Ez a gyorsjelentési szezon egy kicsit más volt, mint a többi. Persze túlságosan csodálkozni nem lehet ezen, eddig még egy eredményszezon sem ért véget úgy, hogy 10 ezer pont közvetlen közelében volt a BUX. Mégis érdekes volt látni azt, hogy a számok érkezése előtti napon beindul az eredményspekuláció, majd a tények láttán következik az ellentétes reakció. A jelentési szezon zárultával a BUX lényegében ugyanott áll, ahol előtte, a hangulat mégis optimistább. A tízezer pont valahogy közelebbinek tűnik, egyre kevésbé látszik áttörhetetlennek, automatikus eladásra kijelölt szintnek.
Az, hogy mely cégek piacán láthattunk eredményspekulációt, újfent jól mutatja, hogy kik is vannak fenn jelenleg a befektetői térképen. A Richter, a Matáv, az OTP és a Mol mellett a szinte hagyományosan négy és feledik blue chipnek számító Egis és a befektetőknek klasszikus turnaround storyt, azaz válság utáni látványos kilábalást nyújtó Graphisoft voltak azok a cégek, ahol már a számokkal kapcsolatos várakozás abszolút ármozgató volt. Így nem maradhatott el az érdemleges reakció sem a tényekre.
A korán jelentő Richtert leszámítva ráadásul szinte pontosan ugyanúgy zajlottak az események az összes papír piacán. Bizakodás vezérelte áremelkedés a számok megjelenése előtti nap, majd a negatív reakció az adatok láttán, akkor is, ha az eredmény jócskán várakozás feletti volt. Az Egis esetén mindez fordított előjellel, eladások előtte, visszavételek utána.
A hazai piacon 1996 és 1998 között rendszeresen megfigyelhető volt a jelentések előtti hossz, majd a tényekre adott ellentétes reakció, az utóbbi években azonban ez már nem volt jellemző. S noha messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni belőle, két dolog mindenképpen figyelemre méltó. Egyrészt jelzi a megnövekedett érdeklődést a piac iránt. A piacmozgató külföldiek itt vannak és kereskednek. Van véleményük, látnak fantáziát abban a néhány részvényben, amelyek között turkálnak. Másrészt a várakozásnál ismét jobbat nyújtó cégeknél lényegében pontosan ugyanúgy reagál a piac, mint ahogy Amerikában vagy a vezető európai piacokon megszokhattuk. Aki az előző jelentés óta jól szerepelt és most is kitűnő számokat közöl, annál a piac egyre gondol hirtelenjében: mindez benne van az árban, innen hogy lehet tovább javulni?
Kint számottevő pozitív reakciót az ilyen jó trendben levő cégeknél csak akkor láthatunk, ha növelik eredménytervüket, a hazai cégeknél viszont effajta bejelentésben nem nagyon bízhatunk, mivel kimondottan utálnak ilyesmit a befektetők orrára kötni. Mivel nálunk nemzetközi viszonylatban is nagyon későn jelentenek (már a következő negyed fele is eltelt), pontosan tudják, mire lehet számítani. Ám a transzparencia és a befektetői tájékoztatás általános magyar értelmezése az, hogy a prognózisokat magunknak gyártjuk, azok nem nyilvánosak, a befektetők részére pedig csinálják csak az elemzők, elég egy negyedévben egyszer meglepődni. Az eredményterv felfelé módosításának hiánya és a megjelenést megelőző nap drágulása lehetett a legfőbb oka például annak, hogy az egészen elképesztően jó számokkal előálló OTP sem tudott erősödni a számok láttán, a kezdeti drágulásba keményen beleadtak a befektetők. Ehhez képest a Mol számai messze nem számítanak ennyire szépnek, a megjelenés előtt viszont itt is szépen felment az ár. Még a Matáv árfolyama is kimozdult felfelé hosszú szerencsétlenkedéséből a gyorsjelentés érkezését megelőző nap, de le is kókadt, amint megjelent az alapvetően várakozás feletti adat.
