Eladja ózdi gyárát a Metaltrade

Az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerművét a '90-es évek elején Petrenkó János ózdi magánvállalkozó vásárolta meg, és Peko Acélipari Művek néven 1994 végéig üzemeltette. A cég ekkor adósság fejében került az MH-hoz, amely 1995 márciusában indította újra a termelést. Az évszázados hengersorokon jószerivel manufakturális körülmények mellett nem tömegtermékek, hanem speciális áruk, különböző szög- és idomacélok készültek.
A mintegy kétszáz embert foglalkoztató OHM tavaly több mint egymilliárd forintos árbevétel mellett veszteségesen termelt, ennek mértéke azonban még nem ismert. Az MH négy év alatt elsősorban az állagmegőrzés érdekében több tízmillió forintot invesztált a cégbe, de építettek egy új kemencét is.
Az itt gyártott évi 20 ezer tonnát meghaladó acél túlnyomó részét exportálták, az ügyvezető szerint több termékük egyedülállónak számít Európában. Mivel az itteni hengersorokon kis tételben is tudnak gyártani, lényegesen rugalmasabban alkalmazkodhatnak a piachoz. Mindezek ellenére Luterán László állítja: kényszerbefektetés volt számukra az OHM, bár a négy éve alatt volt nyereséges év is.
A miskolci drótgyárat és a ma Industring Kft.-ként működő egykori Borsodi Ércelőkészítő Művet tulajdonló MH-csoport hosszú távú terveibe az ózdi gyár az ügyvezető szerint kevésbé illett bele, ezért határoztak az eladásról. A pénzügyi befektetőként emlegetett vevő Luterán állítása szerint a biztos exportpiacok ismeretében döntött a vásárlás mellett, bár feltehetően nem hosszú távú befektetésnek tekinti az ÓHM-et. Vélhetően a hengersorok rekonstrukciója, illetve a cég kondíciójának feljavítása után szakmai befektetőnek értékesítik majd.
Luterán László úgy véli: elvben az egykori tulajdonos is lehetett volna a vevő. Petrenkó János ugyanis korábban azzal vádolta az MH-t, hogy uzsoraszerződéssel, mélyen áron alul jutott a hengerműhöz, azonban 1994 óta nem jelentkezett a cégért.
I. S.