Gyönyörű hét kereskedési nappal örvendeztette meg a Budapesti Értéktőzsde a részvénytulajdonosokat október elején, a BUX a szeptember utolsó napján elért korrekciós mélyponthoz képest 800 pontot ugrott felfelé. A piac megszondázta a tízezer pontos régiót, majd gyorsan visszavonulót fújt, mondván, sok volt ez így egyszerre.
Egy hónappal ezelőtt, amikor a BUX hároméves csúcsra jutott, egyértelműnek tűnt, hogy egy kis korrekció igazán időszerű. Az is világos volt azonban, hogy a lendület megvan, a rakéták újbóli beizzításának esélye igen nagy, az esés kockázata még mindig jóval kisebb, mint az emelkedési potenciál. Most, ötszáz ponttal feljebb, s egy igen heves péntek reggeli korrekció nyomán újra joggal merül fel a kérdés: van-e még a piacban egy újabb ötszázas, vagy akár hétszáz pont is, ami a történelmi csúcsot jelenthetné.
A kérdés eldöntése természetesen most is a külföldi befektetőkre marad, ha ők hajlandóak tovább tömni a pénzt három magyar kedvencükbe, akkor bekövetkezhet az idén a csúcsdöntés. Azt kellene tehát tudni, hogy hajlandóak-e egy igen nagy rally után tovább vásárolni a kissé túlszaladtnak tűnő OTP-t és Richtert, meddig gondolják azt, hogy a tőzsdén a várható kibocsátási ár alatt lehet Molhoz jutni, és magával bírja-e rántani végre egy kissé a hangulat a teljesen lemaradt Matávot. Az egyértelmű, hogy hosszú ideig tartó szerencsétlenkedés után augusztus vége óta sokkal jobban figyelnek ránk a külföldiek, mint korábban. A régióban Moszkva a sztár, s nem vagyunk egy súlycsoportban a lengyelekkel sem, ahol jóval nagyobb a kínálat, s új bevezetések várhatók. Örüljünk hát annak, hogy a mi néhány minőségi papírunk iránt is van érdeklődés, s ebben egyelőre nem is várható jelentős változás.
A budapesti piac legújabb kori története azt bizonyítja, hogy ha egyértelmű trend van, az nem egyik napról a másikra változik. Többször imádtak bennünket és sokáig voltunk parkolópályán is. Az alapállás most adott, a régió nagy ásznak számít. Ezen belül azonban igen fontos látni, hogy nincsenek országok, csak papírok, és a méret még mindig lényeges. Ez már nem a 96-97-es hossz, amikor minden részvény jó volt, amelyen magyar a felirat. Annak az időszaknak is vége, hogy a kicsikkel már nem foglalkoznak, de bármelyik nagyot veszik. Ma már csak az kell, ami kellően méretes és némi sztori is van hozzá mellékelve. Alapvetően örülhetünk, hogy míg tavaly egyetlen, minden kritériumnak megfelelő papírunk volt, most három van. Nem kell persze nagy dolgokra gondolni, erre a legjobb példa a Richter. Nem kell szenzációs új originális szer, elég, ha egy cég egy csatlakozás előtt álló ország legnagyobb gyógyszergyára, jócskán inflációt meghaladó eredménynövekedési potenciállal (tavaly ez utóbbi még kérdéses volt). A Mol ennél jóval több, itt egy klasszikus átértékelés folyik. A piac annyira unta már a gázmizériát, hogy még akkor is csak nagyon csendesen kezdte meg a papír átárazását, amikor igen valószínű volt a probléma megoldása. Csak amikor száz százalékig biztos lett a dolog, akkor tudott 6500 forintig felugrani az árfolyam. S itt van az OTP, amelynél önmagában az a sztori, hogy nincs sztori: öt éve azt várjuk, hogy mikor akad már meg a növekedés, mikor lesz már legalább egyszer a vártnál gyengébb a cég eredménye, de ez mégsem következik be.
Folytatás a 14. oldalon ä
ä Folytatás a 13. oldalról
Amerikában az ilyen papír forog 30-40-es P/E-vel (árfolyam/egy részvényre jutó nyereség) még akkor is, ha éppen a pénzügyi szektorban tevékenykedik. Nálunk évek óta alig tud a P/E két számjegyű mutatót elérni a következő évre várt eredménnyel számolva.
