A nemzeti számviteli szabályok egységesülésének köszönhetően egyre közelebbinek tűnik az az idő, amikor a cégek egyetlen, globális számviteli szabályrendszert alkalmaznak majd - derül ki a világ hat vezető könyvvizsgáló cégének - BDO, Deloitte & Touche, Ernst & Young, Grant Thornton, KPMG, PwC - felméréséből. A vizsgált 59 ország több mint 90 százaléka szándékozik saját nemzeti számviteli rendszerét a Nemzetközi Jelentéskészítési Standardokhoz (IFRS, korábban IAS) igazítani. A tavalyi 30 százalékkal szemben idén már az országok 72 százaléka konkrét tervvel rendelkezik a normák közelítésére, 51 százalékuknak azonban nehézséget jelent néhány - például a pénzügyi instrumentumokra vonatkozó vagy a valósérték-alapú számviteli eljárásokra épülő - nemzetközi standard átültetése, 47 százalékuk látja akadálynak, hogy a helyi számviteli normarendszer adóközpontú, így számos országban csak a tőzsdén jegyzett társaságoknak kötelező az IFRS alkalmazása.
Megkezdődött a magyar számviteli standardok kidolgozása is - ezek egészítenék ki, illetve helyettesítenék a jelenlegi, kizárólag törvényi szintű számviteli szabályozást. Konszenzus látszik kialakulni arról, hogy e standardok összhangban legyenek az IFRS-irányelvekkel, ez azonban a számviteli törvényre támaszkodó társasági adózás újragondolását is szükségessé teszi - hangsúlyozta Boros Judit, a KPMG szenior menedzsere. A tőzsdei cégeknek konszolidált beszámolójukat 2005-től az IFRS nemzetközi elvárásainak megfelelően kell elkészíteniük, és megfontolás tárgyát képezi, hogy egyedi (nem konszolidált) mérlegeiket, valamint a konszolidációban részt vevő leányvállalataik, továbbá a versenysemlegesség érdekében a bankok és biztosítók mérlegeit is IFRS szerint készíthessék el a jövőben. Az elsősorban a befektetők tájékoztatásának szempontjait szem előtt tartó IFRS standardjaiból azonban a magyar számviteli előírások fejlesztésével foglalkozóknak nem lesz könnyű kiválasztaniuk azokat a könyvelési elveket, amelyeket olyan kisebb és közepes vállalkozások is el tudnak készíteni és meg tudnak fizetni, amelyeknek mérlegeit elsősorban az adóhatóság és a hitelezők, nem pedig a befektetők olvassák. Esetükben például a napi vagyonértékelésen alapuló számvitelt vagy az adóelszámolás és a számvitel közötti időbeli eltolódásokat (látens adózást) szem előtt tartó IFRS nehezen lenne bevezethető.
Tóth Katalin