A bíróság szerint is kartelleztek a magyar kávécégek

A GVH Versenytanácsa kartellgyanú miatt 1994 végén összesen 388 millió forintra büntetett meg öt hazai kávéforgalmazó céget. A versenybírók bizonyítottnak látták a piac 97 százalékát képviselő magyar cégek összehangolt magatartását, amit jogellenes, versenyt korlátozó megállapodásnak minősítettek. A GVH a piacvezetőnek számító (jelenleg már Sara Lee/Douwe Egberts Hungaria Kft.-ként működő) Douwe Egberts Kft.-t 1994 decemberében 160 millió forintra büntette meg. A bíróság többek között abban látta a háttéregyeztetés tényét, hogy egyedül ez a cég végzett az áremelés előtt árkalkulációt, a többi cég az ominózus időszakban bármifajta saját számítás nélkül, automatikusan követte a piacvezetőt. Emiatt a GVH az Eduscho Trade Kft.-re 88, a Kraf Jacobs Suchard Hungaria Kft.-re 44, a Tchibo Budapest Kft.-re 36, a Nestlé Hungária Kft.-re pedig 60 millió forint bírságot rótt ki. A bíróság tegnap mind az öt cég ügyében döntött.
Noha az érintett kávékereskedők nem kívántak nyilatkozni, a bíróság beszámolója szerint a per során tagadták a kartellmegállapodás tényét. Érveik között az írásos bizonyíték hiányán túl az akkor tapasztalt világpiaci árrobbanás is szerepelt. (Ebben az időszakban Brazíliában az időjárás elvitte a jó minőségű arabica kávétermés nagy részét, ami miatt nem csupán az arabica, hanem a gyengébb minőségű robusta világpiaci ára is felszökött.) Áremelésük szerintük ennek spontán követése volt.
A Fővárosi Bíróság - lényegében a Versenytanács érvelésére támaszkodva - döntésében úgy vélte: közvetett bizonyítékok alapján is kimondható, hogy a cégek időleges szóbeli kartellmegállapodást kötöttek. Tény, hogy a kávécégek mindhárom alkalommal egyszerre és egyforma - ráadásul a világpiaci árváltozásoknál hajszálnyival nagyobb - mértékben emelték meg áraikat. A bíróság szerint az is belátható, hogy egy ilyen helyzetben valamennyi cég érdeke volt a piaci verseny időleges korlátozása, ugyanis kialakult piaci részesedésüket csak így őrizhették meg. (A vizsgálatok azt is bebizonyították, hogy az áremelések alatt még növekedett is a kereskedők összforgalma.) Emellett az is a megállapodás tényét bizonyíthatja, hogy a cégek - noha egyformán kávékereskedők - áru-, költség- és eredménystruktúrájuk rendkívül eltérő, tehát azonos külpiaci hatásokra eltérő módon kellene reagálniuk. Az érintettek közül több társaság is veszteséges volt ebben az időszakban. A bíróság szerint már 1994 elején sejteni lehetett az év közepi nagyarányú árnövekedést. (Lapunk értesülései szerint az érintett időszakban a Douwe Egberts forgalmazott a legtöbb arabicát tartalmazó kávékeverékeket, a többieknél magasabb volt a robusta aránya, egészen 90 százalékig.)
További érvként fogadta el a bíróság, hogy a Kávészövetség léte elvi alapot jelentett a cégek vezetőinek informális egyeztetésére (ennek megtörténtét egyébként szintén nem bizonyítja semmi). A bíróság ez alapján bizonyítottnak látta, hogy nem spontán világpiaci árkövetés történt, hanem a cégek összehangoltan alkalmazkodtak a piacvezetőhöz. (Információink szerint 1994 óta kismértékben csökkent a Douwe Egberts és az Eduscho, kismértékben növekedett a Kraft Jacobs Suchard és a Tchibo részesedése, a Nestlé pedig kiszállt a szemes- és őrölt kávék piacáról.) Mindemellett az "enyhítő körülmények" hatására a bíróság indokoltnak látta a bírságösszegek átlagosan 30 százalékos csökkentését.
M. I.