Mindebből könnyű lenne azt a következtetést levonni, hogy még a kedvező gyorsjelentések sem tudták kimozdítani a piacot a 9500-9700 pontos sávból, ez pedig rossz ómen. Ez azonban az események téves interpretációjának tűnik. Inkább érdemes a BUX és például a Dow Jones közötti hasonlóságra utalni. A vezető amerikai index sem akkor megy felfelé nagy lendülettel, amikor ezt a legtöbb hír indokolja, hanem amikor éppen nem történik semmi. Amikor mindenki arra számít, hogy a jó eredmények majd segítik, akkor az okosok már nyakig ülnek a vételekben és kényelmesen profitot realizálnak.
A jelenlegi piaci helyzetben tehát a BUX mozgása inkább egy tapasztalt hegymászóéhoz hasonlít, aki tudja, hogy ha jó mélyről jövünk, érdemes tisztelni a hegyet és fokozatosan kell meghódítani azt. Minden alkalommal feljebb mászunk egy kicsit, hogy akklimatizálódjunk, majd leereszkedünk erőt gyűjteni. Amikor október elején a BUX először száguldott fel tízezer közelébe, a hegyi betegség jelei tisztán mutatkoztak rajta, a levegő igen ritkának tűnt. A 25 ezres Richter, a háromezres OTP és a hétezres Mol elsőre emészthetetlennek bizonyult, mára azonban kissé változott a helyzet. Az idő haladtával az akklimatizáció hatásai érződnek, s ami a leglényegesebb: a trend erős fundamentális megerősítést kapott a negyedéves eredmények által.
De mit is jelent mindez? A piac régiós összehasonlításban még alulértékeltebbnek számít, mint eddig. A Richternél a 25 ezer már nem ugyanazt a valóságtól elrugaszkodott, eszement szintet jelöli, mint egy hónappal ezelőtt. Az OTP-nél a 3000 már korábban sem tűnt irreálisnak, most pedig végképp nem az. A Molnál már más a helyzet, itt rövid távon a küszöbönálló kibocsátás határozza meg a trendet. Jelenleg a piac úgy gondolja, hogy jócskán 7000 forint alatt lehet majd papírhoz jutni, ha azonban felülkerekedik az a nézet, hogy a befektetők nem kapják majd meg a kívánt mennyiséget a kibocsátáskor, az felfelé tolhatja a tőzsdei árat. Van azonban egy másik lehetséges hatása is a Mol és az FHB-részvények eladásának. Néhány befektető esetében ezek elszívhatják a tőzsdei vásárlásokra szánt források egy részét.
Végül itt van még a Matáv, amely ha csak egy kicsit magához tudna térni, azonnal átdobná a BUX-ot az öt számjegyű tartományba. Egyelőre azonban úgy tűnik, hiába a körülményekhez képest jó eredmény, hiába a korábban előszeretettel követett anyuka, a Deutsche Telekom iránti lelkesedés, a papír nem bír tartósan elszakadni attól a kényelmes nyolcszázas szinttől.
A tízezres BUX ma már a cégek eredményei alapján indokoltnak látszik. Sajnos azonban ez még kevés hozzá. Van itt egy ország, melynek a kockázata a konvergenciahívők nagy elképedésére nemhogy nem csökken, hanem még nő is. Van egy meglehetősen ingatag devizánk, egy jól megfeküdt állampapírpiacunk, megspékelve némi kamatemelési várakozással. Egy csatlakozó ország, ahol 5 százalék körüli infláció mellett 10 százalékon megy a hároméves, kockázatmentes kötvény, büdösnek tűnhet kívülről. Az üzenet első ránézésre is az, hogy valami nem stimmel. És itt van még Hodorkovszkij, az orosz meg a lengyel aggodalmak. Ezt azért a kitűnő cégeredmények közepette sem árt figyelembe venni.
Persze igencsak elképzelhető, hogy ez is bőven benne van az árfolyamokban, s épp ezek a kételyek akadályozták meg a magyar tőzsdét az áttörésben. Ha ez így van, akkor a helyzet javulása önmagában áremelkedéshez vezethet. Összességében mindenképp úgy tűnik, hogy ha eget verő válság nem tör ki a forint körül, a BUX-nak jóval nagyobb esélye van az emelkedésre és a tízezer stabil átvitelére, mint a hossz látványos behalására.
Ács Gábor