A részvénybefektetés veszélyes üzem, s noha a kockázat mértéke elméletileg könnyen meghatározható, az egyéni befektetőt sokszor, s gyakran a legváratlanabb pillanatban éri sokk. Bukni sohasem jó, s a veszteség okainak kielemzése általában sokat segít a későbbi melléfogások elkerülésére. Vannak viszont olyan esetek, amelyekre nem lehet felkészülni. Amellett a közismert tézis mellett, hogy a kockázat csökkentése miatt építsünk a lehető legtöbb papírból álló portfóliót, jogos kérdés, hogy mit érdemes ebben a szorult helyzetben tenni. Vannak olyan események, melyek az egész piacon eladási hullámot okoznak, s vannak hírek, amelyek épp csak a mi részvényünket döntik be. Mi ez utóbbi bosszantó esetre koncentrálunk.
Mindenképpen érdemes különbséget tenni a hír nélküli és a váratlan fejlemény okozta mélyrepülés között. Ha semmi bejelentés nincs, de a papír feltűnően elgyengült, az általában azt jelzi, hogy egyre kevesebb rajongója van a cégnek. Külön baj, ha mindez jó piacon történik. Az ilyet kitűnően jelzik a technikai alakzatok, s a kiszállás is könnyebb, általában nincs rés az adott napi záró- és a másnapi nyitóár között. Bosszantóbb, ha egy hirtelen rossz hír nyomán esik hatalmasat a papír anélkül, hogy esély lenne a kiszállásra.
Mi okozhat ilyet? A leggyakoribb ok a profit warning. Egyes kimutatások szerint a kétszer egymás után warningot bejelentő cég több mint kétszer akkora eséllyel fogja ismét csökkenteni várakozását, mint amely az adott időszakban nem kényszerült hasonló bejelentésre. Mindezt azonban túlértékelni sem szabad. Egyrészt egy korábban duplán warningolt cégnél a piac már számít a figyelmeztetésre és ezt be is árazza, másrészt a legnagyobbat éppen akkor tud esni egy részvény, amikor az adott társaság sok kellemes hír után először dob be warningot. Ettől függetlenül érdemes a negyedévek zárása utáni két-három hétben, az úgynevezett warningszezonban kerülni azokat a papírokat, melyek a korábbi negyedekben elmaradtak terveiktől, s a warningszezon előtti hetekben egyértelműen alulteljesítik az adott szektorindexet. Váratlan figyelmeztetés persze kapcsolódhat egy várt időben bejelentett negyedéves eredményhez is (ilyenkor a cégek nagy része közli tervszámait), a múlt héten a grafikus chipeket gyártó nVidia (NVDA) „örvendeztette” meg ilyennel tulajdonosait.
Egy-egy kedvezőtlen profitfigyelmeztetés nyomán az áresés mértéke teljesen kiszámíthatatlan. Előfordul, hogy kezdeti zuhanás után a piac átmegy pluszba, de nem ritka az sem, hogy egy papír az értékének felét elveszti. A mértéket sok minden befolyásolja az eredményterv korrigálásának mértékétől az általános hangulaton és a papír likviditásán át az adott papírban levő shortállományig. Az viszont egyértelműen kimutatható, hogy egy 10-15 százalékos azonnali esés ledolgozása a papírok többségének több hónapig tart. Ráadásul az esetek döntő többségében az azonnali reakció még nem a végső, a későbbi napok folyamán tovább csökken az árfolyam. Rövid távú játékosok tehát jelentős hibát követnek el, ha beleesnek a „nem adom bukóban” csapdába. Ilyenkor többnyire célszerűbb egy nagyot nyelni, és új papírral kísérletezni.
Szintén hirtelen esést okozhat egy-egy elemzői leminősítés is. Itt az árfolyamhatás fordított arányban áll az adott nap hírmennyiségével: ha semmi érdekes, nagy horderejű hír nincs, a piac arra figyel, ami van, s ilyenkor bizony bármely szakértő agyszüleménye jelentős veszteséget, vagy nyereséget okozhat a befektetőknek. Egy leminősítés miatti esés nyomán általában nem érdemes még rövid távon sem menekülni a papírból. Minderre az elmúlt évből talán az amazon.com (AMZN) kínálja a legjobb példát, 18 dollárról úgy tudott 40-ig emelkedni, hogy közben szinte minden hónapban eladásra tette le valaki. A papírnál minden leminősítés okozta szerény esés vételi alkalmat jelentett. Persze elbagatellizálni sem szabad az elemzői hatást.
