A Postabank rossz követeléseit átvevő állami Reorg-Apport (RA) szeretné visszaszerezni a csődben lévő vasúti járműgyártó, a Ganz-Hunslet (GH) egykori, milliárdos értékű gyártelepét. Az ingatlan tulajdonosa 1995 óta a T. J. M. Kft., amelyet a Jenbacher érdekkörébe tartozó liechtensteini Exedra alapítvány jegyez.
Az RA a Postabank 3,6 milliárd forintos befagyott GH-követelését vásárolta ki 1998 elején, amiért a hírek szerint 240 millió forintot adott (NAPI Gazdaság, 1999. július 27., 1-5. oldal). A termelés megmentése érdekében a Reorg lefoglalta a GH eszközeit, és a Ganz Gépgyár Holdinggal (GGH) alapított új cégbe, a Ganz Vagon (GV) Kft.-be vitte át azokat. Jelenleg az 50-50 százalékban GGH- és Reorg-tulajdonban lévő GV végzi a termelést az ingatlanban. Az RA további forrásokat keres az eredeti hitelösszeg megtérüléséhez, s ehhez kapóra jött az ingatlan korábbi tulajdonosváltása, amely szerintük jogszerűtlen volt.
Az épületegyüttes eredetileg a Ganz Vasúti Járműgyár (GVJ) Rt. tulajdonában volt. Ez a cég 1992 végén megalapította a Vasúti Szolgáltató Vagyonkezelő (VSZV) Kft.-t. Ebbe apportálta az ingatlant, így a kft. törzstőkéje 1,05 milliárd forint apportból állt. A Jenbacher egyik érdekeltsége 1993-ban megvásárolta a VSZV Kft.-t - és ezzel az ingatlant - a GVJ-től. Kicsivel ezután a Jenbacher egy másik érdekeltsége megvette a GH egészét. Egy forrás szerint a két ügylet együttesen 150 millió schillingjébe került a Jenbachernek. A cégadatok szerint 1995-ben a VSZV alaptőke-emelés formájában a GH-ba apportálta az ingatlant, miáltal 57,5 százalékos tulajdonos lett, a Jenbacher másik érdekeltségének tulajdonrésze pedig arányosan 42,5 százalékra csökkent. 1995-ben alapította meg a GH a T. J. M. Kft.-t. (Az első tag Moldován András volt, aki ügyvédként irányította a bonyolult tranzakciókat.) Hamarosan a T. J. M. Kft.-be apportálta a GH az ingatlant. (A kft. törzstőkéje 1,049 milliárd forint apporttal nőtt meg ekkor.) Ezt követően a GH eladta a T. J. M. Kft.-t a Jenbacher-érdekeltségű Exedra alapítványnak, amiért cserébe megkapta a VSZV Kft.-t, vagyis a GH tulajdonába került saját 57,5 százalékos tulajdonosa. A másik, 42,5 százalékos Jenbacher-érdekeltségű GH-tulajdonrészt Kostyál István akkori elnök-vezérigazgató ciprusi cége, az Oakdale Ltd. vehette meg az osztrákoktól, halasztott fizetéssel. (Úgy tudjuk, hogy az Oakdale máig nem fizette ki a teljes vételárat.)
Az RA úgy érzi, az ingatlanértékesítés az alaptőke csorbítása volt, és az ügylet a "jó erkölcsbe" ütközött, ezért semmissé szeretné nyilváníttatni az ügyletet. Szerinte ezt az is bizonyítja, hogy a GH saját tőkéje 1995-ben 180 millió forint volt, így a cég részvényeinek értéke alacsonyabb kellett legyen, mint az ingatlané. A Jenbacher illetékese szerint azonban ekkor még nagy volt a GH értéke, így egyenértékű volt az ingatlancég-GH-részvény csere. Kijelentette: az osztrák cég akkor fizetett az ingatlanért, amikor azt kivásárolta a GVJ Rt.-ből. Az ezt követő tranzakciók során csupán annyi történt, hogy az a cég különböző érdekeltségeihez került. Emellett a PricewaterhouseCoopers minden tranzakciót ellenőrzött, és azokat rendben találta - állította a Jenbacher képviselője. Hozzátette: a GH már tavaly év eleje óta felhagyott a bérleti díj fizetésével, és az örökébe lépett GV Kft. - lévén hogy nincs bérleti szerződése - soha nem is fizetett. Arra hivatkozva, hogy a tulajdonjog per alatt áll, még az épületbe sem engedték be őket. A T. J. M. viszont felszólította a GV-t a terület elhagyására. Az RA képviselője közölte, a GV mérlegében elkülönítve gyűjtik a korábbi bérleti díjat.
