Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A parlament gazdasági bizottságának a törvények végrehajtását figyelemmel kísérő albizottsága tegnap elfogadta a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) cementipari privatizációra vonatkozó vizsgálatáról szóló jelentését, illetve Nagy Zoltán hivatali elnök beszámolóját. Ezenkívül az albizottság cementipari zárójelentését is elfogadták, így erről ma határozhat a bizottság.
A GVH időrendi sorrendbe állította az elismerten kétpólusú hazai cementipar privatizációjának lépéseit és megállapította, hogy a piaci szereplők leányvállalataiban történt tulajdoni átszervezések nem sértették a korábbi törvényeket. Nagy Zoltán beszámolójában elmondta, a 1990-es, 1996-os, majd az azt követő versenytörvények nem kötelezték a külföldön tevékenykedő vállalatokat az itteni tulajdonrészük saját csoporton belüli átszervezésének bejelentésére. Nagy elmondta, a GVH egy volt alkotmánybírótól kért állásfoglalást a jelenleg hatályban levő versenytörvényt megelőző jogszabályok újraértelmezéséről. Az állásfoglalás szerint a hivatalnak nincs joga a korábbi jogszabályokat újraértelmezni, így nem bírálhatja felül a korábbi tranzakciókat.
A magyar cementipar sajátossága, hogy két befektetői csoport három cége, a svájci Holcim AG (korábban Holderbank Financiere) és a német Heidelberger Zement AG, illetve E. Schwenk Zementwerke KG birtokolja a korábban öt, ma négy cementgyárat magába foglaló piacot. A svájci érdekeltségek közé a hejőcsabai és a lábatlani, míg a németekhez a váci és a beremendi cementgyár tartozik. A bélapátfalvi gyárat működtető Bécem Cement- és Mészipari Rt.-t a két befektetői csoport leányvállalatain keresztül, illetve közvetlenül együttesen 50-50 erejéig birtokolja. A Bécemnek együttesen öt tulajdonosa volt. A Bécem mellett a két befektetői csoport azóta újabb közös leányvállalatot hozott létre Bélkő Bánya Kft. néven, amely a bélapátfalvi gyárhoz tartozó bánya kitermelési jogát vette át (NAPI Gazdaság, 2001. szeptember 9., 1. oldal).
Nagy Zoltán a GVH cementipari jelentéséhez hozzáfűzte, hogy a szomszédos országokban is hasonló helyzet alakult ki a cementiparban, s a környező országokban is azok a vállalatok tevékenykednek, amelyek itthon. Annyiban más a helyzet, hogy az ottani cementipar privatizációja később zajlott le, s nem követték el azt a hibát, hogy kétpólusúvá tegyék az ágazatot. A német és svájci érdekeltségek mellett francia befektetőket is beengedtek, ám például Romániában és Szlovákiában, hasonlóan a magyar piachoz, a befektetők nem csak gyárakat vehettek meg, az azokhoz tartozó régiók is hozzájuk kerültek.
Hőnyi Gyula
