Az első két nyári hónapban az volt a kérdés, hogy hajlandóak-e a megszokott időben korrigálni az amerikai tőzsdék, ma viszont azt lenne jó tudni, mekkora lesz a korrekció. A kiszállás és a partvonalra húzódás volt az elmúlt hetekben a célravezető taktika, ma az a kérdés, mikor érdemes ismét feltankolni a papírokból.
A mai helyzetben középtávon az erősödés, rövid távon a bizonytalankodás a legvalószínűbb forgatókönyv. A középtávú emelkedés esélyét a többnyire kedvező makroadatok és cégeredmények adják, különösen Európával összevetve tűnnek biztatónak az amerikai gazdaság kilátásai. Hiba lenne azonban csak emiatt azonnal megrohanni a részvénypiacokat, a figyelmeztető jelek listája ugyanis ugyancsak hosszú.
Az elmúlt hetekben igen feltűnő volt, hogy a kedvező hírekre sem tudott erősödni a piac. Ennek természetes következményeként elbizonytalanodtak a vásárlók, érdemes azonban az okok közül kiemelni talán a leglényegesebbet. Az amerikai papírok márciustól júniusig tartó szárnyalásában nem kis szerepe volt a túlértékeltségi félelmek eltűnésének, ennek okozója pedig a rekordalacsonyra süllyedt kamatszint volt. Az igen magas átlagos P/E-ket az igen alacsony kamatokkal meg lehetett indokolni, s két hónapja egyértelműen az volt a várakozás, hogy az alacsony kamatok maradnak, közben az eredmények szép lassan nőnek. Azóta kiderült, hogy az eredmények a szép lassannál még egy kicsivel gyorsabban is nőnek, viszont a kamat nem maradt alacsony, az amerikai kötvénypiacon páratlan eladási hullám bontakozott ki, 4,5 százalék fölé tolva fel a leginkább benchmarknak tekintett 10 éves hozamot. A mélypont június közepén 3,07 százaléknál volt, s a július 1980 februárja óta a legrosszabb hónapnak bizonyult. Noha a kamatemelkedés épp a gazdaság magára találásával kapcsolatos pozitív várakozással van összefüggésben, azonnal más megvilágításba helyezte a részvénypiac túlértékeltségének kérdését. A kötvénypiaci eseményekre ismét jobban oda kezdtek figyelni a részvénypiaci játékosok, s úgy tűnik, amíg nem esik tartósan 4 százalék alá vissza a 10 éves hozam, a túlértékeltségi félelmek ismét fellángolnak.
A múlt héten a kétkedők újabb érvet kaptak a kezükbe a Cisco Systems gyorsjelentése kapcsán. A legnagyobb hálózatieszköz-gyártó eredménye igazolta azokat, akik arról beszélnek, hogy túl sok még a növekedésinek árazott, ugyanakkor érettnek számító cég. A Ciscónál a növekedés legutolsó lehetőségeit is kihasználták. Az elmúlt két évben ugyanis a cég már nem tudta növeli árbevételét és a közeljövőben sincs esély arra, hogy értékelhető változás álljon be ezen a téren. Szépen javultak viszont a fedezeti szintek - egészen mostanáig. A bevételnövekedés, majd a fedezeti szintek javulása nyomán eddig talán meg lehetett indokolni a csillagászati árazást, de most bedőlt az utolsó bástya is, egy hatékonyan működő, stabilan nyereséges nagyvállalat áll előttünk, amivel egyetlen baj van, az, hogy a részvényeinek árfolyamába hatalmas bővüléssel kapcsolatos várakozás van beárazva.
Amíg például a Ciscót, csak azért, mert élnek a régi beidegződések arról, hogy ha a gazdaság fellendül, exponenciálisan nő majd az eredménye, hatalmas prémiummal árazza a piac, addig a túlértékeltség baljós árnya mindig kockázati forrás lesz.
