Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az utóbbi közel két évben eléggé mozgalmas volt a hazai devizapiac, akár a forint/euró, akár a forint/dollár keresztárfolyam mozgását nézzük. Akik nálunk devizára szeretnének spekulálni, és nincs meg a megfelelő tőkéjük, hozzáértésük bankközi vagy tőzsdei határidős műveletek lebonyolításához, elvileg természetes módon – deviza, valuta azonnali vételével és eladásával – is próbálkozhatnak, ez azonban, különösen a valutánál, a banki, pénzváltói marzsok miatt nem mindig kifizetődő.
Maradna még egy kézenfekvő megoldás, a hazai, forintban kibocsátott nemzetközi kötvényalapok befektetési jegyeinek megvásárlása. (Vannak euróban és dollárban kibocsátott befektetési jegyek is egyre több helyen, hazai bejegyzésű és külföldről behozott egyaránt, de ezekhez szintén pénzt kell váltani.) A forintosított alapoknál ez esetben a befektető megússza a konverziós költségeket, ugyanakkor sok más költséggel, kockázattal, előnnyel és hátránnyal számolnia kell.
Az előnyök közé tartozik, hogy az alapok általában magasabb hozammal vásárolnak külföldi kötvényeket, mint a hazai devizabetét-kamatok. Hátrány, hogy alapkezelési díjat és egyéb költségeket terhelnek az alapra, illetve a ki- és beszállás költségeit (a vételi és eladási jutalékokat) is ki kell fizetni, emiatt aligha érdemes túl sűrűn átrendezni a befektetést, túl rövid távon gondolkodni. Kockázat – amivel jól is, rosszul is lehet járni –, hogy a nemzetközi kötvénypiaci folyamatoknak is ki van téve az ügyfél, hozamemelkedés esetén veszíthet, esés esetén nyerhet.
A forintban itthon jegyzett nemzetközi kötvényalapok az utóbbi évek nagy vesztesei voltak. Elsősorban a forint erősödése miatt hosszú távú hozamaik sokszor jó ha elérik a nulla szintjét, de a hazai betétekkel, kötvényhozamokkal semmiképpen sem voltak versenyképesek. Ennek köveztében tőkéjük is erősen csökkent, az ügyfelek inkább elfordultak tőlük, kezelőik többet megszüntettek vagy átalakítottak. Mára lényegében három ilyen maradt, az Aegon, a Budapest és az MKB alapkezelőinek termékei.
Amint az grafikonunkon is látszik, az alapok tavaly – szerencséjükre – nem igazán mertek nagyobb összegeket és hosszabb távon dollárban tartani, árfolyamgörbéik elsősorban az euróét követik. Talán még az MKB alapja lehetett a legmerészebb ilyen téren, feltehetőleg időnként be-bevásárolt a nagyobb dolláresések alkalmával, talán ennek köszönheti, hogy 2003 vége óta minimális nyereséget tudott felmutatni forintban.
Az alapok kezelői egyébként elviekben és gyakorlatilag sem zárkóznak el egyik devizától sem. A Budapest Nemzetközi Kötvény Alapról például azt írják, hogy „vagyonát a 15 százalékos likvideszköz-tartási kötelezettségén felül kizárólag a legfejlettebb országok (OECD) kötvényeibe fekteti (...) a devizanemek szerinti súlyok különbözőek lehetnek, de a súlypontot az euróalapú kötvényekre helyezi a vagyonkezelő”. Az MKB és a Budapest benchmarkja (irányadó teljesítményindexe) például egyaránt európai kötvényindex.
Az Aegonnál pedig legjobb belenézni a legutóbbi portfóliójelentésbe (a cd.hu-n), amely még az egyes konkrét befektetéseket, az értékpapír-sorozatokat is feltünteti. Eszerint november végén körülbelül háromnegyed részben euró-, font- és forintbefektetései voltak, a fennmaradó hányad USA- és kanadai dollárban jegyzett kötvény volt.
