A LB a tegnapi döntéssel megváltoztatta a felperesek - a klub jogi képviselője, Kovács Kázmér és az Autóklub - javára döntő, 1998-ban a Fővárosi Bíróságon meghozott elsőfokú ítéletet, amely szerint az Elmka a feltűnően nagy úthasználati díj kikötésével visszaélt erőfölényével. E két évvel ezelőtti döntés ellen a GVH - az eredeti határozatot a Versenyhivatal hozta meg még 1996-ban, szintén a Autóklub beadványa nyomán - és az alperes Elmka fellebbezést nyújtott be. A LB szerint az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság abban tévedett, hogy a jogvitát a polgári törvénykönyvnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára vonatkozó passzusai alapján ítélte meg, holott az útdíj nem hatósági ár, így a versenytörvény szabályait kellett volna alkalmaznia.
Az LB ennek alapján megállapította: az M1-es autópálya kérdéses szakaszával párhuzamosan a 10-es főút köti össze Győrt és az országhatárt, s bár ez 15-20 perc többletidőt és rosszabb közlekedésbiztonsági körülményeket jelent az autósoknak, a szolgáltatás szempontjából helyettesítő, és legfőképp ingyenes árunak minősül. Az LB szerint kétségtelen az Elmka erőfölénye, hiszen az úgynevezett érintett piacon részesedése meghaladta a 30 százalékot, ugyanakkor nem alkalmazott maximális díjtarifát.
Lapunknak a tárgyalás végén Kovács Kázmér elmondta: a GVH jogászai csak a fellebbezési tárgyalás második napján, 2001. február 7-én jelentették be azt a korábban, már az elsőfokú bizonyítási eljárásban is jól tudott tényt, hogy a Fővárosi Bíróság a felperesek javára szóló döntését Illés Mária jogi és közgazdasági szakértő írásos véleményére alapította, aki Bodócsi András, az ügyben a GVH nevében eljáró versenybíró házastársa. Kovács szerint az LB sem jelezte, hogy ezt a szakvéleményt ki fogja zárni a bizonyítékok köréből. Kovács az események tükrében nem tartotta valószínűnek felülvizsgálati kérelem benyújtását a jogerős döntés ellen. Sikernek értékelte, hogy a GVH „menet közben” elismerte: a koncessziós vállalkozásra érvényes a versenytörvény.
Drávucz Péter
