- A Dunaferr kapcsán az elmúlt hetekben a lapok főleg arról írtak, hogy milyen személycserék történtek, hiszen a felső vezetés jelentős része kicserélődött. Ugyanakkor nem esik szó arról, hogy az új menedzsment milyen hosszú távú terveket dolgoz ki s mi vár a vállalatra 3-5 éven belül. Adódik tehát a kérdés, milyen stratégiát követ az új vezetés?
- Mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy amikor egy állami vállalat irányítását átveszi valaki, akkor nemcsak a saját feje után kell mennie, hanem figyelembe kell vennie a tulajdonos magyar állam igényeit is. A legfőbb célunk most az, hogy a Dunaferr nyereségtermelő-képességét erősítsük, s a jelenlegi termékszerkezetet a nagyobb feldolgozottsági fokú - és nagyobb nyereséget hozó - gyártmányok felé mozdítsuk el. Most ugyanis a melegen, illetve a hidegen hengerelt, valamint a horganyzott lemezek, profilok és acélszerkezetek teszik ki az árbevétel döntő részét, a jövőben azonban a nagyobb hozzáadott értéket tartalmazó árukra is koncentrálnunk kell.
- Mikor valósíthatók meg ezek az elképzelések?
- Pillanatnyilag a legfontosabb teendőnk a pénzügyi feltételek megteremtése, a vállalat működésének és továbbfejlesztésének garantálása. Az átalakítás pontos dátumáról még korai beszélni, de mindenképpen évekbe telik majd.
- Említette a nagyobb feldolgozottságú termékek fontosságát. A magyar GDP növekedését az elemzések szerint is a feldolgozóipar bővülése magyarázza. Miként kapcsolódhat ehhez a folyamathoz a Dunai Vasmű?
- Kevesen tudják az országban, hogy a Dunaferr a kohászat mellett más, kisebb-nagyobb mértékben kapcsolódó tevékenységgel is foglalkozik. Működik nálunk többek között egy központi karbantartási rendszer: öntödével, kovácsüzemmel, Magyarországon egyedülálló forgácsolási kapacitással.
A Dunaferr Fejlesztő és Karbantartó Kft. gépei nem a legmodernebbek, de olyan gépgyártás-technológiai termékek előállítására is alkalmasak, amelyeket ma európai hírű cégek neve alatt exportálunk Kínába, Szaúd-Arábiába, Ausztriába és Németországba. Ezek az eszközök egy leendő gépgyár alapjait vethetik meg. Öntödénk ugyan nem precíziós, ám itt is készülhetnek kopásálló alkatrészek, öntvények, amelyek a magyar feldolgozóipar érdeklődésére tarthatnak számot.
- A gép- és alkatrészgyártás fejlesztése nyilván nem az egyetlen kitörési lehetőség a jelenlegi helyzetben. Milyen más további célokat tűztek ki maguk elé?
- Feltétlenül erősítenünk kell a fővállalkozási, szolgáltatási tevékenységünket. Egy nemrégiben lezárt üzletből akár négyszeres árbevételt is elérhettünk volna, ha nem csupán egyetlen részfeladatot vállalunk el a külföldi megrendelőtől - amely egyébként a legmunkaigényesebb volt -, hanem a hidraulikai és elektromos megbízásokat is teljesítjük, s a fővállalkozók is mi lettünk volna. Az ilyen munkák kivitelezésének lényege, hogy az úgynevezett engineering (mérnöki szolgáltatási) tevékenység is a cégen belül maradjon.
- A távlati tervek figyelemre méltóak, de mi lesz addig? Szinte nap mint nap más adatok jelennek meg az idei tervezett veszteségről: 11 milliárd forinttól a 4-4,5 milliárdon keresztül a 3,4-3,7 milliárdon át a nullszaldóig szinte minden szám elhangzott, a korábbi vezetés pedig egyenesen 400 millió forintos nyereséggel kalkulált.
- Ebben az évben 3,4-3,7 milliárd forint között lehet a veszteség, feltéve, hogy elvégezzük az előbb említett szervezési munkát és minimalizáljuk a veszteségforrásokat.
- Van-e egyáltalán terv a veszteségek csökkentésére, a jövő évi eredmény előrejelzésére?
- Létezik egy elképzelés, amelynek értelmében jövőre 4 százalékos árbevétel-arányos nyereséget szeretnénk elérni.
- Ez legalább 10 milliárd forintos eredményt sejtet 2002-re, ám addig számos megszorításra kell készülniük partnereiknek: a hírek szerint ön több beruházást is leállíttatott. Így például az SAP informatikai rendszer bővítését is, amelyre eddig 1,5 milliárdot költöttek, de esedékes lett volna további 2,5 milliárd is. Nem okoz-e fennakadást a vállalat működésében a leállítás?
