobb piaci szerepléséhez?
- A Malévnek stabilizációs programján túl van egy fejlesztési, szerkezetváltási programja is. Az ehhez szükséges források megteremtése kapcsán született a kormánydöntés, s ebben három üzenet fogalmazódik meg. Az egyik, hogy a kormány a Malévet hosszú távon fontos vállalkozásnak tartja, a másik, hogy a társaságnak roppant fontos közép-európai szerepén túl egy szövetségesi rendszerhez való csatlakozás adhat életesélyt. A harmadik üzenet pedig az, hogy a kormány csak a hosszú távú finanszírozás garancia részében kíván szerepet vállalni, a közvetlen tőkejuttatásban nem. Ebből az következik, hogy ezt a tőkét a piacról kell megszerezni. Az állam ugyanis nem tud olyan mértékű tőkebevonásokat finanszírozni, amilyenre egyes cégek esetében szükség lenne: csak a Malév programjának a folytatásához például 40 milliárdos tőkére van szükség.
- Hol tart a pénzintézetek privatizációjának előkészítése?
- Úgy hisszük, hogy a háborús állapotok, a befektetői érdeklődés lanyhulása ellenére a banki privatizáció iránt van olyan fizetőképes kereslet és olyan érdeklődés, amely alapján a pénzintézetek privatizációja ebben az évben sikeresen lefolytatható.
- Mindhárom hitelintézet, vagyis a Postabank, az FHB és a Konzumbank is eladható tehát az idén?
- Igen. Sőt talán még azt is hozzá merem tenni, hogy nagyon jó hatékonyságú, nagyon jó bevételeket hozó privatizációról lehet szó.
- A Postabank értékesítése kapcsán az újságokban megjelent állami garanciavállalás mennyiben felel meg a valóságnak?
- Miután a Postabank nem frissen alapított társaság, lehetnek az életében, a múltjából származóan olyan perfenyegetettségek, amikről mi azt állítjuk, hogy ezek nem komolyak. Természetesen a perfenyegetettség megítélése relatív és szubjektív, s a befektető mondhatja azt, hogy ezek komolyak. Kétfelé választanám a dolgokat. Egyrészt meggyőződésem, hogy az államnak a postabanki portfólió miatt nem kell garanciát vállalnia. Azt viszont, hogy a perfenyegetettség miatt az állam valamilyen garanciát vállaljon, egy alkufolyamat eredményének tartom. Ha ugyanis az állam egy jól meghatározott feltételrendszerben garanciát vállal, az nyilvánvalóan az ár emelkedéséhez vezethet. A garancia mint kategória, a privatizációból nem iktatható ki, hiszen nem tudjuk, hogy a befektetőnek milyen igénye, szándéka van. Nekünk van egy eladási szándékunk, s keresünk egy olyan befektetőt, akinek vételi szándéka van, majd megegyezünk a feltételrendszerben. Az a hivatkozás viszont, hogy megismétlődik a Budapest Bank szindrómája, szerintem téves.
- A másik két bank milyen konstrukcióban kerülhet piacra?
- Ezek kapcsán még csak elveket tudok mondani. A földhitelezési és jelzálogbanki üzletág még most van kialakulóban. Azt szeretnénk, ha nem torzulna el az FHB szerepe, vagyis a bimbózó magyar jelzálogpiac egészségesen fejlődne tovább. Ezért azt gondoljuk, hogy egy stratégiai befektető helyett jobb lenne, ha több tulajdonos jutna hozzá a bank részvényeihez valamiféle tőzsdei vagy tőzsdén keresztüli művelettel. Ezzel a piaci egyensúlyt nem megbontanánk, hanem inkább tovább erősítenénk. Úgy gondoljuk, hogy a Konzumbank esetében azt az utat célszerű járni, amit az előző pályázatok során a Magyar Fejlesztési Bank követett, tehát ez esetben egy stratégiai befektetőnek kínálnánk a százszázalékos tulajdonjogot.
- Ha már szóba került a tőzsde, visszautalnék a Molra vagy a Richterre. Mennyire kedvező a jelenlegi piaci klíma a tőzsdén szereplő cégek állami tulajdonrészének értékesítésére?
- Sem a nemzetközi, sem pedig a magyar tőzsde szempontjából nem kedvező a jelenlegi klíma, de két nagyon érdekes termékről van szó, s - a pontosság kedvéért - nem egy lapon említendő tranzakciókról. Úgy gondolom, hogy a kormány mielőbb meg fogja hozni azt az egyedi döntését, amivel a Mol 25 százalékos csomagjának első - valamilyen terjedelmű - részét még ebben az évben eladhatjuk. Ez a Mol-csomag önmagában is meglendítheti a tőzsdét, s remélem, azok az előkészületek, amiket mi is teszünk, s az a marketingkampány, ami a tőzsde élénkítését és a tőzsdével kapcsolatos bizalom újraépítését, a befektetői kedv megélénkítését célozza, olyan helyzetet fognak teremteni, amely segíti a Mol-tranzakciót. Azok a körülmények, amelyek a Mol megfelelő árfolyamon történő értékesítését támogathatják, egy irányba mutatnak. Gondoljunk például arra, hogy a parlament bizottságai most tárgyalják a gáztörvényt, s a gázár szabályozásában a kormány elmozdult elődje merev álláspontjától, vagyis hozzá mert nyúlni a gázárhoz. Mindezek mellett, ha a gázliberalizáció európai irányt vesz, ezek olyan körülmények, amelyek pozitív üzenettel szolgálnak a Mol-árfolyam kialakulásához.
