Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Lassuló ütemben emelkednek a lakossági megtakarítások az utóbbi időben. Ebben a tekintetben az utolsó jó év 1998 volt, amikor általános meglepetésre a várakozásoknál sokkal több pénzt tettek félre az emberek. 1998 előtt 1995-ben volt meglepően nagy a megtakarítási kedv, akkor a Bokros-csomag miatt elszenvedett jelentős reálbércsökkenés ellenére is reálértéken mintegy 6 százalékkal emelkedett a lakosság nettó finanszírozási képessége. Ez utóbbi mutató a Magyar Nemzeti Bank által számolt megtakarítás, amely nemcsak a készpénzt és a banki betéteket veszi figyelembe, hanem számol a devizaszámlákkal, a részvényekkel, életbiztosításokkal, nyugdíjpénztári megtakarításokkal, kötvényekkel és ezek értékváltozásával is. Az ilyen módon számított megtakarításból azután kivonják a lakossági hitelállományt, ez adja az úgynevezett nettó finanszírozási képességet.
A mutató növekedésének üteme kicsi, ha jól megy az embereknek, a szűk esztendők idején viszont megugrik. E jelenségnek természetesen van közgazdasági magyarázata. Az emberek mindenekelőtt a biztonságot részesítik előnyben. Nem is olyan régen október 22-én már nem lehetett kenyeret kapni, évről évre híre ment ugyanis, hogy másnap "balhé" lesz, jön a katonaság, összecsapások, oroszok. Anyáink és nagyanyáink ilyenkor bevásároltak. Kenyeret, lekvárt, konzerveket, tartós élelmiszert. Nagyjából ugyanez történik a pénzzel is. Ha a lakosság vészhelyzetet szimatol, őrült felhalmozásba kezd, dagadnak a forint- és devizaszámlák, meglepő módon teljesen függetlenül az aktuális jövedelmi helyzettől. A mintapélda a Bokros-csomag bejelentése utáni időszak.
A mai helyzet éppen ellentétes. A magyar gazdaság az elmúlt néhány évben kifejezetten jól teljesít, a gyors növekedés csökkenő inflációval és államháztartási hiánnyal párosul, miközben nem romlanak a gazdaság külső egyensúlyi mutatói, és - talán ez a legfontosabb - emelkednek a reálbérek. Ennek ellenére a lakosság megtakarítási kedve csökken. A magyarázat egyszerű, a jó kilátások és a korábban meg nem vett színes tévék iránti sóvárgás végre elfogadható hitelfeltételekkel találkozott, hiszen a csökkenő infláció és a bankok közötti verseny élesedése nyomán ismét megjelentek a fogyasztási hitelek. Ma már nehéz olyan tartós fogyasztási cikket találni, amit ne lehetne részletre megvásárolni, és ezzel a lehetőséggel sokan élnek is, ezt jól mutatják a Központi Statisztikai Hivatal adatai, amelyek szerint a háztartási gépek forgalma 1999-ben 15 százalékkal, az új személygépkocsik eladásai pedig ennél is gyorsabban, 24,7 százalékkal nőttek.
Ezt a jelenséget fejelte meg a kormány a lakáshitelezés támogatásával, amelynek a megtakarításokra gyakorolt hatása még nem kimutatható, de valószínűleg rövid időn belül azzá válik. A kedvezményes hitelek felvétele a korábban leírt számítási mód miatt csökkenti a nettó finanszírozási képességet, ráadásul az önrész miatt apasztja a bankszámlás és más megtakarítási formák összegét is. Az ingatlan pedig nem pénz, így nincs is benne a képletben.
M. D.
