Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Számos hibát elkövetnek a befektetők, amikor kiválasztják, milyen alapokban fialtassák pénzüket. Ezek jelentős része egy kis gondolkodással elkerülhető lenne, íme néhány tipikus buktató:
1. A befektetők gyakran összehasonlíthatatlan dolgokat hasonlítanak össze. Talán a legősibb hiba az, amely a kilencvenes években is remekül megfigyelhető volt. Egy alap múltbeli hozamait vagy a múltbeli inflációt összehasonlítják a bankbetétek vagy más kamatozó jellegű befektetések jövőbeli kamatára meghirdetett feltételekkel, és ez alapján döntenek. Holott a múltbeli teljesítmény helyett a jövőbelire kellene becsléssel élni, ami nem könnyű és nem is ad túl pontos eredményt, de nem is teljesen kilátástalan vállalkozás. Pénzpiaci termékeknél például a rövid futamidejű állampapírok hozama és a költségek szintje alapján viszonylag jól lehet becsléseket végezni.
2. A befektetők nem diverzifikálnak, azaz minden pénzüket egy termékbe helyezik. Kisebb összegeket nyilván nem érdemes megosztani, mert a fix költségek alaposan leapaszthatják a hozamot, de már 1-2 millió forint esetében is célszerű lehet a megosztás. Így elkerülhető, hogy az ügyfél teljesen pénz nélkül maradjon, ha bármely okból befagy a befektetése, mint például most az ingatlanalap-szektorban.
3. Vadul spekulálnak, ugrálnak egyik befektetésből a másikba. Sok kisbefektető, ha rászabadul egy olyan rendszerre, ahol sokféle termék közül lehet válogatni, azt gondolja, hogy ő majd okosabb lesz a guruknál is. Most dollárt kell venni, azt olvastam, szálljunk át ázsiai részvényekbe, az orosz papírok most már végképp hihetetlenül olcsók... Ilyen átgondolatlan stratégiával igen rövid idő alatt is hatalmasakat lehet bukni (ami nem jelenti azt, hogy megfontoltabbal nem), nem is beszélve a rengeteg forgalmi jutalékról, amit ki fognak fizetni. Mivel sok pénzügyi szolgáltató legfőbb érdeke a nagy jutalékbevétel, támogatják is ezt a stratégiát, gyakran elemzésekkel is.
4. Az emberek sokszor lusták elolvasni a tájékoztatókat. Az események megmutatták, hogy ingatlanalapügyben a pénzügyi szektor nem tájékoztatta kellőképpen az ügyfeleket, így sokakat kellemetlen meglepetésként ért, hogy befektetésük átmenetileg befagyott. Ezt a felelősséget nem áll szándékunkban elbagatellizálni, de az is igaz, hogy az ügyfelek lehetnének kicsit hozzáértőbbek és tájékozottabbak. Például valamilyen formában a kockázati tényezők között a legtöbb esetben lehetett olyan intő jeleket találni a hivatalos kibocsátási tájékozatókban, ami legalábbis el kellett volna gondolkoztassa a befektetőket, és legalább arra rábírhatta volna őket, hogy ne kockázatmentes, bankszámlaszerű befektetésnek tekintsék az ingatlanalapot. Csakhogy ezeket a 100-200 oldalas tájékoztatókat vagy 20-30 oldalas rövidített verzióikat lényegében nem olvassa senki.
5. Hisznek a mesékben és a szakemberekben. Az emberek általában szeretik azt hallani, amit a szívük mélyén szeretnének, és ezt sokan ki is használják. "Szakembereink hozzáértésének köszönhetően a kockázatmentes befektetések hozamánál magasabb hozamra van kilátás", "vállalatok mélyreható és sokoldalú elemzése segítségével olyan befektetési stratégiát alakít ki, amely... alacsonyabb kockázat mellett a kötvénybefektetések hozamát meghaladó megtérülést biztosít". Se szeri, se száma az ilyesféle olvasmányoknak az alapkezelők honlapjain, amelyek kimondva vagy kimondatlanul azt sugallják, hogy a szakemberek túlteljesítik majd a piacokat és vonzó eredményeket fognak elérni. Ez egyáltalán nem feltétlenül igaz, és külön szakértelemmel is nehéz megítélni előre, melyik alapkezelő melyik alapja esetében van rá esély, hogy igaz lesz. Még egy példa a garantált alapok vonzó, például 70, 80 százalékos maximális hozama, ami nagyon jól néz ki a hirdetményekben, de aminek az eléréséhez olyan hihetetlen részvénypiaci fellendülésre lenne szükség, aminek valószínűsége nagyon csekély.
6. Végül a legnagyobb hiba, amit el lehet követni, ha valaki egyáltalán nem fektet be. Ma is vannak, akik a pénzügyi szektor vagy az állam megbízhatósága iránti történelmi gyökerű bizalmatlanságból, tájékozatlanságból, esetleg az adóhivataltól való félelemből otthon eldugva, forintban vagy valutában tartják pénzüket. Ők hosszú távon az infláció miatt lehet hogy nem járnak jobban, mint az, aki többéves eredményes befektetés után egy alkalommal elbukik 20-40 százalékot. Vannak biztonságos befektetések, mint az állampapír, amelyben igenis meg lehet bízni. Ha pedig az állam vagy a bankszektor tönkremegy, valószínűleg az otthon tartott pénz sem fog sokat érni...
