Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Három, egymástól függetlenül működő fejlesztési alap létrehozására kényszerültek a Zalavíz Rt. működési területén lévő önkormányzatok annak érdekében, hogy a területükön lévő, jórészt elavult víziközmű-hálózat felújítását finanszírozni tudják - értesült lapunk. A döntésre azt követően került sor, hogy a társaság által működtetett, korábban állami tulajdonban lévő hálózat - a közgyűlés döntésének értelmében - a 126 érintett helyhatóság birtokába került.
A tulajdonosváltást követően valamennyi helyhatóság számára nyilvánvalóvá vált, hogy a rekonstrukció forrásaként megjelölt, s a vízdíjba beépített értékcsökkenésből a nemritkán 45-50 éves hálózatot nem lehet felújítani, sőt immár karbantartani sem. Az említett forrásból a Zalavíz Rt. működési területén évente átlagosan 160-180 millió forint képződött, amit a 126 település között kellett volna igazságosan elosztani. Eközben a legsürgősebb feladatok elvégzésére is minimum milliárdos nagyságrendű összegre lenne szükség. Az érintett önkormányzatok többségénél úgy vélik, a halaszthatatlan víziközmű-beruházások ügyét a három, egymástól függetlenül működő fejlesztési alap sem oldja meg, hiszen a kistelepülések finanszírozási gondokkal küzdenek. Ráadásul a jövőben például zalaegerszegi forrásokat nem lehet máshova átcsoportosítani, mert a megyeszékhely külön alapot hozott létre, s ezentúl fejlesztési forrásai elkülönülnek a több tucat halmozottan hátrányos települést tömörítő városkörnyéktől és a lenti kistérségtől is.
Lapunk kérdésére a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) úgy nyilatkozott, hogy mivel a víziközművek működtetése, karbantartása, felújítása teljes mértékben az adott önkormányzatok dolga, ezért a minisztérium nem foglalkozik ezekkel a problémákkal. A KVM egyelőre arról sem tud, hogy bármilyen tervezet készülne egy esetleges állami szervezet, illetve központosított büdzsé létrehozására, amivel a probléma egy részét orvosolni lehetne.
K. Zs.-B. A.
A tulajdonosváltást követően valamennyi helyhatóság számára nyilvánvalóvá vált, hogy a rekonstrukció forrásaként megjelölt, s a vízdíjba beépített értékcsökkenésből a nemritkán 45-50 éves hálózatot nem lehet felújítani, sőt immár karbantartani sem. Az említett forrásból a Zalavíz Rt. működési területén évente átlagosan 160-180 millió forint képződött, amit a 126 település között kellett volna igazságosan elosztani. Eközben a legsürgősebb feladatok elvégzésére is minimum milliárdos nagyságrendű összegre lenne szükség. Az érintett önkormányzatok többségénél úgy vélik, a halaszthatatlan víziközmű-beruházások ügyét a három, egymástól függetlenül működő fejlesztési alap sem oldja meg, hiszen a kistelepülések finanszírozási gondokkal küzdenek. Ráadásul a jövőben például zalaegerszegi forrásokat nem lehet máshova átcsoportosítani, mert a megyeszékhely külön alapot hozott létre, s ezentúl fejlesztési forrásai elkülönülnek a több tucat halmozottan hátrányos települést tömörítő városkörnyéktől és a lenti kistérségtől is.
Lapunk kérdésére a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) úgy nyilatkozott, hogy mivel a vízi közművek működtetése, karbantartása, felújítása teljes mértékben az adott önkormányzatok dolga, a minisztérium nem foglalkozik ezekkel a problémákkal. A KVM egyelőre arról sem tud, hogy bármilyen tervezet készülne egy esetleges állami szervezet, illetve központosított büdzsé létrehozására, amivel a probléma egy részét orvosolni lehetne.
K. Zs.-B. A.
