Amilyen hevesnek bizonyult a szeptember végi eladási hullám az amerikai részvénypiacokon, olyan rövid is lett. Három hete még az volt a nagy kérdés, hogy vajon ez a korrekció hosszabb lesz-e a korábbiaknál, ma viszont már az, hogy az azóta meghódított újabb csúcsokról mehetnek-e még tovább rövid távon a papírok.
A kérdés megválaszolásához feltétlen érdemes visszakanyarodnunk két és fél hetet, s felidézni azt az eseményt, ami lényegében egymaga vetett véget a rövid ideig tartó bizonytalanságnak. Ez pedig az október 3-án megjelent foglalkoztatottsági adatsor volt, mely meglepően jónak bizonyult. Mint azzal korábban már foglalkoztunk, ritkán előforduló ideális feltételek fogadják manapság a részvénybefektetőket. A makroadatok folyamatos javulása mellett a cégeredmények is egyre kedvezőbbek, miközben a kamatszint tartósan alacsonynak tűnik, inflációs veszélynek nyoma sincs.
A tökéletességhez makrooldalról lényegében csak egy kocka hiányzott: a munkaerőpiac fellendülése. A cégek az egyre szigorúbb költséggazdálkodás mellett sokáig a korábbi létszám mellett tudták növelni termelésüket, ami rövid távon jó dolog, hiszen egységnyi árbevétel-növekedés mellett a változatlan bérköltség miatt a profit exponenciálisan tud nőni. Hosszabb távon azonban a gazdaság élénkülése nem következhet be új munkaerő felvétele nélkül, ezért a stagnáló munkaerőpiac sok pesszimista számára szolgált érvként a tőzsdei fellendülés ellen.
Azt is régóta tudjuk, hogy a gazdasági ciklus fordulását általában fél évvel követi a munkaerő-piaci helyzet javulása, s ennek alapján lassan épp ideje volt megérkeznie az első jó hírnek. Ettől függetlenül a szeptemberi adattal kapcsolatban az volt a várakozás, hogy a mezőgazdaságot figyelmen kívül hagyva a foglalkoztatottak száma - az előző hónapokhoz hasonlóan - csökkenést mutat majd. Az adat azonban 57 ezer új munkahelyről szólt, amire hatalmas vételekkel reagáltak a befektetők a részvénypiacon. Bebizonyosodott, hogy továbbra is temérdek pénz vár befektetésre, arra, hogy a menetrendszerű visszaeséskor a piacra lépjen. Az adat nyomán azonban az utolsó darab is a helyére került az ideális bikapiaci feltételeket tartalmazó mozaikon, a befektetőkön pedig eluralkodott az „aki kimarad, lemarad” érzése. A piacnak már csak négy napra volt szüksége az újabb csúcsdöntésekhez.
A foglalkoztatottsági adat jókora pofon volt a chartistáknak is. Rövid távon általában kitűnően lehet a technikai indikátorok alapján kereskedni, itt azonban a fundamentum egy pillanat alatt gyilkolta le a technikát. Ennek lehetett a következménye az is, hogy a piac olyan hevesen reagált: igen sokan számítottak további esésre, de legalábbis egy elhúzódó konszolidációra, ehelyett a pánikszerű shortzárások (az eladási pozíciók felszámolása) is hozzájárultak az adat megjelenését követő igen gyors felpattanáshoz.
A piac csúcsra jutásával minden visszatért a megszokott hosszpiaci mederbe. Ha nincs hír, arra sunyi emelkedés jött válaszként, jó hírre pedig némi profitrealizálás. Azt, hogy rossz hírre mit csinál a piac, nem sok lehetőség volt tanulmányozni, mert olyan csak elvétve érkezett. Az előzetes bejelentések szezonja kitűnően sikerült, meglepően kevés profit warning (profitfigyelmeztetés) hangzott el, s maga a beszámolási időszak is kitűnően kezdődött. Az Alcoa megadta az alaphangot, a Yahoo! megint robbantott, az amazon.com hír nélkül is naponta ütötte az éves csúcsot. Múlt hétfőn egyetlen várakozásoktól elmaradó eredmény sem jött, mind a 25 cég megfelelt vagy felülteljesített.