- Az SAP igen drága rendszer, arról azonban nincs szó, hogy végleg leállítottuk volna a fejlesztést, hiszen csupán felfüggesztésről van szó, ami nem okoz fennakadást sem a termelésben, sem a vállalatirányításban.
- Talán alkudni akarnak a hátralévő fejlesztések árából?
- Erről szól az üzleti élet...
- Vannak azonban olyan beruházások, amelyeket önök is folytatnak. Ilyen a kettes számú kohó újjáépítése, illetve a hideghengerművi dresszírozó (a hidegen hengerelt lemezek mechanikai kezelésére szolgáló hengerállvány) rekonstrukciója. Az előbbi 5,5 milliárdos, az utóbbi milliárdos nagyságrendű fejlesztés.
- Valóban. Felvettük a korábban jóváhagyott hitelt a kohórekonstrukcióra s az építkezés, illetve annak előkészítése már meg is kezdődött. A dresszírozót is átépítjük, vagyis a technológia fejlesztése folytatódik.
- A hitelfelvételt említette. Ennek kapcsán sokan aggodalmaskodnak a bankok hozzáállása, esetleges bizalmatlansága miatt. Ön tárgyalt a vezető pénzintézetek irányítóival. Mi a benyomása e megbeszélésekről?
- A bankvezetők óvatos emberek. Szeretik megszámlálni a pénzt és szeretnék megismerni a Dunaferr elképzeléseit is. Az előzetes megbeszélések szerint a bankvezetők nem nehezítik meg a dolgunkat, készek elősegíteni a cég megújulását.
- Milyen bankokkal áll kapcsolatban a Dunaferr?
- Aligha okozok meglepetést, ha felsorolom: többek között az OTP-ről, a Magyar Külkereskedelmi Bankról, a Raiffeisenről és a CIB-ről van szó.
- A Dunaferr vezetése nem politikai poszt. Ugyanakkor a vasmű alapítása óta elválaszthatatlan a politikától. Miként vélekedik új pozíciójában a Dunaferr gazdasági-társadalmi szerepéről?
- A vállalat életének különböző szakaszai az ország életére is igen jellemzőek voltak. Egykor a vas és acél országa voltunk, ekkor épült a Dunai Vasmű, azóta viszont szép csöndben termeltünk, és a vas és acél városa lettünk. Ezt a titulust azonban meg is kell tartani, meg is kell szolgálni. Ha a vasmű nyereséget osztott, jól élt a város, növekedett a bevétele a többi helybeli vállalkozásnak is. Ezt a kapcsolatot kell jóvá, jobbá tennünk, például kereskedelmi cégek idevonzása által. Szeretném azonban azt is, ha más vállalatok szintén megtelepednének Dunaújvárosban, ezt a folyamatot kívánom elősegíteni vezérigazgatóként is.
- Vannak konkrét fejlemények már?
- Ezek egyelőre nem publikus tervek.
- A Dunaferr neve nem csupán a gazdasági életben, az acéliparban ismert, hanem a sportrajongók körében is. Az utóbbi hetekben, hónapokban azonban rossz hírek érkeztek a korábbi sikersportágakból...
- A labdarúgásban és a jégkorongban valóban romlottak valamelyest az eredmények, ami a kézilabdások esetében elkerülhető. A Dunaferr-cégcsoport mindenesetre továbbra is a korábbiaknak megfelelően támogatja a szakosztályokat. Két hete írtuk alá a szponzori szerződések meghosszabbítását, így rajtunk nem múlhat a csapatok eredményessége. Az összeállításokba, a szakmai kérdésekbe nem szólunk bele, azt viszont szeretné elérni a részvénytársaság új irányítása, hogy a klub gazdasági tevékenységére nagyobb rálátást kapjon, s ha nem is beleszólást, de tájékoztatást igénylünk a legfontosabb, stratégiai ügyekben.
- Ugyancsak a sporthoz kapcsolódik a Dunaferr labdarúgó stadionjának felújítása. Az év elején még kérdéses volt, hogy hozzájárul-e a vállalat a bővítéshez-rekonstrukcióhoz. Mi történt azóta?
- Nem csupán a hozzájárulásról döntöttünk, hanem már megkezdtük a szervezést a további, szintén szükséges összegek előteremtéséhez. Az ügyet támogatja az Ifjúsági és Sportminisztérium is, amely ugyancsak ad pénzt a beruházáshoz.
Szegő Iván Miklós
