Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A vezetékes ivóvízellátásban - legalábbis a mennyiségi mutatókban - már elértük a fejlett országok szintjét. Csakhogy további 100 milliárdos nagyságrendű beruházást igényel az Európai Unió szabványainak átvétele az ivóvíztisztításban. Nem mondható el ugyanez a szennyvízelvezetésre és még kevésbé a szennyvizek tisztítására annak ellenére, hogy az utóbbi években nőtt az ezekkel kapcsolatos beruházások értéke. Az ország 1996-tól 2010-ig szóló uniós csatlakozási (felzárkózási) programjának végrehajtásához a kezdeti becslések szerint 500 milliárd forintra lett volna szükség; ám mai szakértői vélemények alapján ez az összeg elérheti akár az 1000-1200 milliárdot is.
Elsőrendű célként szerepel, hogy a jövőbeni fejlesztésekkel Magyarországon a következő évtizedben szűküljön, illetve megszűnjék a közműolló. Ennek megfelelően a szennyvízelhelyezési szolgáltatásban részesülő lakosok aránya 89-91 százalékos legyen, s az emberek 65-67 százaléka olyan helyen élhessen, ahol van csatorna és tisztítják a szennyvizet. (A hoszszabb távon ellátatlanul maradó területeken 22-23 százalékban szakszerű közműpótlóval kell megoldani az ártalommentes elhelyezést - áll a programban.) Ehhez persze az is szükséges, hogy az európai normákkal egyező minőségű ivóvízzel ellátott lakosság aránya 98-99 százalék legyen. A jelenleg meglévő szennyvíztisztító kapacitást 66-67 százalékkal kell majd bővíteni - beleértve a tisztítási fokozat növelését és a technológiai fejlesztési igényeket. A 15 éves program szerint folyamatosan felül kell vizsgálni a megyei fejlesztési elképzeléseket, hogy azokat össze lehessen hangolni a regionális és országos tervekkel.
Papp Mária fontosnak tartja azt a javaslatot, amely a meglévő csatornahálózatra való rácsatlakozás kötelezővé tételét szorgalmazza. Szerinte a szenynyvízelvezetést és szennyvízkezelést kötelező önkormányzati feladattá kell tenni, mert így a helyhatóságok döntési szabadsága megnőne e téren. A szövetség szakértői szerint átalakításra szorul a csatornabírságolás is. Ma a legtöbb településen nem ellenőrzik a kibocsátókat. Indokolt emellett az 1993 óta változatlan mértékű csatornabírság összegének felemelése. A szövetség teljesen egyetért a csatornázási és szennyvíztisztítási feladatok állami támogatásának reformjával. Ettől azt várják, hogy a rendelkezésre álló központi források pályáztatása egyszerűbbé váljon a jövőben, csökkenjen az adminisztráció költsége és fokozottabban ellenőrizzék a pénzek felhasználását. Jónak tűnik az a javaslat is, amely alapján olyan pályázati rendszert alakítanának ki, amely szerint a három különböző helyről igénylendő támogatáshoz elegendő egy pályázati anyagot beadni. Ennek a pályázatnak olyannak kell lennie, hogy eleget tegyen az uniós előcsatlakozási támogatási keret követelményeinek is. (Ilyen például a SAPARD, amely 2000 elejétől számítva hat éven át áll rendelkezésre; a keret 35-38 millió euró évente, amelynek 20 százaléka fordítható közműfejlesztésre.)
A felmerült javaslatokkal foglalkoznak majd az illetékes parlamenti bizottságok, s ha megértésre találnak, talán még az idén a kormány és a képviselők elé kerülhetnek az eddigi szabályok módosítási javaslatai.
(NAPI)
