Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Dunaferr Rt. 1996-1997. évi, sokat vitatott vagyonnövekedése után kiszámlázott és megkapott összesen mintegy 400 millió forint a legfőbb tétele annak a közel félmilliárd forintos összegnek, amelyet hamarosan feloszthat egymás között az állami acélipari társaságcsoport vagyonkezelését tavaly év végéig végző, főként a korábbi menedzsmentből álló Acél-XXI. Kft. húsz tagja. A kft.-t ugyanis rövidesen végelszámolják, így az esetleges terhek rendezése után megmaradó vagyon a tagokat tulajdoni arányuk szerint megilleti.
A társasággal az ÁPV - a kormányzat nyomására - tavaly év végén lejárat előtt felmondta a Dunaferr vagyonkezelési szerződését. Ezt követően az Acél-XXI. taggyűlése a pereskedéssel párhuzamosan folytatandó tárgyalások mellett tette le a voksát, ami az érintett felek közös májusi bejelentése szerint eredményre is vezetett: eszerint az addig kiszámlázott - korábbi ÁPV-híradások alapján összesen 430 millió forintot kitevő - összeget nem kell visszafizetni.
Az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint a kft. 200 millió forint sikerdíjelőleget csak azért számlázhatott ki, mert újraértékelték a Dunaferr-vagyont, ezáltal megnövekedett a sikerdíj alapját jelentő saját tőke. Az ÁPV korábbi tájékoztatása szerint az 1996-os Dunaferr-vagyon után az Acél XXI. áfa nélkül 196 millió, 1997 után pedig 200 millió forint sikerdíjelőleget, emellett - a cégpapírok alapján - 38,5 millió forint „fix díjat” kapott meg. Ezt követően, úgy látszik, az állami szervek már nem fizettek sem sikerdíjat, sem fix díjat.
Mivel a mérlegfőösszeg 1998-ban mintegy 400 millió forinttal megugrott és azóta sem változott lényegesen, feltehető, hogy ez az az összeg, ami addig befolyt a sajáttőke-növekmény után sikerdíj-előlegként és fix díjként. Ezt a papírok szerint nagyrészt bankban helyzeték el, mintegy 100 millióért pedig értékpapírokat vásároltak. Ennek eredményeként 1997 és 2000 között évente több 10 milliós pénzügyi pozitívumot értek el. A kötelezettségállomány 2001-ben szinte az árbevétellel megegyezően csökkent, így nem kizárt, hogy a kötelezettségállomány szolgált az 1997 után befolyt több százmilliós sikerdíjelőleg könyvelésére addig, amíg az a 2001-es évközi mérlegben - a vagyonkezelési szerződés előírásai miatt - árbevételként megjelenhetett.
A köztes mérleg adatai szerint 2001 első 5 hónapjában így a cég 408 millió forint nettó árbevételből 320,3 millió forint adózott eredményt ért el, a kettő különbsége szinte csak a társasági adó. Az elvileg 2006-ig működő Acél-XXI.-ből a végösszeg a végelszámolással már ma teljes mértékben kivonható és felosztható; a tulajdonosok ebből egyelőre 69 millió forint osztalékelőleget szavaztak meg a 2001-es évre. Az adatok szerint 1999-ben 69 millió forint adózott eredményből 57 millió forintot már kivettek, 2000-ben pedig a 27 milliós pozitívumon felül az eredménytartalék terhére további 13 millió, összesen 40 millió forint osztalék kifizetéséről döntöttek. Eddig tehát osztalék és törzstőkecsökkentés formájában összesen 254 millió forinthoz jutottak a tulajdonosok a vagyonkezelésből, amit részarányuk szerint osztanak fel. (A belső átrendeződések révén a 21-es kezdőlétszám 20 főre csökkent, a legnagyobb, 15 százalékos tulajdonrésszel Horváth István, a kft. régi-új ügyvezetője, a Dunaferr volt elnök-vezérigazgatója rendelkezik.) Ennél azonban több pénz maradt a cégben: az eredményből megmaradó 250 millió forintot a végelszámoláskor csökkentheti a 104 milliós kötelezettségállomány, viszont hozzáadódhat a 85 milliós eredménytartalék.
Emellett a kft. taggyűlése nemrég 100-ról 90,1 millió forinttal 9,9 millió forintra csökkentette a törzstőkét is, ami 2 millió forintnyi üzletrészbevonáson felül tiszta tőkekivonás. A lapunknak nem nyilatkozó Horváth István a lépést a taggyűlésen úgy indokolta, hogy a 100 milliós törzstőkére a vagyonkezelési szerződés miatt volt csak szükség. Ha tehát mindent kifacsarnak a cégből, összesen legalább 485 millió forintot oszthatnának fel egymás között a 4 és egynegyed évig végzett vagyonkezelés fejében a tagok, bár a kötelezettségállomány sem valószínű, hogy külsőtőke-bevonást fed.
Marnitz István