Mindebből persze csak az következik, hogy vannak brutálisan túlárazott papírok a nagyok között. A piac profin kezelte ezt a kérdést: nemcsak a Cisco esett egy alaposat, de a korábbi hetekben túlszaladt új üdvöskék ugyancsak hatalmas pofont kaptak. Kiemelkednek közülük az e helyen is sokszor emlegetett internetpapírok, ezen belül a keresőmotorok és a kínai netcégek. Ezek a sokszorosukra ugrottak fél év alatt, most viszont két hét alatt értékük negyedét-harmadát elvesztették. Az „irreális túlburjánzás” drasztikus korrigálása mellett csendben rátaláltak a befektetők a korábban lealázott szektorokra, mint például az egészségügy és a hadászat. A vezető indexek között is jól láthatóan gyengült el a Nasdaq Composite, míg a tágabb piacon több új nyertest üdvözölhettünk.
A túlértékeltségi félelmek és a jó hírekre adott semleges reakció után előtérbe kerültek a fontos technikai szintek. A Nasdaq esetében az 1684 pont körül húzódó támasz négyszer tartotta meg az indexet, majd amikor ez elesett, azonnal 3 százalékot hullott. Gond nélkül szakadt át az 50 napos mozgóátlag is, a Composite öt egymást követő napon zárt mínuszban, miközben az S&P-500 például viszonylag jól tartotta magát. Ma úgy tűnik, hogy a Nasdaqra is ráférne egy kis felfelé korrekció, de ebbe belevásárolni veszélyesnek tűnik. A múlt szerdai rallykísérletet azonnal megakasztotta az a bizonyos 50 napos mozgóátlag, amely azonnal ellenállássá alakult, s ez bizony nem jó jel.
Rövid távon jó játéklehetőséget kínálnak a szektortrendek. Egy-egy iparág papírjai több napon át katonásan mozognak egy irányba, s ezeket időben kiszúrva könnyen lehet nyereséget elérni. Ez magában foglalja a short lehetőségét is, láthatóan elgyengülő szektorok indexkövető alapjainak (ETF) eladása, s az erősek egyidejű vétele jó üzlet lehet. Úgy tűnik, hogy jelenleg nincs sok esély a hirtelen emelkedés beindulására, a bika azonban nem ment el hosszú időre, egyelőre csendesen várakozik. A beszállási időpont kiválasztásához a legfontosabb indikátorok a hírekre adott reakció, valamint a kötvénypiaci trend lehetnek.
Végül tanulságos visszatérni arra a két papírra, amelyet három hete ajánlottunk. Közülük a Mapinfo (MAPS) az eső piacon is újabb csúcsot döntött múlt csütörtökön. Ez csak annyit bizonyít, hogy a legjobbak függetleníteni tudják magukat a trendtől, így kisebb tételben, de érdemes lehet őket tartani rosszabb időkben is. Egy-egy papír esetében mindig érdemes figyelni a piaccal való korrelációt, ahol az csekély, az eladás időpontjánál nyugodtan el lehet vonatkoztatni a szektortól, csak az adott részvény erőssége/gyengesége a döntő. A Lexar Media (LEXR) szintén új csúcsra ment a múlt héten a rossz piacon, aztán viszont kapott egy hatalmas pofont szerdán. A céggel magával semmi nem történt, viszont jött egy hír, mely szerint két versenytársa (esetünkben a Sony és a Samsung) összefogott a nagyobb piaci részesedés érdekében, s ez 20 százalékos törést okozott a Lexar árfolyamában, amit másnap 6 százalékos felfelé korrekció követett. Ez „csak” arra az általános szabályra figyelmeztet, hogy igen veszélyes dolog egyetlen papírt nagyon szeretni, ha kevés a jónak tűnő részvény a látóhatáron (s ma épp ez a helyzet), túl sok pénzt akkor sem szabad egyre feltenni.
Ács Gábor