- Most már bizonyos, hogy 2003-tól fokozatosan, néhány év alatt szabaddá válik a magyar villamosenergia-piac. Mit várhat ettől az erőművi vállalat és mit a fogyasztó?
- Az AES a világon mindenhol szabad piacon működik. Fontos azonban a „szabadság” mértéke, az ellátási gondok miatt az év elején sokat emlegetett kaliforniai példa azt mutatja, hogy nem szabad ugyan minden piaci korlátot feloldani, de az árak állami befagyasztásával sem lehet büntetlenül beavatkozni a folyamatokba. Szabályozott piacra van szükség, amelyben biztonságban van a beruházó és a fogyasztó is. Mellesleg azt látom, hogy Magyarországon az emberek illúziókat kergetnek, amikor a piac liberalizációjától az árak csökkenését várják. Tudnunk kell, hogy Nyugat-Európában akkor szabadították fel az energiapiacot, amikor az árak magasak voltak. Ezért a verseny hatására természetesen csökkentek az árak. Itt viszont akkor szabadítják fel a piacot, amikor nemzetközi mércével mérve alacsonyak az árak. Sokakat csalódás ér majd, ebben biztos vagyok.
- Valószínűleg a liberalizációval is összefügg, hogy a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. a jövőben nemigen köt hosszú távú szerződést az áramtermelőkkel, így az AES-szel sem. Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor megsértődik a befektető, és hátat fordít vagy pereskedik. Mit tesznek önök?
- Még 1997-ben jelentkeztünk a Főnix erőmű-építési projekttel az MVM tenderére, körülbelül 191 megawattos kapacitás létrehozására. Emlékezetem szerint mintegy 40 cég, köztük magyarok mellett több nagy nemzetközi vállalat tett ajánlatot. Aztán 1998 végére kiderült, hogy a jövőben mégsem lesz szükség olyan nagy új erőművi kapacitásra az országban, mint amekkorát korábban megépíteni terveztek. Úgyhogy, amit az MVM „díjazott”, az a kisebb, néhány száz megawattos kapacitásméret, épp akkora, amilyent mi elképzeltünk. Ezért nem véletlen, hogy az egyik tendert mi nyertük, és így 1999 februárjában aláírhattuk a szándéknyilatkozatot. Ez lehetőséget adott arra, hogy két éven belül megkössünk egy 15 vagy 20 éves áramvásárlási szerződést.
- Mielőtt tovább sorolná az eseményeket, megkérdezném: miért változtattak a szándéknyilatkozat aláírása után a pályázati ajánlatukon? Tudomásom szerint módosították például a leendő erőmű helyét és a gázbeszerzési forrást is.
- Az ajánlatban szlovák gáz használatát javasoltuk. Van ugyanis egy vegyesvállalatunk a Gazprommal, az AES 70 százalékos tulajdonosi arányával. Az történt, hogy amikor részletesen elemeztük a helyzetet, rájöttünk, hogy nem tudunk nemzetközi határon keresztülhaladó vezetéket építeni, arra csak a magyar területen van lehetőségünk. Amikor megnyertük a tendert, körülnéztünk, és a Mol ajánlata sokkal kedvezőbbnek bizonyult. Ezért a Mollal kötöttünk szerződést. Javasoltuk a már aláírt szándéknyilatkozatunk megváltoztatását és azt is, hogy a Főnix eredeti helyszínét módosítsuk és - gazdaságossági megfontolásból - helyezzük azt át a tiszapalkonyai oldalra, ahol működik egy erőművünk. Ezzel a lépéssel 4-5 millió dollárt, a beruházási érték 4-5 százalékát takaríthatnánk meg a vásárlónak. Hozzá kell tennem, hogy a barnaszenes tiszapalkonyai erőművet le kell állítanunk a következő években. Az ottani infrastruktúrát, főként a vízkivételi lehetőséget hasznosíthatnánk így.
- Mikor jelezték először a Főnix építésével kapcsolatos módosító javaslataikat?
- Még 1999 márciusában, nem sokkal a szándéknyilatkozat aláírása után, illetve miután világossá vált számunkra, hogy a kormány elutasítja az új Borsod erőműprojektünket.
- Miért nem előbb?
- Részletes tervet csak az MVM-nek tett elkötelezettségek tudatában készíthettünk. Az MVM-mel egyébként megvitattuk ezeket a kérdéseket, és gyakorlatilag egyetértettünk a változtatások szükségességében. Időközben azonban megváltozott a kormány energetikai koncepciója és az MVM vezetése is. A környezetvédelmi célú rekonstrukcióra váró Borsod és Tisza II ügyében szintén azonos állásponton voltunk. Mégsem vezettek eredményre a tárgyalások. Magánemberként azt gondolom, hogy az MVM-nek jó lett volna ez az üzlet. Őszintén szólva a végleges szerződés aláírásának elutasítása mögött politikai döntést vélek felfedezni.
