Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nincs pontos adat arról, hogy Magyarországon összesen mekkora árbevétel származik anyagmozgatási tevékenységből. Ennek fő oka, hogy az anyagmozgatás a logisztika egyik alrendszere, de azon belüli elkülönítése nehéz és vitatott. Anyagmozgatási tevékenységből tavaly összesen 30-40 milliárd forint közötti árbevételt érhettek el az ezzel foglalkozó cégek - mondta lapunknak Polhammer Győző, a Csomagoló és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) társelnöke. Ebbe az összegbe éppúgy beletartozhat egy termelőüzemen belüli, a sorozatgyártás folyamatosságához szükséges alkatrészszállítás, mint a csomagolt termékek raktárbázison belüli elhelyezése, mozgatása. Jó példa erre az autógyártás, amelynél az egyes alkatrészek mozgatását nem targoncákkal, hanem felsőpályás rendszerű szállítással oldják meg, úgy, hogy ez egyúttal a termelési folyamat, illetve a logisztikai rendszer része.
Bár a külföldi cégek megjelenésével a magyarországi logisztikai piac az utóbbi évtizedben jelentős mértékben bővült és fejlődött, jellemző módon a multinacionális társaságok mind a termelésben, mind a kereskedelemben a beruházásaikkal magukkal hozták a tevékenységükhöz kapcsolódó logisztikai rendszereket, ezen belül az anyagmozgatási eljárásokat. Ez csak részben magyarázata annak, hogy az anyagmozgatással foglalkozó magyarországi cégek nem juthattak újabb megrendelésekhez, annak ellenére, hogy közülük - tervezésben, kivitelezésben és működtetésben - jó néhány legalább három évtizedes múltat is maga mögött tudhat. Másrészt e cégek a korábbi vezető piaci helyzetüket azért sem tudták megtartani, mert a húsz-harminc évvel ezelőtt licencként vásárolt anyagmozgatási rendszereket nem fejlesztették, s azok egyre korszerűtlenebbekké váltak.
Polhammer szerint új jelenségként figyelhető meg, hogy négy-öt külföldi cég a közelmúltban megkereste a CSAOSZ-t, hogy együttműködésre keres magyarországi partnereket, főleg az anyagmozgatáshoz kapcsolódó tevékenységhez. A társelnök sem a jelentkező külföldi, sem az ajánlott magyarországi cégek nevét nem árulta el, hiszen - jelenlegi ismeretei szerint - konkrét megállapodások egyelőre nem születtek. Meggyőződése szerint e lépésekből egyrészt arra lehet következtetni, hogy a lehetséges befektetők értékelik a magyar logisztikai piac eddigi eredményeit, különösen a tervezésben szerzett szakmai tapasztalatokat. Emellett elképzelhető, hogy e kezdeményezés azt jelzi: a nagy logisztikai rendszereket létrehozó cégek Magyarországot hídfőállásnak tekintik a további keleti terjeszkedéshez.
Bubrik Gáspár
