Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tőkepiaci törvény megalkotói gondoltak ugyan a nyilvános részvénytársaságok kisebbségi részvényeseire, de amint a gyakorlat mutatja, nem eléggé. Amikor nyilvános vételi ajánlatot tesznek egy-egy társaság papírjaira, a kisebbségi részvényesek sokszor hátrányos helyzetben vannak az ajánlattevővel szemben, leginkább információs szempontból. Az ajánlatot tevő leendő nagytulajdonos ugyanis a legtöbb esetben sokkal több információval rendelkezik az adott cég működéséről, mint a kisrészvényesek.
A többi részvényesnek az ajánlat során mérlegelnie kell, az ajánlott ár méltányos-e, s érdemes-e élni az ajánlatban felkínált eladási lehetőséggel. A törvény elvileg ebben kínál segítséget, kötelezővé teszi ugyanis, hogy az érintett cégek igazgatósága véleményezze a részvényekre érkező nyilvános ajánlatokat, s ajánlja azokat vagy elfogadásra, vagy elutasításra.
Persze a gyakorlatban ezeket a nyilatkozatokat az érintett vezető testületek mindenféle felelősség nélkül adhatják ki, ráadásul sok esetben az igazgatóság nem független az ajánlattevőtől.
A lapunk által megkérdezett portfóliómenedzserek szerint ilyenkor a legfőbb problémát az a helyzet jelenti, hogy az ajánlattevő vagy már a társaság fő tulajdonosa, vagy az ajánlat nyomán válik azzá. Első esetben az igazgatóság tagjai már a véleményük, ajánlásuk közzétételekor sem függetlenek a nyilvános ajánlatot tevő nagyrészvényestől. Második esetben olyan jövendő részvényes ajánlatáról mondanak véleményt, aki a jövőben meghatározza majd a cég vezetésének összetételét. Így egy, a saját jövőjével törődő vállalatvezetőtől nehéz elvárni, hogy a majdani tulajdonossal a kisrészvényesek arctalan tömege miatt konfliktusba keveredjen.
Persze a törvény kínál megoldást az ilyen helyzetekre is. Szövege szerint ugyanis az igazgatóság a társaság költségén megbízhat független szakértőt a vételi ajánlat értékelésével. A törvény azonban nem teszi ezt kötelezővé, s így a vezető testületek a legritkább esetben élnek ezzel a módszerrel. Az elmúlt évek nyilvános vételi ajánlatait áttekintve kiderül, hogy a Prímagáz igazgatósága volt az egyetlen, amely megtette ezt a gesztust a kisebbségi részvényesek felé. Ők az Ernst & Younghoz fordultak véleményért, vajon a részvényesek elfogadják-e az 1400 forint körüli tőzsdei árfolyam mellett 2100 forinton megtett nyilvános ajánlatot.
A többi vizsgált esetben erre nem vette a fáradságot az igazgatóság, egy kivétellel mégis mindig elfogadást javasoltak a kisebbségi részvényeseknek. A kivételt a Zalakerámia igazgatósága jelentette, de a csempegyártó cég vezetői sem azért nem javasolták a részvények eladását, mert úgy gondolták, az többet érne, mint a Lasselsberger által kínált 2350 forint, az ő indoklásuk inkább a két fő tulajdonos közötti jogvitával foglalkozott.
Persze az sem biztos, hogy a független szakértő véleménye kellő támogatást ad a döntéshozatalhoz. A törvény ugyanis nem szabályozza, minek kell egy ilyen anyagban megjelennie. Így a részvényes könnyen egy általánosságokat pufogtató, sokoldalas irományt kaphat kézhez szakértői véleményként, amely sok mindent tartalmaz, csak konkrétumokat és számokat nem.
