Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az azt megelőző évhez képest – amikor a forint mellett spekuláló befektetők és a jegybank lépései körülbelül 5 és 13 százalék között is megrángatták az állampapírhozamokat – viszonylag nyugalmas volt 2005 az állampapírpiacon, de azért akadtak most is izgalmak, és a körülbelül 5,3–9 százalékos ingadozási sáv sem nevezhető éppen szűknek. Az év elején – elsősorban a 9,5 százalékos jegybanki alapkamatnak köszönhetően – még kilenc százaléknál járó rövid hozamok az év nagy részében szép lassan morzsolódtak le, rendszerint negyed-fél százalékponttal alulmúlva az alapkamatot, pár hétre vagy hónapra megelőlegezve a bizalmat az MNB-lépéseknek.
Ezt tavasszal még csak egy enyhe emelkedő periódus zavarta meg, ősszel azonban szinte egyik napról a másikra fordult a trend, annak ellenére, hogy a gazdaságban zajló folyamatokban semmi különös változás nem volt. A váltást látszólag az EU-tól érkező intések idézték elő, amelyek felhívták a figyelmet a költségvetés egyébként ismerten nehéz helyzetére. Mivel közvetlen hatása csak az idén jelentkezik, szintén inkább hangulati elem lehetett, hogy – megint csak az ország erős eladósodása kapcsán – a forintban kibocsátandó állampapírok nettó mennyiségének drasztikus emeléséről döntöttek 2006-ra.
Aligha kizárólag hangulati elemekről lehetett szó a szeptemberi fordulat során. Nagyban hozzájárulhatott a hozamemelkedéshez a nemzetközi kötvénypiacok hangulatváltása, sőt ez lehetett talán az egyetlen igazán komoly közvetlen ok. Kamatemelésekre számítva emelkedtek a dollár- és euróhozamok, aminek következtében egyszerűen más lett a viszonyítási alap: a hazai állampapíroktól elvárt hozam, a hozamfelár is nőtt, hiszen a külföldieknek csak akkor éri meg kockázatosabb megoldást választani, mint a saját biztonságos állampapírjaik, ha egy bizonyos többletet el tudnak érni vele.
Így történhetett, hogy azok a befektetők, akik szeptember első napjaiban még 5,35 százalék körüli referenciahozammal kereskedtek a tízéves hazai államkötvénnyel (pontosabban ennyi volt a vételi és eladási ajánlataik átlaga), így utólag okoskodva túl optimistának bizonyultak. Egy hónap múlva 6,2, két hónappal később pedig már 6,9 százalékos hozammal tartották jó választásnak ugyanazt, több mint másfél százalékponttal feljebb. (A piaci mozgásokat valószínűleg jórészt ugyanaz a néhány, legfeljebb pár tucatnyi nagyobb alapkezelő, biztosító, bank határozza meg.) Történt mindez nagyrészt évi hatszázalékos alapkamat mellett.
Hogy mit hoz ez az év, mennyire lesz hektikus az árfolyamok változása, az függ egyrészt attól, mennyire lesz szoros a választási küzdelem, mennyi pénzt költenek el a pártok szóban és ténylegesen, mennyire lesz ismét feszített a költségvetés, no és mit lép minderre a jegybank. Nyilván van összefüggés az infláció alakulásával is, bár erről manapság valahogy kevés szó esik. Komoly súllyal eshet latba a külföldi kamatláb, a külföldi befektetők hozamelvárása, illetve általában kockázatvállalási készségük. Ha minden a legjobb forgatókönyv szerint alakul, akkor a 6-7 százalékos jelenlegi hozamszint akár túlzottan pesszimistának is bizonyulhat, de az ellenkezője sem zárható ki.
