Senkit sem érdekel a mongol követelés

A felszámoló a pályázat sikertelensége esetén a bíróság döntésétől függően vagy újra tendert ír ki, vagy felosztja a hitelezők között a meglehetősen kétesnek minősülő kinnlevőséget. Az 1984-ben mongol-magyar kormányközi megállapodással létrehozott Wolframinvest 1991-ben kezdődött felszámolásának keretében keresnek vevőt a Cagan-Davaa-i volfrámvagyon kitermelési jogára és a hozzá tartozó dúsítóműre (NAPI Gazdaság, 1998. november 26., 1-5. oldal). 1992-ben a Wolframinvest eladásra kínálta fel az ércbányászati üzemet, a dúsítóüzemi termelő és kisegítő létesítményeket, a víznyerő kutakat, valamint a kulturális és jóléti egységeket a mongol Minimetalnak. A Minimetal birtokba is vette a létesítményeket, ám a vételárat nem fizette ki értük, arra való hivatkozással, hogy veszteséges. (Az akkor kialkudott vételár minisztériumi értesüléseink szerint egyébként 700 ezer-1 millió dollár közöttire tehető.) Ezután a bíróság megítélte, hogy a Minimetalnak a vételáron felül évi 500 ezer dollár használati díjat kell fizetnie, ám a magáncég nem tett eleget ennek a döntésnek. Szakértők becslése szerint még néhány évre elegendő volfrámot rejt a bánya, amelynek tulajdonjogára egyébként nem vonatkozik a kiírás. A birtokbavétel kockázatát a vevőnek kellene állnia.
(NAPI)