Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Eddig - sajátos üzleti éve miatt - egyedül az Egis van túl a tavalyi évet lezáró rendes éves közgyűlésén, a tőzsdei társaságok többségének meghívójából, illetve az igazgatóság javaslataiból azonban már másutt is ismert a tavalyi év után nagy valószínűséggel fizetendő osztalék nagysága. Az osztalékok bejelentésével párhuzamosan indul a számolgatás, vajon érdemes-e egyes papírokat megvásárolni a vonzónak tűnő osztalékszelvények miatt.
Nem egységes a szakértők álláspontja sem abban, miként befolyásolja egy cég részvényeinek értékét a kifizetendő osztalék nagysága. Elvileg nincs befolyással a kifizetés a cég értékére, hiszen hatékony piacon mindegy kell legyen, hogy az adott összeg a társaságban marad-e, s a menedzsment fialtatja tovább, vagy felosztja a tulajdonosok között. Szintén az elmélet diktálja azt, hogy amennyiben a vállalat csak tőkeköltségénél alacsonyabb hozamú beruházásokba tudja visszaforgatni a megtermelt nyereséget, akkor inkább ne tegye, hanem ossza azt fel a részvényesek között. A részvényes ugyanis ebben az esetben talán jobban el tudja dönteni, mibe fektesse a megtermelt nyereséget.
Az elmélet ellenére évről évre kiderül, hogy az átlagnál vagy a vártnál magasabb osztalékot bejelentő társaságok részvényeinek árfolyama emelkedésnek indul. A legjobb példa erre a magyar piacon a Matáv esete lehetne, a papír 5 százalékkal értékelődött fel azóta, hogy bejelentette: az elemzők által átlagosan 52 forintra becsült osztalék helyett 70 forintot fizet a tavalyi év után. (Persze közben a piac egésze is felfelé mozdult el, így nem biztos, hogy az árfolyam-emelkedésben kizárólag az osztalék játszotta a döntő szerepet.)
Az osztalékspekuláció jelentős kockázatokkal is járhat, a szelvényvágás után ugyanis semmi sem garantálja, hogy középtávon csak a levágott szelvény nagyságával esik a megvett papír árfolyama.
Az osztalékhozam számítása is csalóka lehet. Népszerű ugyanis felületesen azt a hányadost osztalékhozamnak hívni, amelyet a kifizetendő osztalék nagyságát elosztva az aktuális tőzsdei árfolyammal kapunk.
E számítási mód figyelmen kívül hagyja a stabil osztalékot fizető papíroknak azt a tulajdonságát, hogy árazásuk sokszor a kötvényekéhez hasonlóan épül fel. Nevezetesen, az előző évi szelvény levágása után a befektetők számítanak arra, hogy a további években is fizet hozamot-osztalékot a papír. Így a következő kifizetendő osztalék becsült nagysága napról napra beépül a részvény árába, mint a kötvény bruttó árfolyamába a felhalmozott kamat (legalábbis hatékony piacon). Persze a stabil osztalékot fizető papíroknak van egy fontos tulajdonságuk a kötvényekkel szemben, a részvényeknek nincs lejáratuk, s nincs rögzített tőkéjük, amelyet lejáratkor a tulajdonosnak fizetnek.
Az árfolyamhoz képest vett osztalék nagyságával egyébként idén is az áramszolgáltatók alkotják az élmezőnyt. Köztük is az Elmű vezet 1900 forintos osztalékjavaslattal a 16 300 forintos árfolyam mellett, de nem elhanyagolható a Dédász 1000, a Démász 1200 s az Édász által fizetendő 1330 forint sem az aktuális árfolyam fényében. Az áramszolgáltatók közül egyedül az Émász a kakukktojás, ugyanis nem fizet tulajdonosainak a tavalyi év után.
A hagyományosan jól fizető papírok közül a Zwack idén is tervezi hozni a megszokott 750 forintját. A tavaly ebbe a körbe tartozó Globus igazgatósága egyelőre nem közölte osztalékjavaslatát, az elmúlt évek gyakorlatát figyelembe véve azonban az adózott nyereség 30-40 százaléka kerülhet a tulajdonosokhoz, ez nagyjából 60-70 forintot jelentene. Nem kecsegtet rossz hozammal a Forrás elsőbbségi részvénye sem 50 forintot ígérő szelvényével. Az osztalékpapírok értékét jelenleg egy dolog biztosan lefelé húzza, s ez a tavalyinál magasabb banki kamatszint, hiszen 12,25 százalékos jegybanki alapkamat mellett nem annyira vonzó egy 10 százalék körüli hozamot ígérő osztalékrészvény. Ez azonban azt is jelenti, hogy a kamatszint várt csökkenésével középtávon felértékelődhetnek az ilyen típusú papírok.
