Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) határozottan ellenzi, hogy környezetvédelmi termékdíjat vessenek ki az információhordozó papírokra. Ez áll abban a levélben, amelyet az érdekvédelmi szervezet a napokban juttatott el Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszternek.
A szakértők szerint az év eleje óta előrelépés történt az információhordozó papírokra kivetendő termékdíj ügyében. Jelenleg ugyanis 6,2 forintos kilónkénti tarifáról beszélnek, míg korábban 13 forintról lehetett hallani. Pető János, az MLE főtitkára azonban bevallotta: a tervezett termékdíj nagyságát egyelőre sehol nem látta papírra vetve. Emiatt pontosan ő sem tudja, hogy valójában mekkora terhet fog jelenteni a termékdíjakat szabályozó törvény módosítása. A 6,2 forintos tarifa esetleges bevezetését feltételezve a napi-, illetve heti- és havilap-nyomdáknak évente több mint 600 millió forinttal többet kellene fizetniük az alapanyagért. A papírimportőrök - őket érintené első körben a termékdíj bevezetése - ugyanis a nyomdákra hárítanák a költségeket - tudtuk meg Garáné Bardóczi Iréntől, a Szikra Lapnyomda illetékesétől. Bardóczi szerint a hazai lapnyomdák nem tehetik meg, hogy „lenyeljék” a termékdíjat, így azt a kiadókra terhelnék, akik viszont feltételezhetően emelnék az újságjaik árát. A Szikra például áthárítaná a többletköltségeket, mert a konkurenciaharc miatt már most is (hasonlóan a többi nyomdához) minimális haszonkulccsal dolgozik. Bardóczi számítása szerint a nyomdának évente akár 150-200 millió forinttal is többet kellene fizetnie a papírért.
Az ökoadó bevezetése a hulladék papír újrahasznosítási rendszerének finanszírozásához kellene - állítja Nagy Tamás, a Hulladék Munkaszövetség irodavezetője. Állítása szerint a termékdíjrendszer az állami kezelésben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A termékdíjas hulladékok visszagyűjtése hozzávetőleg 30 százalékos és a jelenlegi feltételek mellett az információhordozó papírokra bevezetendő teher sem javítana a helyzeten. Szavaiból kiderült, hogy az összes keletkező hulladék feldolgozását, illetve újrahasznosítását mindenképpen meg kellene oldani, azok kezelési igényeinek figyelembevételével. Itthon például évente csaknem félmillió tonna papírhulladék keletkezik, aminek csak egy része kerül újrahasznosításra, a használt papír világpiaci árától függően. A nagy papírfeldolgozók némelyike, így a Dunapack időnként importhulladékot vesz Ausztriából - a magyarországi árnál olykor jóval olcsóbban. Pedig Magyarországon még vannak kiaknázatlan lehetőségek - állítja az irodavezető. Pető úgy látja, hogy nem a jelenlegi termékdíjas rendszerre kellene több pénzt költeni, hanem a lakosság gondolkodását kellene alapvetően megváltoztatni. A fejlett gazdaságokban régóta működik a szelektív hulladékgyűjtés, itthon - információi szerint - az erre alkalmas lerakóhelyeken sem veszik komolyan a kommunális szemét kezelését.
A szakemberek véleménye általában az, hogy az információhordozó papírok most azért kerültek a célpontba, mert a Környezetvédelmi Minisztérium hajlik arra, hogy a csomagolópapírokat kiengedje a rendszerből, s a hulladékkezelést az iparág oldja meg. Ez évi 4-5 milliárd forintos kiesést jelenthet a rendszernek 2003-tól. Értelemszerűen a szaktárca olyan utakat keres a bevétel kiesésének pótlására, ahol kisebb az ellenállás.
A piaci szereplők szerint a termékdíj most éppen a legrosszabbkor jönne, hiszen 2000-ben jelentős világpiaci árnövekedést szenvedett el a papíripar. A nemzetközi áremelkedés utóhatásai idehaza 2001 elejétől voltak érzékelhetők, s az árak alakulását még most sem lehet pontosan látni.
Hőnyi Gyula
