Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hazai háztartások pénzügyi vagyonukhoz mért hitelfelvétele csak az utóbbi hónapban érte el, illetve haladta meg az egy százalékot. (1999 elején ez az arány még mindössze fél ezrelék körüli volt.) Ilyen körülmények között még akkor sem lehet ok aggodalomra, ha az idén két olyan hónap (június és szeptember) is akadt, amikor a lakosság vagyona nemhogy nőtt volna, még csökkent is.
A pénzügyi megtakarítások összege júniusban közel 89 milliárd forintot, de még szeptemberben is több mint 45 milliárdot tett ki. Az egyenleget tehát negatívba a jelentős nagyságú hitelfelvétel fordította. Ezen belül azonban elsősorban nem a régebben igencsak kedvelt fogyasztási kölcsönök állománya gyarapodott. Míg ugyanis építési hitelből az év első kilenc hónapjában majdnem 300 milliárd forintot, fogyasztási kölcsönből nem egészen 135 milliárdot vettek fel a háztartások. Összehasonlításul: tavaly mindkét hitelfajta egyformán népszerű volt (140 milliárd forint körüli hitelfelvétel), 2000-ben viszont az építési hitelfelvétel még a fogyasztási felét sem tette ki.
A legújabb fejlemények tehát azt mutatják, hogy a háztartások nem felélik megtakarításaikat, hanem pénzük mind nagyobb hányada fekszik ingatlanokban. Erről azonban - a pénzügyi megtakarításokkal ellentétben, amelyekről részletes statisztikát tesz közzé minden hónapban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) - semmilyen kimutatással nem rendelkezünk. Az ingatlanboom idején is csak feltételezések keringtek arról, hogy a magánszemélyek pénzük nagy részét ahelyett, hogy félretennék, lakásvásárlásra fordítják. Még népszerűbb nézet volt, hogy a lakáspiacra egyenesen a tőzsdéről érkeznek pénzek.
Tény, hogy a háztartások 1998 októberétől - 2000 tavaszát és nyarát leszámítva (amikor egyébként még tartott a lakáspiaci áremelkedés) - szinte minden hónapban nettó részvényeladók voltak. A lakosság kezében levő tőzsdei papírok értéke a csúcspontnak számító 1998. augusztusi 406,7 milliárd forintról az idén szeptember végére 145,6 milliárd forintra csökkent. Az apadáshoz az időközben bekövetkezett árfolyamesés „mindössze” 40,6 milliárd forinttal járult hozzá. Mintegy 190 milliárd forintnyi részvénnyel a lakosság egyszerűen többet adott el, mint amennyit vásárolt.
A megtakarítási szokások természetesen időközben többször is változtak, ami a vagyonszerkezet összetételében is jól nyomon követhető. Elsősorban a pénzintézetek folytatnak váltakozó sikerrel küzdelmet a magánszemélyek forintjaiért. A bankok számára különösen rosszul sikerült évnek tekinthető egyelőre az idei. 2002-ben ugyanis három olyan hónap is akadt, amelyben a háztartások több pénzt vittek ki a bankokból, mint amennyit azokban elhelyeztek (ebbe persze nem számítanak bele a hitelek). Az adatokat áttekintve arra a következtetésre juthatunk, hogy a pénzintézetekkel konkurálhatnak a befektetési jegyek és némiképp az állampapírok is.
A hosszú távú megtakarításokként kezelt életbiztosítások és nyugdíjpénztári követelések azonban már hosszú idő óta egészen külön kategóriát képeznek. Ezek esetében ugyanis a gyarapodás mértéke sokkal inkább függ szezonális hatásoktól, mint a pénzügyi megtakarítások havi összegétől. A nyugdíjpénztári befizetések már több mint egy éve havi 13 milliárd forint körüli összeget érnek el, miközben (mint az látszik grafikonunkon is) a megtakarítások nagysága ugyancsak változó. Kérdés persze, hogy milyen képet kapnánk akkor, ha a jogszabályok az adókedvezményeket szervezetsemlegesen, csak a megtakarítás időtartamának nagyságához kapcsolva biztosítanák.
B. Varga Judit