Bár a környékbeli kínai kereskedők vélhetőleg többet fizetnének a területért, és a Ganz Acél Kft. is érdeklődést mutatott iránta. Az ingatlan kiépítettsége alapvetően csak vasútikocsi-gyártást tesz ott lehetővé - hívta fel a figyelmet a Jenbacher képviselője. Noha a jelenleg birtokon belül lévő GV látszik az ideális bérlőnek, ha a BKV vagy a MÁV jelentősebb tendert írna ki, konkurens társaságok is szívesen megtelepednének itt, mint például a Fiat szakcége. A T. J. M. felajánlotta az ingatlant megvételre is, de a meg nem erősített információk szerint 2-3 milliárd forintra taksált vételár mellett nem akadt vevő. A T. J. M. a GV-től havi 435 ezer, avagy évi 4,2 millió osztrák schilling bérleti díjat kér, amit a GV tavaly októbertől visszamenőleg fizetne ki. Az árajánlatot a GV el is fogadja, ám a többi feltételről még nem sikerült megállapodni.
Az RA jelenleg két, egymással ellentétes érdeket képvisel, hiszen elkötelezett a GV és a vasúti járműgyártás továbbműködtetése mellett, ám az ingatlant is vissza szeretné szerezni. A T. J. M. mint bérbeadó, illetve mint a konkurens érdekeltje viszont a per miatt ellehetetlenítheti az ott folyó gyártást. (A Jenbacher meg is fenyegette a GV-t azzal, hogy rossz hírét kelti a Siemensnél és az Alstomnál, a két potenciális megrendelőnél.) Az RA egy képviselője kijelentette: amennyiben az áron túl meg tudnak állapodni a többi feltételről is, elállnak a szerintük biztos győzelemmel kecsegtető pertől.
MARNITZ ISTVÁN
**** KERETBEN ****
Kostyál 13 milliárdot fektetne ingatlanokba
Máig kérdés, hogy adhatott az 1,7 milliárd forint jegyzett tőkéjű Ganz-Hunsletnek összesen 3,6 milliárd forint hitelt a Postabank. (Az ABN Amro Magyar Bank 400 millió forinttal ragadt benn.) A brit állampolgárságú Kostyál István egykori elnök-vezérigazgató lapunknak elmondta: a hitelekkel biztató projekteket finanszíroztak, ám a várt belföldi megrendelések rendre elmaradtak. Ezután már csak korábban felvett hiteleik visszafizetésére tellett a kölcsönökből. Szerinte ha a Postabank az ottani vezetőváltás után nem zárkózott volna el a hitelek átütemezésétől, "nehezen" bár, de visszafizették volna az adósságot, például egy tőkeerős befektető bevonásával. Az RA elmondta, a Postabank közel 2 milliárd forintot csak a Jenbacher által nyújtott tulajdonosi hitel kiváltására adott, szerintük nem valós gazdasági alapon. Kostyál, aki jelenleg a GGH önálló igazgatója, egyébként felfedte, a ciprusi Oakdale főként ingatlanbefektetési lehetőségeket keres a térségben, például Romániában vagy a délszláv államokban, amihez a Bank of Ciprus segítségével akár 50 millió dollárt is mozgósítanának (ez mai áron mintegy 13 milliárd forint).