A magyar kis- és középvállalkozók egy része nem érti a kockázati tőkebefektetés működésének koncepcióját. A kockázati tőke a sztárokat jutalmazza, nem mentőöv a bajba jutott társaságoknak. A kockázati tőke a legsikeresebb - általában a saját szektorukban piacvezető - cégeknek nyújt lehetőséget minőségi ugrásra, amelyeknek a fejlődéshez csupán újabb tőkére van szükségük, vagy a kockázati tőkebefektető nemzetközi hálózata segítheti a regionális terjeszkedést. Egy saját piacán harmadvonalbeli társaságról nehezen hihető el, hogy pusztán a tőkebefektetéstől az élre tör. A magyar kockázati tőke olyan célpontokat keres, ahol vannak kreatív, nagy ívű középtávú fejlesztési elképzelések, de a fundamentumok is stabilak - a cég által már felmutatott eredmények hihetővé teszik a nagyra törő tervek megvalósulását. A kettő egyszerre kell, a régióban viszont nem könnyű olyan társaságokat találni, amelyek mindkét feltételnek megfelelnek - mondta lapunknak Széphalmi Géza, a 320 millió dolláros AIG New Europe Fund tanácsadója, az AIG-CET Capital Management Sp. igazgatója. Nem vonzóak sem az irreális ambíciójú kezdők, sem a jól működő, normális mértékű profitot termelő, de minőségi ugrással nem kecsegtető vállalkozások. Ez utóbbiaknál nagyobb megtérülést ígérő befektetések is vannak.
Magyarországon és a kelet-közép-európai régióban 100 ezertől akár 100 millió dollárig hozzáférhetnek a fejlődőképes cégek tőkéhez, szinte szektormegkötés nélkül, de a régióban jellemzően fejlesztési alapok vannak jelen. Általában ezek érkeznek egy új területre legelőször. Az Egyesült Államokban a kockázati tőkecégek a szolgáltatások teljes palettáját kínálják, vannak „mentőöv” alapok (special situation, reconstruction vagy turnaround funds), amelyek a nehézségekkel küzdő társaságoknak biztosítanak finanszírozást, ha úgy látják, hogy a társaságot fel tudják javítani, illetve a vezetőség leváltásával nyereségessé tudják tenni, esetleg a megmaradt eszközök átvételével és eladásával tudnak nyereséghez jutni. A kockázati tőkebefektetők fizetésképtelenségre szakosodott szakértőket alkalmaznak az ilyen befektetési lehetőségek felismerésére és kezelésére.
A befektető és a befektetési célpont társaság között normális esetben megvan a megfelelő bizalom. A befektetőnek itt egy keskeny ösvényen kell járnia: hagynia kell, hogy a cég operatív működését azok irányítsák, akik szakmailag értenek hozzá, önmegtartóztatást kell gyakorolnia a napi működésbe történő beavatkozás terén. Ezért a leghelyesebb, ha a menedzsmentben a befektető kisebbségben van jelen, egy-két megbízottja gondoskodik az ellenőrzésről. Másrészt szigorúan figyelemmel kell kísérnie, hogy a társaság jó irányba halad-e, teljesül-e az üzleti tervben kitűzött cél - mondta lapunknak Pártos László. Az ellenőrzés fő eszközei a felügyelőbizottságban elfoglalt többség és a könyvvizsgáló kiválasztása, ezekben a kérdésekben a befektető általában vétójoggal vagy pozitív jelölési joggal rendelkezik. Mindezt javasolt már a szindikátusi szerződésben kikötni. Ugyancsak a cég alapításakor, a befektető részvényvásárlással vagy tőkeemeléssel történő belépésekor szükséges meghatározni, hogy a menedzsmentnek milyen negyedévenkénti, esetleg havi beszámolási (reporting) kötelezettségei vannak.
A befektetőnek csak akkor érdemes komolyan beavatkoznia, ha problémák mutatkoznak a cég működésében, például nem teljesül az üzleti terv. Kiköthetik például, hogy a bevételi tervtől történő minden 10 százalékos elmaradás után a befektető eggyel növelheti felügyelőbizottsági tagjainak számát vagy részvételét a menedzsmentben. Más esetben a menedzsmentnek a részvények bizonyos százalékára visszavásárlási kötelezettsége van. A put opcióval a befektető akkor élhet, ha nem teljesülnek a szerződésben leírt feltételek. Ezeket a kikötéseket nagyon ajánlott már a befektető belépésekor megtenni, amikor még jól mennek a dolgok és mindenki arra számít, hogy ilyen negatív szcenárió nem következik be.
A befektetők másik szokásos eljárása az exit lehetőségének biztosítása. Ha egy pénzügyi, kockázati tőkebefektető cég úgy gondolja, hogy nem akar a cég működtetésének problémáival foglalkozni, kikötheti, hogy bizonyos események bekövetkezte esetén a menedzsmentnek kötelessége felvásárolni a befektető részvényeit (menedzsment buy-out).
T. K.
Tóth Katalin