Jelentős veszteségbe lehet beleszaladni akkor is, ha a cég váratlanul részvénykibocsátásról dönt. Ezt többnyire úgy is lehet értelmezni, hogy bíznak a jövőben, ezért nagyobb beruházásra is hajlandók, a piac azonban megmarad a „hiszem, ha látom” elvnél, és adott pillanatban csak arra koncentrál, hogy adott nyereséget például egy tőkeemelés után több felé kell elosztani, a hígulás nyomán egy papírra kevesebb profit jut. A cégek a kedvezőtlen árfolyamhatás miatt általában ügyelnek arra, hogy ne sokkolják egyszerre túl nagy kibocsátással a részvényeseket, de 10-20 százalékot egy pillanat alatt el lehet bukni, ha épp egy új részvényeket kibocsátani szándékozó másodvonalbeli cégben van részesedésünk.
Mivel itt is tényekről van szó, az árfolyamhatás általában maradandó, el kell fogadni, hogy az egyensúlyi ár került lejjebb. Aki többéves távlatban gondolkodik, megvárhatja, míg a forrásbevonás eredményei megmutatkoznak, a néhány hetes-hónapos időhorizonton gondolkodó spekuláns viszont ilyen esetben is jobb, ha más után néz. Természetesen nem mindegy, hogy milyen cég tesz ilyen bejelentést. Az XM Satellite Radióban (XMSR) például már fél éve sztori van, a befektetők ráharaptak a digitális rádiózás terjedésére, ezért a cég márciusi sokadik tőkeemelése csak három napig nyomta az árfolyamot. A múlt héten kibocsátást bejelentő kis biotechcég, a Curis (CRIS) viszont valószínűleg szenved még egy ideig a 15 százalékos esés után, mivel senki nem tudja, hogy az ígéretes kutatásokból mikor lesz sikeres gyógyszer, ha lesz egyáltalán valamikor.
Váratlanul bedöntheti papírunkat az is, ha a cég valamelyik vezetője bejelenti távozását. Ilyenkor az árfolyam-reakció az illető piaci reputációjától függ. Ha a cég sikereivel összeforrott neve, az árfolyam nagyot esik, de az is előfordul, hogy már annyira utálják az adott főnököt a befektetők, hogy emelkedni tud az árfolyam a poszt betöltetlenségéből fakadó bizonytalanság ellenére is. Klasszikus példa erre Jean-Marie Messier távozása a Vivendi Universaltól (V), ami 20 százalékkal emelte az árfolyamot tavaly július elsején. Néhány nappal később már csak a pletyka arról, hogy távozik Ron Sommer, a Deutsche Telekom első embere, 8 százalékot dobott a papír kurzusán.
Ha egy elismert vezető távozik, akkor az áresés nem csak ezen veszteségnek szól, hanem annak is, hogy nőtt a cég kockázata. Lehet, hogy két nap múlva bejelentik egy megnyugtató név megnyerését új vezetőnek, s az árfolyam ilyenkor visszapattan, de lehet, hogy hosszabb ideig tart a bizonytalan helyzet, s ilyenkor általában növekvő változékonyság jellemzi a kurzust. Rövid távon gondolkodó befektetőnek itt is érdemes egy felkapaszkodásban kiszállni és más lehetőség után nézni, hosszabb távon gondolkodva viszont általában nem árt megvárni, hogy hogyan változik az új vezető alatt a cég teljesítménye.
Ezek csak a leggyakrabban előforduló okok voltak arra, hogy miért lehet kitűnő fundamentumokkal bíró, technikailag is bivalyerős papír egy szép reggelen 5, 10, vagy akár 20 százalékos mínuszban. Általános recept nincs arra, hogy ilyenkor mit lehet tenni a helyzetet javítandó, néhány dolog azonban van, amit semmiképpen sem érdemes. Egyrészt idegeskedni (legközelebb jó hír jön és hirtelen sokat nyerünk), másrészt azonnal „rávenni”, mert olcsó, harmadrészt csak azért nem kiszállni, mert veszteséges a pozíció. A kezdeti volatilitás után két-három nap alatt a piac beárazza a hírt, elkönyveli az új helyzetet, befejezi a papír átértékelését. Aki idáig kitartott, annak már érdemes még néhány napig kitartóan figyelnie: az, hogy a stabilizáció után merre mozdul el az árfolyam, gyakran jól mutatja a következő hetek trendjét.
Ács Gábor