Mindezek fényében nem véletlen, hogy az OTP mutatja a legjobban a budapesti tőzsde erejét. Nyár végén épp e hasábokon értetlenkedtünk és próbáltunk magyarázatot kreálni arra, hogy az adott külpiaci tőzsdei hangulat és várható eredmény közepette sem volt képest semmi erősödésre az év eleje óta, most meg első látásra túlzottnak tűnik a szárnyalás 2300-ról 3000-ig. Pedig nem az, csak furcsa ez a mi kis piacunk. Összességében másfél hónap alatt történt meg az, ami szép lassan lett volna talán normális; a piac rövid távon egyáltalán nem látszik hatékonynak, középtávon azonban annál inkább.
Az érzület megeszi a fundamentumokat, amíg akár a régióval, akár az országgal, akár magával a céggel bajuk van a külföldi nagybefektetőknek, addig az a papír halott, s a sorrend nem véletlen. Lehet egy cég akármilyen jó, ha az előbbi kettővel baj van, nem nagyon tud emelkedni. Még 2001-ben leírt régió voltunk, össze is esett a forgalom, nem kellettek a részvények senkinek. Idén tavasszal és nyáron már beindultak az oroszok, ment Varsó is, de minket - állítólag az egyre rosszabb makrohelyzet miatt - még kerültek. Cégspecifikus utálatra pedig a legjobb példa a Matáv, amely ha esünk, élen jár, ha emelkedünk, alig vonszolja magát. Nincs növekedés, nincs sztori, hiába van meg az első két feltétel, ennyi elég, hogy a külföldiek ne szeressék.
Október elején minden nagyon rendben volt. Nagyon éltették a régiót, semmi bajuk nem volt az országgal, adottak voltak a jó papírok is, s a külpiacokon is javult hangulat. A szeptemberi ugrás óta ismét megnőtt a korreláció a Wall Streettel, amikor ijesztően gyors esés volt szeptember végén Amerikában, semmi perc alatt lenyomták a BUX-ot is 9000 pont alá. A kinti jó hangulat visszatérte viszont egybeesett több hazai vagy régiós jó hírrel (Mol - gázárrendezés, Moody's - befektetési kategória az oroszoknak), így miközben Amerika csak visszatért a csúcsokra, nálunk azt sikerült jócskán meghaladni.
Most viszont egyre ritkábbnak tűnik a levegő, kezd kiegyenlítődni az esés és az emelkedés esélye. A Matávra továbbra sem számíthatunk, ha a BUX-emelkedés esélyét latolgatjuk, ha mégis beindulna, az igazán kellemes meglepetés lenne. Az OTP eddigi tőzsdei pályafutását vizsgálva jól látszik, hogy gyakran voltak az életében hirtelen gyors felfutások, melyet hosszú stagnálás követett, s éves szinten nem nagyon szeret többet emelkedni annál, mint amennyit a profitbővülés alapján feltétlen szükséges. Ebből az is következik, hogy az évek óta nagy dérrel-dúrral várt konvergencia okozta átértékelődés nem következett be. Persze épp a csatlakozás előtt miért is ne történhetne meg, de erre játszani sem veszélytelen próbálkozás. A Richter esetében fundamentálisan még annyi ok sincs az emelkedésre, mint az OTP-nél volt, a mostani szinten már bárhol elzárhatják a pénzcsapot, anélkül, hogy azon meglepődhetnénk.
A tőzsdék jellegzetessége viszont, hogy nincs nyugalmi állapotuk, reális árszintjük. Hajlamosak túllendülni mindkét irányba, ezért semmi meglepő nem lenne abban, ha gyorsan még ezer pontot emelkednénk. A pénz, amit az eszes befektető nyert 8000-től 9800 pontig, ugyanolyan, mint amit vakmerő társa tud 11 ezerig szerezni, a vétel kockázata viszont a hárommal kezdődő OTP-nél, 23 ezer forintos Richternél és 6600-as Molnál már nem olyan kicsi, mint két héttel korábban, 10-12 százalékkal lejjebb. Itt már észnél kell lenniük a vevőknek, a taktikusan korán vásárlók pedig joggal töprenghetnek el a szüret lehetőségén. (A három nagy nyertesen kívül hasonló a helyzet még a Graphisoft esetében is, noha egy klasszikus turnaround storynál a papír gyakran képes a piac ellen is felfelé menni, ráadásul ezt a részvényt nem a külföldiek, inkább hazai befektetők mozgatják.) Természetesen úgy is lehet gondolkodni, hogy a külpiaci helyzet jó, Amerika nagy eséllyel tovább emelkedik és nálunk is jók lesznek a negyedéves eredmények. Kiszállni tehát semmiképp sem tűnik jó ötletnek, de a vételekre nagy valószínűséggel lesz lehetőség a mostaninál alacsonyabb szinteken is.
Ács Gábor