- Az értékesítés időrendjében miként helyezné el a privatizációra váró cégeket?
- A leginkább előkészített állapotban a Forrás Rt. és a kárpótlásijegy-csere áll, azt követően - az előkészületek demonstratív részében - az FHB és a Postabank következik a sorban. Úgy gondolom, hogy az előbbiek sorába tartozhat a Dunaferr is, bár itt a tanácsadói pályázatot még csak most jelenítettük meg, de sok belső munkát elvégeztünk, s - a nemzetközi helyzettől függetlenül - e cég iránt hónapok óta stabil érdeklődést tapasztalunk. A társaság előrevetített privatizációja inkább tekinthető szakmainak, mint pénzügyi eredménynek. A siker sokkal inkább az acélipar megújulási lehetőségében rejlik majd s a privatizáció életképességet biztosít a régiónak.
- A Dunaferr privatizációjáról szóló kormányhatározat szigorú elvárásokat fogalmaz meg a befektetővel szemben a foglalkoztatás terén.
- Valóban, a befektetőnek munkaerő-megtartási kötelezettségeket kell vállalnia, s ennek megszegésekor szankciót fogunk alkalmazni. Az persze, hogy milyen mértékű legyen a munkaerő-megtartás, nagyban függ majd attól, hogy a pályázaton nyertes befektető milyen fejlesztési stratégiával érkezik.
- Ejtsünk még szót a beszélgetés elején említett agrárcégekről!
- Ezeket két csomagra bontanám: a Bábolna-csoportra, illetve a további hét mezőgazdasági társaságra. Ez utóbbiak - bár az ország különböző pontjain és eltérő gazdasági helyzetben vannak - annyiban tekinthetők homogén csoportnak, hogy privatizációjuk során a megcélozható befektetői kör nagyjából azonos összetételű lehet. Úgy tudom, hogy a pénzügyminiszter részéről hamarosan várható a Bábolna privatizációjáról szóló kormány-előterjesztés. Azért hiszem azt, hogy a Bábolnával kapcsolatban is sikerünk lehet, mert a Dunaferrhez hasonlóak a célok. Itt sem a részvényárfolyam sikerére törekszünk, hanem annak a tőkeemelés útján behozható tőkének a megszerzésére, ami ezt a csoportot részben ki tudja mozdítani jelenlegi finanszírozási helyzetéből, másrészt az unióban is megkapaszkodási lehetőséget nyújt, ami csak az állami szektorból való kiszakadással valósulhat meg. A másik hét társaságból álló csoport kapcsán már vannak privatizációs elképzeléseink, de a kormány előterjesztése előtt szeretnénk egy kicsit szélesebb körű egyeztetést folytatni. Úgy gondolom, hogy az e cégek privatizációjával kapcsolatos elképzelések két hónapon belül a kormány elé kerülhetnek.
- A változó körülményeket is figyelembe véve ön hogy látja: teljesíthető az idei évre megcélzott csaknem 200 milliárd forintos privatizációs bevétel?
- Ma is úgy látom, hogy van rá esély. Nem azt mondom, hogy ugyanakkora, mint négy-öt hónappal ezelőtt, mert látható, hogy a folyamatokban nincsenek időtartalékok. Racionális várakozásainkat azzal is szeretnénk megalapozni, hogy több programon dolgozunk, mint amennyi az értékesítési tervünkben szerepel. Ha tehát kiesik valami, van pótlási lehetőségünk. Annyi tartalékunk viszont nincs, hogy pótoljuk egy nagy programunk áthúzódását a következő évre, de kisebb tranzakciók kiesése esetén számítok a bevétel teljesülésére.
- Egy évvel az uniós csatlakozás előtt hogyan látja, változik-e és miként a belépést követően a privatizációs szervezet feladatköre?
- Úgy gondolom, hogy a kormánynak az a programja, mely szerint az állam kivonul a tulajdonosi szerepből, illetve leszűkíti azt a vállalkozói vagyonban néhány stratégiailag fontos területre, már az uniós csatlakozás jegyében született. A csatlakozással ugyanakkor olyan helyzetek is teremtődnek, amelyek szűkebb mozgásteret engedélyeznek az állam, illetve a vagyonkezelő számára - például a támogatásoknál - s ezek során meg kell találni a támogatásnak az unió által is elfogadható formáját.
Diószegi József