A Fővárosi Bíróság tegnap azért kérte a fővárost a keresetlevelében megjelölt csaknem százmilliárdos összeg pontos levezetésére, mert az jócskán eltért az 1998 áprilisában megkötött megállapodásban szereplő, a kormány által vállalt 23 milliárd forintos összegtől. A felperes a számítások benyújtását 15 napon belül vállalta.
A felek - a kormány, a főváros és a BKV - 1998. április 7-én írták alá a jelenlegi vita tárgyát képező, a Dél-Buda-Rákospalota metróvonal Etele tér és Baross tér közti szakaszának megépítéséről szóló megállapodást (NAPI Gazdaság, 1999. október 6., 1-3. oldal), és a kabinet a beruházás sajáterő-szükségletének 60 százalékát vállalta. A megállapodást Járai Zsigmond pénzügyminiszter 1998 novemberében kelt levelében azonnali hatállyal felmondta.
A tegnapi tárgyaláson elhangzott: a főváros az állam nevében eljáró alperestől - a polgári törvénykönyv szerint a pénzügyminisztertől - a Dél-Buda-Rákospalota metróvonal Etele tér és Baross tér közti szakaszának megépítéséről szóló szerződésben vállalt hozzájárulások összegét, 32,5 milliárd forintot, kártérítésként pedig 51,2 milliárd forintot és annak - a teljesítés megtagadásától a fizetés napjáig számított - évi 20 százalékos késedelmi kamatát követeli. A főváros részletfizetést is elfogad, igaz, ebben az esetben 38 milliárd forintot követel teljesítés és 58,9 milliárdot kártérítés gyanánt. Utóbbi esetben a jövőre szóló időszakos marasztalást és az alapszerződésben kikötött esedékesség szerinti fizetési kötelezettség előírását kéri. A felperes jogi képviselője szerint már régóta egyértelmű, hogy a kormány semmilyen formában nem kíván forrást biztosítani a beruházásra, ám a teljesítést megtagadó nyilatkozat nem jogszerű. Érvként hozta fel azt a jogerős ítéletet is, amelyben a bíróság érvénytelennek nyilvánította a pénzügyminiszter felmondó nyilatkozatát (e döntés szerint a felek az 1998. áprilisi megállapodásban a felmondási jogot nem kötötték ki, így azt egyoldalúan nem lehet megszüntetni). A jogerős ítélet ellen egyébként a kormány felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet - hasonlóan a tegnap megkezdődött, majd elnapolt perhez - szintén áprilisban tárgyal az illetékes igazságszolgáltató fórum, ez esetben a Legfelsőbb Bíróság.
A kormány jogi képviselője tegnap hangsúlyozta: az ominózus megállapodásban csupán egy viszontgarancia rögzítéséről van szó, amelyben az állam azt biztosította, hogy a kérdéses költségvetési hozzájárulás jóváírható legyen a BKV számláján. Ám az ügyben a központi költségvetésről szóló jogszabályok az irányadóak, tehát a történtek részben közjogi megítélés alá esnek, arra pedig egy kormány sem jogosult, hogy a későbbi költségvetést ilyen mértékű kötelezettségvállalásra kényszerítse. Szerinte a jogalap ennélfogva könnyen eldönthető a bíróság számára, s ennek megfelelően ítélet meghozatalát is kérte tegnap. Hozzátette: az összegszerűség, a 100 milliárdos követelés szempontjából nincs mondanivalója, mert egyszerűen nem érti, hogy azt milyen alapon számolták ki a megállapodásban szereplő összeghez képest a főváros szakértői - szerinte túlnyomórészt spekulációra alapozott - keresetlevelükben. A felperes viszont állította: a kormány az őt terhelő valamennyi fizetési és együttműködési kötelezettségét szerződésszegő módon megtagadta, a főváros pedig az elmaradt hitel pótlására már nem tudott hasonlóan kedvező futamidejű és kamatozású kölcsönt felvenni, vagyis a szerződésszegés miatt bekövetkezett többletköltségének megtérítését kéri a központi költségvetésből. Hangsúlyozta, a külföldi bankok visszajelzései szerint a programra szánt pénzek még felhasználhatók.
DRÁVUCZ PÉTER
