Magyar befektetői szemmel elképesztően rossz nézni azt, ami a világ tőzsdéin, különösen a feltörekvő piacokon történik. A pénzcsapon nem folyik, hanem egyenesen ömlik ki a lé, az alapkezelők abszolút költési kényszerben vannak és vesznek mindent, ami tavaly jó volt és amiben ez évre is látnak sztorit. A magyar piac viszont abszolút elszigetelődött. Míg 1996-ban és 1997-ben ránk figyelt irigykedve a fejlett és a feltörekvő világ, úgy most mi nézhetünk: ebből bizony csúnyán kimaradtunk.
Nincs jobb időszak a likviditás által vezérelt hossz szemléltetésére, mint általában az év eleje. Ez szorosan összefügg a befektetői pszichológiával: ami tavaly jó volt, arra teszünk az év elején is. Márpedig a tavalyi év nagyon jó volt azoknak, akik a feltörekvő piacokban bíztak. Az megszokott jelenség, hogy ha a világgazdaságban nyugalom van, a tőzsdéken bizakodó a hangulat, akkor növekszik a kockázatvállalási hajlandóság, a befektetők egyre inkább pozíciót mernek vállalni a rizikósabb országokban is. Figyelemre méltó jelenség azonban az, hogy a feltörekvők felkapása egyre hamarabb következik be.
Ahogy a portfóliótőke egyre gyorsabban mozog, s keres magának újabb és újabb nagy hozammal kecsegtető célpontot, az utóbbi években folyamatosan rövidül az az idő, ami eltelik a fejlett piaci hossz kezdete és a kockázatosabb piacok felfedezése között. Tavaly már csak néhány hónap kellett ahhoz, hogy a feltörekvők ismét bekerüljenek a köztudatba, s az év folyamán egyre népszerűbbé váltak a kockázatosabb befektetések. Ma már kezdünk ott tartani, hogy joggal merül fel a kérdés: belefér-e mindez a józan ész keretei közé, vagy már jócskán a lufifújás szakaszában tartunk.
A számok mindenesetre ezúttal is magukért beszélnek. Az EmergingPortfolio.com Fund Research (EPFR) legfrissebb kimutatása szerint még soha nem tettek a befektetők annyi friss pénzt a feltörekvő piaci alapokba, mint 2003-ban. (Az eddigi rekord 1996-ban volt, akkor jutott pénz bőven a budapesti tőzsdére is - akkor lettünk az egymillió tőzsdeguru országa, a foci mellett mindenki értett a részvényekhez is.) A tavalyi adatok szerint az EPFR által figyelt 961 részvényalapba összesen 12,5 milliárd dollár értékben érkezett friss pénz, azaz nagyjából 2630 milliárd forintot tudtak az alapkezelők feltörekvő részvényekre költeni. Az alapok eszközértéke mára jócskán meghaladta a 120 milliárd dollárt, és különösen feltűnő, hogy a pénzbeáramlás az év vége felé felgyorsult. Az éves 12,5 milliárd dollárból 1,3 milliárd december utolsó két hetében érkezett, ami önmagában is megmagyarázza néhány feltörekvő piac év végi-év eleji rakétaszerű emelkedését.
Tavaly egyébként a globális feltörekvő részvényalapokba 4,8 milliárd dollárnyi friss pénz érkezett, az Ázsiában befektetőkbe (Japán kivételével) 6,7 milliárd, a latin-amerikaiakba 422 millió, míg az EMEA-zónába (feltörekvő Európa, Közel-Kelet és Afrika) 631 milliárd.
Az eszközérték százalékában a legnagyobb mértékű beáramlás az ázsiai alapoké, majd Latin-Amerika következik, s csak ezután jön a Magyarországot is tartalmazó EMEA. Mindez pontosan látszik a tavalyi tőzsdei hozamokon is, az év legnagyobb nyertesei kivétel nélkül Ázsiában és Latin-Amerikában találhatók.
A feltörekvők iránti érdeklődés növekedése könnyen indokolható. A recesszió széléről épphogy csak kitántorgó fejlett országokkal szemben itt sok helyen egészséges gazdasági növekedést, olcsó részvénypiacot, látványosan bővülő cégeredményeket találni. A folyamatosan szufficites ázsiai folyó fizetési mérlegek, a brazil nyugdíj- és adóreform is vonzerőnek bizonyult, sok országnak tett jót a nyersanyagárak emelkedése is. Szerepet játszott az is, hogy kivételesen már a besszpiac harmadik évében, 2002-ben felül tudták teljesíteni a feltörekvő indexek a fejletteket (kevesebbet estek, de akadt jó néhány pluszos is). Így hamarabb következhetett be a szokott befektetői reakció, amely szerint a múltbéli kedvező hozamok alapján választották egyre többen a feltörekvő alapokat.
