Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Az ÁPV kommunikációs igazgatójából szinte semmilyen információt nem lehetett kihúzni a tenderrel kapcsolatban. Mit tud róla a cég vezetője?
- A privatizációs koncepciót már 1999 februárjában letettük az ÁPV Rt. asztalára, s a szervezet tavaly áprilisban, a kormány pedig idén januárban döntött a végrehajtásról. Őszintén szólva én a második forduló lezárásának tervezett időpontját sem tudtam, így nem beszélhetek arról, hányan vették meg a tenderfüzetet. Azzal viszont tisztában vagyok, milyen komoly garanciákat építettek a pályázat szövegébe annak érdekében, hogy ne ismétlődjék meg a Pharmafontana esete. (Ezt a céget akkor adták külföldi magánkézbe, amikor még - a mai öt jelentősebb nagykereskedővel szemben - mintegy 20 szereplős volt a piac. A cég 1998-ban előzmények nélkül, hirtelen dőlt össze.) A Hungaropharma esetében azonban minden biztosíték adott a megfelelő tulajdonosok kiválasztásához, igaz, az ajánlattevőknek az első körben nem kellett árat, csak szakmai programot adniuk. Második körben az üzleti tervet és a vételárat is pontozzák. Ez a megoldás kissé szokatlan, de éppen a befektetők szándékainak minél teljesebb megismerését szolgálja. A második forduló előtt a pályázók rendelkezésére állt az adatszoba, ahol minden szükséges információt megkaphattak.
- Azt sem lehet tudni, hogy kik ülnek majd a bíráló bizottságban, amely a második forduló után a végső döntést meghozza?
- Az erre vonatkozó kormányhatározat Stumpf István kancelláriaminiszter és Mikola István egészségügyi miniszter urat jelölte meg, s eszerint a felügyeletük alá tartozó ÁPV Rt.-nek és Egészségügyi Minisztériumnak kell mindenképpen képviseltetnie kell magát a bizottságban.
- A piaci találgatások alapján 3 és 12 milliárd forint közötti árat remélhet a cégrészvények háromnegyedének eladásával a privatizációs szervezet. Maga szerint mennyi lehet a bevétel?
- Valahol a kettő között. A 3 milliárd körülbelül akkor jön ki, ha a jelenlegi adózás előtti nyereséget tőkésítjük - ez persze jóval alacsonyabb, mint a cég felszámolási értéke lenne. Ugyanakkor azt látni kell, hogy a 12 milliárdos saját vagyon értékét nem érhetik el az üzleti ajánlatok.
- Mi lesz, ha most sem sikerül eladni a céget?
- Nem áll meg az élet, de nem tagadom, a privatizáció lebegtetése, immár nyolc éve, némi bizonytalanságot visz a vállalat tevékenységébe. Megnehezítette a hosszú távú stratégiai döntések meghozatalát és végrehajtását; egyebek mellett nem tehettük meg azt, amit a legfőbb vetélytársunk, a Phoenix, amely szinte pillanatok alatt felvásárolta a piac legjövedelmezőbb húsz százalékát. Ugyanakkor a Hungaropharma a teljes termékpalettát kínálja, ami több mint 4 ezer gyógyszer és 6000-féle egyéb termék kereskedelmét jelenti. Valamennyi gyártó termékét forgalmazzuk. Emellett az egyedi importtal is mi foglalkozunk, ami azt jelenti, hogy a Magyarországon nem törzskönyvezett gyógyszereket is behozzuk az országba. Belföldi partnereink hagyományosan nagy gyártók: a Richter, az Egis, a Chinoin, a Biogal és kapcsolatban vagyunk a legnagyobb külföldi gyárakkal is. A 2050-ből csaknem 1700 patikával tartjuk a kapcsolatot, emellett mind a 153 kórházzal kötöttünk szállítói szerződést.
- Egyelőre azt lehet tudni, hogy az első fordulóban a gyógyszer-nagykereskedelemben már részt vevő Richter és Egis konzorciuma érdeklődik a cég iránt. Ők nyilván nagyjából tudják, mit vennének meg. Engem az érdekelne, vajon a csaknem 80 milliárd forintos forgalom mellett miért ilyen szerény, 300 millió forint körüli az adózás előtti eredmény?
- Mi a termelői árakra 6-7 százalékos árrést tudunk rátenni. Ez hatóságilag meghatározott ár, tehát itt nincs szabad mozgásterünk, mint a normál kereskedelemben. 1993-ban egyébként 12 százalék volt ez az árrés, ami 1999-re 9 százalékra olvadt az infláció miatt, ráadásul ekkor hirtelen levettek ebből 2 százalékot. Az infláció miatt azóta is csökkent az árrésünk. Ez a szolid nyereség egyik oka. A másik ok, hogy a gyártók is monopolhelyzetben vannak bizonyos szempontból, az adott termékeket illetően, adott hatóanyagnál, illetve betegségcsoportnál. A patikáknak is van bizonyos védettségük, az adott területen monopolhelyzetük (a gyógyszertörvény előírása szerint átlagosan ötezer lakosra kell hogy jusson egy patika). A nagykereskedők viszont semmilyen védettséget sem élveznek. Amikor a privatizációnál leválasztották a gyógyszertári központokról a patikákat, akkor ott maradtak a kvázi gyógyszerészeti nagykereskedések, megindult egy őrült verseny, ami abban nyilvánult meg, hogy jelentős árengedményeket adtunk a patikáknak. A jövedelmezőség és az árrés szűkülésével ezek a kedvezmények mára jelentősen csökkentek, de ez nem javított a mi helyzetünkön. Számos oka van tehát annak, hogy leolvadt, gyakorlatilag nulla az ágazat nyeresége. A Hungaropharma teljesítménye nem tekinthető rossznak az ágazaton belül. Ha legnagyobb versenytársunkat, a Phoenixet nézzük például, tudomásom szerint az elmúlt három évből kettőben veszteséges volt. Más kérdés, hogy a mi cégünk pénzügyi befektetői szempontból messze nem garantálja a tőkearányos megtérülést.
- Pedig ez nagyon is fontos mutató egy befektető szemében. Mit tenne ennek javítása érdekében?
- Mindenképpen át kell világítani a céget, hogy az új tulajdonosnak mire van szüksége, mire akar koncentrálni. Stratégiai döntéseket kell majd meghozni. Az egyik ilyen a patikavásárlásokhoz való viszonyulás, a másik, hogy a szervezet mennyire legyen egyszerű és költséghatékony, milyen elhagyható tevékenységek vannak. Ezen át kell esni. Továbbra is a növekedésnek, illetve a jelenlegi piaci helyzet fenntartásának kell maradnia a fő célnak.
- Milyen gazda volt az eddigi tulajdonos, az állam?
- Tudomásom szerint az állam sehol sem vesz részt közvetlenül a gyógyszer-kereskedelemben, úgyhogy éppen ez az oka a privatizációnak. Ugyanakkor persze a világon mindenütt az állam szabályozó szerepe érvényesül ebben a szektorban. Mi nem panaszkodhatunk az ÁPV Rt.-re, szigorú, de megértő gazda volt, szakmai kérdésekbe nem, legfeljebb a pénzügyiekbe szólt bele, abba is csupán az ellenőrzés kedvéért. Szakmai befektetőre lenne szükségünk.
Regős Zsuzsa