Mint arra legutóbb utaltunk, a figyelem ezúttal a szokottnál is jobban kiterjed majd az eredménykimutatás felső sorára, amely megmutatja, hogy csak költségcsökkentéssel növelte-e az adott cég a nyereségét, vagy az árbevétel is dinamikusan nőtt-e. Nos, eddig panasz egyáltalán nem lehetett, az árbevételek is többnyire meghaladták a várakozásokat, s a negyedik negyeddel kapcsolatban is túlnyomórészt optimista nyilatkozatok hangzottak el. Múlt szerdán az Intel és a Novellus kitűnő számai nyomán a piac bemutatta a „jó hírre adunk” tipikus reakcióját. Ezt másnap a relatíve gyenge IBM-eredmény nyomán „az esésbe beleveszünk” című film forgatókönyvének még tipikusabb megvalósítása követte. A következtetés elég kézenfekvő: ez itt kérem egy ritkán látható méretes bika.
Még csak az S&P 500 index cégeinek egyharmada jelentett, de ezek alapján elképzelhető, hogy az elmúlt év hasonló időszakához képest várt 16 százalékos profitbővülésből 20 százalék lesz. Ezzel párhuzamosan az elkövetkezendő negyedévek GDP-növekedésével kapcsolatos várakozások is durván emelkednek, a harmadik negyed akár 6-7 százalék is lehetett, s az év végén is összejöhet a 4-5 százalék.
Mi lehet ebben a helyzetben az, ami megállítja a részvénypiacot? Például az, hogy mindez már benne van az árakban. A bázis most meglehetősen magasra kerül, jövőre ilyen kiemelkedő értékekre már nem nagyon lehet számítani. De ez még odébb van, a következő napok a gyorsjelentésekről szólnak. Ilyenkor a piac szelektál, átértékel. Rossz hírrel ilyenkor tudja elvágni magát egy cég több hónapra is, s persze új kedvenceket is találnak a befektetők. A jelentések megjelenése után gyakran érdemes venni néhány kellemes meglepetést okozó papírt, s ezzel párhuzamosan rövidre eladni néhány olyan céget, amely beleszaladt egy váratlan zuhanásba. Az azonnali reakció, majd annak korrekciója után ugyanis általában többhetes távlatban is kimutatható az igencsak eltérő teljesítmény.
Kimondottan erősnek tűnő papír mostanság például a Handspring (HAND) vagy a Greg Manning Auctions (GMAI), hogy az Intelről (INTC) és szinte az egész félvezetőszektorról ne is beszéljünk. Szokás szerint meg kell említeni a műholdas rádiózást, ahol mind az XM Satellite (XMSR), mind a Sirius (SIRI) továbbra is folyamatosan dönti a csúcsokat, s érdekes lehet a kedvenc sportcipőnket gyártó cégekben is tulajdont szerezni: mind a Reebok (RBK), mind a Nike (NKE) jó választás lehet.
Végül nem mehetünk el azon jelenség mellett, amire ugyan számítani lehetett, mégis keserű volt bekövetkezte: ha egy cégtől nagyon sokat vár a piac és a korábbi tapasztalatokkal szemben csak szimplán jól teljesít, annak vége. Mindez az eBay (EBAY) csütörtök zárás utáni hatalmas megöntésének tanulsága lehet, az ilyen cégekben (például a héten jelentenek a kínai internettársaságok) az eredmény megjelentése előtt érdemes csökkenteni a pozíciókat.
Visszatérve az egész piacra: a jelentési szezon végeztével ismét számítani lehet korrekcióra, de meglepő lenne, ha a trend megfordulna. A pesszimisták kárognak, mint mindig, az okosok pedig ülnek a bikán és tömik zsebeiket. Élvezzük a hosszt, amíg lehet!
Ács Gábor