Az állami, tartományi vagy városi önkormányzati tulajdonú fejlesztési bankok tőkemegtérülése (ROE) jelentősen elmarad a kereskedelmi bankoktól elvárt 13 százaléktól, sőt még a kereskedelmi bankok által ténylegesen elért 6-10 százaléktól is, a nem elsősorban profitérdekelt tulajdonosok azonban ezt nem bánják. E bankok fő feladata valamilyen a tulajdonosok által hasznosnak ítélt társadalmi cél támogatása. Az állami fejlesztési bankok ezért olyan hosszú távon - 20-25 év alatt - megtérülő környezetvédelmi vagy infrastrukturális projekteket is finanszíroznak, amelyeket a 10 évnél hosszabb megtérülést szinte soha nem vállaló kereskedelmi bankok jobbára elutasítanak - mondta lapunknak Urbán Zoltán, az MFB vezérigazgató-helyettes. Az állami fejlesztési bankok olyan kockázatos területeken is jelentős hitelállományt tudnak vállalni, mint a kis- és középvállalatok finanszírozása, miután az állami bankok ingyenesen kapnak állami garanciákat, amelyekkel olcsón (az állami kockázattal azonos vagy annál valamivel nagyobb felárral) tudnak forrásokhoz jutni, emellett kockázataikat gyakran nem érvényesítik a hitelek árában. A kereskedelmi bankoknál ezért olcsóbban nyújtanak hiteleket, amit a nem állami bankok versenytorzítónak tekintenek. A német vállalatoknak a Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW) által nyújtott exporttámogatás már nemzetközi rosszallást is kiváltott.
A legújabb tendencia az, hogy egyfajta állami tulajdonú, kvázi kockázati tőkésként beszállnak kisvállalkozásokba, így azok feltőkésítve a kereskedelmi bankok számára is hitelképessé válnak. Miután az állami tulajdonú bankokat a költségvetés általában meglehetősen jól feltőkésíti, azok a Bázel II. elnevezésű egyezmény által támasztott magasabb tőkekövetelményeknek is könnyen eleget tesznek, ami tovább növeli előnyüket a kereskedelmi bankokkal szemben.
Az állami bankok alacsonyabb tőkemegtérülésének másik oka, hogy nem végezhetnek bizonyos jutalékos ügyleteket. A kereskedelmi bankok profitjának 60-70 százaléka a számlavezetésből, a kártyajutalékból, akkreditívek nyitásából származik, csak harmada-negyede jön be a kockázatot is hordozó hitelek marzsaiból. A fejlesztési bankok a jutalékok elmaradása miatt még akkor is hátrányban vannak, ha hiteleiken meglehetősen magas, sokszor kétszázalékos marzsot is érvényesíteni tudnak.
T. K.
Tóth Katalin