A kifulladás jeleit mutatták az amerikai tőzsdék az elmúlt két hétben. November harmadikán még új csúcsra tudtak szaladni az indexek, a Dow Jones azonban csak megközelíteni tudta a 10 ezer, a Nasdaq Composite pedig a 2000 pontos határt. Természetesen nem ezektől a kerek számoktól ijedtek meg a befektetők, de tény, hogy valami egyértelműen megváltozott a háttérben. Az elsődleges fundamentumokban nem történt módosulás. A harmadik negyedéves cégeredmények még a legoptimistább várakozásoknál is jobbak lettek, a makroadatok döntő többsége a vártnak megfelelően vagy annál jobban alakult. A kötvénypiacon megállt a hozamemelkedés, így első ránézésre csak annyi látszik, hogy a piac nem túlértékelt, a körülmények (főként a rekordalacsony kamatszint) jók, a kilátások kedvezőek. Ehhez képest a múlt pénteket megelőző kilenc kereskedési napból hétszer estek az árak a Wall Streeten.
Hogy mi állt a háttérben, azt nehéz pontosan diagnosztizálni. Nem voltak igazán nagyot szóló rossz hírek, még közepesek sem nagyon. Viszont az apróságok kezdtek egy nagyobb egésszé összeállni, s úgy tűnik, lassan befurakodtak a befektetők pszichéjébe. Itt van például a dollár gyengülése. A kutyát sem érdekelte sokáig, azonban a mélypontjához közeledve egyre nagyobb figyelem kezdte kísérni. Mivel az általános vélekedés szerint egy bizonyos szintig segíti csak az exportőrök versenyképességének javulásán keresztül az amerikai gazdaságot, a túl nagy esés viszont ártalmas, a befektetők egy részét ez eltántorítja a vételektől. A dollárral szoros összefüggésben erőre kapott az a nézet is, hogy az amerikai mérleghiányt eddig nagy lelkesedéssel finanszírozó külföldi befektetők egyre inkább eltántorodnak, szeptemberben már alig voltak nettó vevők az állampapírpiacon, a részvényeknél pedig nettó eladóvá váltak.
Ezenkívül ha nem is történt jelentős elmozdulás, de egyre többen kezdtek felfigyelni az arany és az olaj drágulására. Az elmúlt két hétben összességében csak alig ment fel az áruk, de ez épp elég volt, hogy a médiafigyelem középpontjába kerüljenek. A nemesfém ugyanis a 400 dolláros határral küszködik, az amerikai könnyűolaj pedig az iraki háború óta legmagasabb szintre jutott. Az isztambuli véres terrorakciók nyomán ugyan sem az arany, sem az olaj nem emelkedett számottevően másnapig, de azonnali reakcióként mindkettő megugrott, így ezerszámra készülhettek a pánikoló befektetők aranyba meneküléséről szóló beszámolók. Igaz, hogy a festett kép teljesen fals volt, de arra alkalmas, hogy növelje a bizonytalanságot. (Az arany és az olaj magas ára mögött ugyanis teljesen más okok rejlenek.)
Feltétlen érdemes még megemlíteni az amerikai pénzügyi körökben tapasztalható botrányszériát is. A befektetési alapkezelők visszaéléseivel kapcsolatos hosszú vizsgálat vagy a devizabrókerek múlt heti letartóztatása tipikusan olyan hírek, melyek napi szinten nem befolyásolják a piacot. De miután folyamatosan erről hallanak a befektetők, még a pénzügyek iránt általában teljesen érdektelen bulvármédia is körülugrálja a témát, valahol mégis sunyin beépül a fejekbe, s bizony számítanak a döntések meghozatalakor. Még akkor is, ha a legfrissebb adatok is azt mutatják, hogy a botrányba keveredett alapokból tekintélyes pénzkivonást lehetett megfigyelni, összességében azonban a részvényalapokba még a november 19-ét megelőző hét napban is nettó beáramlást regisztráltak. Az apróbb kételyek felerősödése mellett azt azért egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy az esés legfőbb és legegyszerűbb oka a profitkivét volt. A sokadik új csúcson, egy kitűnő gyorsjelentésszezon végén a legtermészetesebb reakció az eladás. Egyszerűen nem maradt olyan ok, mely vételre adott okot. A piac megszokta a jó híreket, kit lelkesít már a sokadik ilyen. Benne van az árakban, hogy a következő három negyedévben 4 százalék felett bővül a GDP, hogy az év végén 25 százalékkal is nőhet az S&P 500-as cégprofit.
Egyedi cégek váratlan jó híreit díjazta is a piac, de az általános hangulat leült. Ha pedig csúcsok környékén nincs friss pénz, a gravitáció lefelé húzza a piacot. Néhány nap esés után jött a belevásárlás, majd újra a gravitációé lett a főszerep. Meg a chartoké.
A rövid távú játékosok értelemszerűen jól beleadtak a piacba, amikor a fontos indexekben elesett a 20 napos mozgóátlag, majd ugyanezt tették az 50 naposnál. Ez utóbbi viszont az elmúlt fél év korábbi korrekcióinál nem tudott egy-két napnál tovább bedőlni, úgyhogy most nagy érdeklődéssel figyelhetjük például a Nasdaq Composite-nál az 1901, az S&P-nél pedig az 1036 pontos szintet.
Az esés eddig jellemzően kis forgalom mellett zajlott, tehát semmi eladói nyomás, inkább csak rövid távú játék, a friss pénz hiánya látszik. A következő napokban azonban a piacnak már színt kell vallania. Ami eddig történt, az kényelmesen belefér a szükségszerű korrekció fogalmába. Azonban a korábbi vezetők közül csúnyán behalt az ötvennapos mozgó alá az internet-, a szoftver-, a bróker- és a légiközlekedés-szektor, a kritikus szint közelében mozog a banki, a kiskereskedelmi és a távközlési szegmens. Jóval feljebb, a 20 napossal viaskodik a még mindig legfontosabbnak tűnő félvezető- mellett a networking-, valamint a házépítésszektor. A múlt hét közepén az internet már felfelé próbált indulni, a félvezető pedig tartotta magát. Sok múlhat azon, hogy innen melyik irányba tör ki e két vezető szektor. A nagy esés valószínűsége a szilárd fundamentumok miatt egyelőre csekély, még akkor is, ha egyre gyakrabban cincogják Fed-illetékesek, hogy hamarosan kissé feljebb kell hogy kússzanak a kamatok.
Természetesen az egyedi papírok között továbbra is szép számmal vannak olyanok, melyek bármilyen piacon képesek szép emelkedésre. A digitális fotózás robbanásszerű terjedésével sztárrá lett OmniVision (OVTI) elképesztő eredménynövekedésével szinte ledönthetetlennek tűnik, persze a számok napvilágra kerültével itt is várható a történelmi csúcsról némi korrekció. A nagy feltámadó kicsik közül ezúttal a 2000-ben még 40 dollár felett forgó, most éppen félről két dollárig menetelő Backweb Technologiesre (BWEB) és a hasonlóan fellángoló 8x8 Inc.-re (EGHT) hívjuk fel a figyelmet. Stabil veszteségtermelők, de a piac abban bízik, hogy jövőre visszatérnek a szép idők. Akinek pedig az öt dollár alatti bóvli már nem kihívás, összpontosítsa figyelmét egy szupergagyi papírra, mely egy brit, de Amerikában forgó, internetes oktatással foglalkozó cég részvénye. A Futuremedia (FMDAY) egyre több új megrendelést jelent be mostanság, s nem lenne meglepő, ha kilábalna az egy dollár alatti mocsárból.
Ács Gábor