Az elmúlt öt évben több mint 150 millió dollárt fektettünk be a régióban, 2500 embernek adunk munkát, és jelentős anyagi támogatást kapott tőlünk a helyi lakosság is. Az MVM - vagy a politikusok - döntése szerintem fájdalmasan érinti ezt a térséget, amely az egyik legkevésbé fejlett része az országnak. Itt, ahol 20 százalékos a munkanélküliség, 400 millió dollárt költöttünk volna a meglévő és az új erőműre. Az elmúlt két évben Kelet-Magyarországra egyébként tudomásom szerint 10 új beruházó települt, de együttesen sem hoztak akkora tőkét, mint amekkorát mi terveztünk.
- Több választott bírósági pert kezdeményeztek az elmúlt időszakban. Köztük van az elutasított szerződésé is?
- Nem, hiszen ezt a döntést tudomásul vettük, hogy úgy mondjam, lenyeltük a békát és annak ellenére, hogy nem érezzük méltányosnak az AES-szel szembeni eljárást, ebben a kérdésben nem kezdeményeztünk jogi eljárást. Három másik ügyünk van jelenleg bíróságokon - ezek közül kettő Magyarországon - melyekben megítélésünk szerint nagyon erős pozíciót képviselünk, ezért is vállaltuk őket. Az egyik, amelyet tavaly októberben indítottunk, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróságon folyik. Ez két fejlesztő projektet érint, a Tisza II és a Borsod beruházást. Összesen 295 millió dollár értékről van szó. A másik per környezetvédelmi választott bíróságon zajlik. Amikor megvásároltuk az erőműveket, tudtuk, hogy mindegyik elavult, felújításra szorul. Tisztában voltunk a környezeti károkkal is. Ez lényegében a bezárandó Lyukóbánya és két szenes erőmű rekultivációjának költségeit jelenti, amely 10 millió dollár lenne. Tisztázni kell, hogy ki mit vállal a felmerülő költségekből.
- Miért indították a harmadik pert?
- A harmadik befektetésvédelmi per Nagy-Britannia és a Magyar Köztársaság között folyik, és a magyar állam ellen irányul. Brit színhelye volt ugyanis az ügyben érintett nemzetközi megállapodások aláírásának. A per fóruma azonban nem Nagy-Britannia, hanem a Világbank által felügyelt washingtoni választott bíróság. Ott dől majd el, hogy ténylegesen megfelel-e a magyar állam magatartása a nemzetközi előírásoknak, így az Energy Charter Treatynek és az 1994-es kétoldalú beruházási egyezménynek, vagy sem. Nem akarunk konfrontálódni a magyar kormánnyal, de ha másképp nem megy, akkor nemzetközi bírósághoz fordulunk.
- Kívánnak-e változtatni eredeti beruházási elképzeléseiken?
- Nem, egyáltalán nem.
- Mi lesz, ha a magyar állam elveszíti például a washingtoni pert, de nem tud fizetni?
- Hasonló helyzetben voltunk Kazahsztánban. Ott megvásároltunk egy erőművet és 100 millió dollárt fektettünk be. Két évig vártunk. A kazah kormány azt mondta, hogy nem tud fizetni, ennek ellenére természetben fizettek. Menedzsmentjogokat kaptunk például két disztribútori társaságban. Ez nem lenne megoldás Magyarország esetében. De ne menjünk ennyire messzire, optimista vagyok és hiszek abban, hogy a magyar kormány valódi megoldást keres.
- Végül a nemrégiben történt eset kapcsán, amikor egy régen elbocsátott dolgozójuk bosszút állt és néhány kapcsoló kiiktatásával megbénította a Tisza II erőművet, meg kell kérdeznem: mit kívánnak tenni erőműveik biztonságának fokozása érdekében?
- Július ötödikén az éjszaka folyamán valaki, aki nagyon jól ismerte az erőművet, behatolt az erőmű területére és egyenként lekapcsolta blokkjainkat a magyar elektromos rendszerről. A Tisza II erőművet biztonsági őrök védik és jól megvilágított a területe, mely a legmodernebb videofigyelő rendszerrel rendelkezik. Ettől függetlenül a megvilágításon javítani szeretnénk a jövőben, valamint mozgásérzékelő detektorok elhelyezését tervezzük.
Regős Zsuzsa