Figyelemre méltó jelenség az is, hogy az amerikai befektetők egyre nagyobb arányban választanak külföldi, illetve feltörekvő részvényalapokat. A tavalyi év nagy részében a friss pénzeknek jellemzően legalább 60-70 százaléka került hazai alapokba, az idei év első napjaiban azonban a külföldi részvényalapok átvették a vezetést, sőt a feltörekvő részvényalapok váratlanul hatalmas rekordot döntöttek. Az említett év végi dömping után ugyanis a hiszti folytatódott, az AMD Data adatai szerint január első hetében 558 millió dollár áramlott ide, ami 1996 januárja óta a legnagyobb összeg.
Nálunk a legutóbbi csúcs idején a pénznek nagy hányada jött a magyar piacra, s ma már pontosan tudjuk, hogy ez idézte elő a magyar tőzsde újkori történetének legnagyobb sikertörténetét, a 96-97-es hosszt. Nem az olcsó papírok, még csak nem is a Bokros Lajos nevéhez fűződő gazdasági stabilizáció okozta a rakétaszerű emelkedést, hanem az a pénzbőség, amely a feltörekvő alapokat jellemezte. Persze abban, hogy a források nem kis részét épp Budapestre zúdították, jelentős szerepe volt az említett tényeknek is. Ez nem áll ellentétben azzal a tétellel, hogy nagy emelkedés Pesten akkor van, ha mind makro-, mind mikroszinten minden klappol, emellett pénzben úsznak a feltörekvő alapok, amelyek a régió egészét tekintve is optimisták.
Ma azért imádják Indiát, Indonéziát, Thaiföldet és Brazíliát, mert ott minden feltétel együtt van. Január 14-ig az MSCI átfogó feltörekvő piaci indexe közel 5 százalékot erősödött, úgy, hogy több országban is heves korrekció indult be. Közben a BUX nem tud stabilan 9500 pont fölé menni. A magyar index október óta csúnyán alulteljesítő, lomha és érdektelen, ráadásul semmi jel nem utal arra, hogy ebben valami változás lesz. A régió is kissé alulsúlyozott, azon belül pedig Budapest főleg az. A helyzet szerencsére enyhén javult december közepe óta: az új pénzügyminiszter mintha már nem az álmok világában élne, az OTP-nél eltűnt a lakáshitel-szigorítás miatti bizonytalanság. A Mol-PKN fúzió azonban továbbra is elbizonytalanítja a hazai olajcég tulajdonosait, s persze a láthatáron továbbra is ott van a Mol- és a Richter-kibocsátás rémképe, amely hatalmas kínálat- és árlenyomó tényezőként sejlik fel a befektetőkben.
Így jártunk. Feltörekvő-hiszti világszerte, mi meg ülünk és irigykedünk. Joggal merül fel a kérdés, hogy ha ekkora jókedvből és pénzbőségből nem tudunk szinte semmit profitálni, miben bízzunk most. Rövid távon sok mindenben nem nagyon lehet, a nagy nyertes feltörekvőkben is ideje lenne egy tisztes esést látni. Az már nem jó, ha csak és kizárólag a likviditás vezérel, mert ha egy hétig elfogy a pénz, csúnya esést láthatunk. Középtávon azonban még mindig úgy látszik, hogy a feltörekvők az idén is felülteljesíthetnek, s a következő hullám talán elérhet minket is.
Eddig a sokat szajkózott konvergenciából a Richter felértékelődésén kívül semmit sem láttunk, majd májustól abban bízhatunk, hogy ha már benn vagyunk, akkor a többi blue chip értékelése is megindul az EU-átlag felé. Talán a forint is elkezd végre lassan erősödni és újra nő a bizalom a magyar gazdaságpolitika iránt. S ha a feltörekvő piaci pénzcsap nyitva marad, egyszer még észrevehetik az alapkezelők, hogy a sok túlfűtött piac mellett ott várják őket a nagy elfeledettségben ismét minden szempontból vonzóvá vált magyar részvények.
Ács Gábor