Az elmúlt évek elemzőkkel kapcsolatos botrányai megtépázták a szakma hírnevét, ugyanakkor az amerikai tőzsdén kialakuló ármozgásokra továbbra is jelentős a hatásuk a legfrissebb szakértői megnyilvánulásoknak. A brókercégek a kifizetett sok millió dolláros büntetések után ma azzal vannak elfoglalva, hogy elhitessék: semmi összefüggés nem lehet a cégektől elnyert tanácsadói megbízások, illetve a partnerük helyzetéről megfogalmazott vélekedésük között.
Egészen az elmúlt évekig egy-egy nagynevű szakember piacról szóló megnyilvánulása sokszor okozott váratlan elmozdulást, a Wall Street a kezdetektől kitermelte a maga gurujait. Az utóbbi időszak medvepiaca azonban eltüntette a színről a nagy hossz szószólóit. Közülük a legismertebb a Goldman Sachsot képviselő Abby Joseph Cohen, aki éveken keresztül nem tett egyebet, mint hogy belőtte az aktuális szint fölé nagyjából 30 százalékkal az S&P célárát, s az amerikai gazdaság csodálatos erejében bízva elképzelhetetlennek tartott egy jelentősebb visszaesést. A hölgy az idén szinte alig szólalt meg a médiában, s hasonló sors jutott a többi hajdani nagy hossziánernek. A nagy bessz idején a piac végre elkezdte nem a szavak, hanem a zsebük alapján értékelni a nyilatkozókat. Egyre inkább azoknak a véleményére figyelt, akiket kitűnő befektetéseik tettek gazdaggá és híressé. Így vált a legpiacmozgatóbb szakértővé például Warren Buffett.
A trendekkel kapcsolatos vélemények hatásának csökkenését maga a besszpiac okozta, az egyes papírokról szóló ajánlások hitelességének megkérdőjelezését pedig emellett az elemzőkkel kapcsolatos botrányszéria, az üzleti érdekből írt kedvező értékelések sokasága. A friss elemzések, főleg fel- és leminősítések hatása azonban rövid távon továbbra is egyértelműen kimutatható az árfolyamon, s egy középtávon gondolkodó befektetőnek is érdemes lehet odafigyelni rájuk.
A minősítésváltoztatások bizony sok rövid távú játékosnak szereznek kellemetlen perceket. Nem jó arra ébredni, hogy egy szakértőnek éppen nem tetszik valami kedvenc papírunkon, amelynek erre azonnal 5-10 százalékot esik az árfolyama. A spekuláns nehezen tudja magát biztosítani az ilyen esetek ellen, az egyetlen jó megoldásnak az ármozgás figyelése tűnik. Sokszor ugyanis az árfolyam már a bejelentés megjelente előtt furcsaságokat mutat, egy-egy nagyobb cég leminősítése előtt gyakran teljesíti alul a szektort az adott papír, s rendre erősnek mutatkozik a felminősítéseket megelőzően. Ennek az az oka, hogy akadnak, akik már tudják vagy sejtik a hírt, és belépnek a piacra.
Annak, aki néhány hetes, esetleg hónapos időtávban gondolkodik, ajánlatos figyelnie a papírral kapcsolatos legfrissebb elemzői vélekedéseket. Ezek ugyanis gyakran trendszerűek, s egy fel-, illetve leminősítési hullám elején kifizetődő tud lenni pozíciót felvenni. Jó példa erre a grafikus kártyáiról híres nVidia (NVDA), amely 2002 elején azzal vált kedvenccé, hogy eredményének növekedése miatt kimaradt az általános hullásból. A kilátások azonban hirtelen rosszabbra fordultak, s az elemzők is egyre borúlátóbbá váltak. Júniusban beindult a leminősítési hullám, s a papír ezzel párhuzamosan meredeken esni kezdett. A J. P. Morgan után jött a Prudential, majd a CSFB, a Morgan Stanley minősítése, s egytől egyig önmagukban is jelentős esést okoztak. Az nVidiát idejében rövidre eladók hatalmasat kereshettek csupán akkor, ha feltűnt nekik a szaporodó negatív elemzői vélemények száma.
Hasonló példa akad fordított előjellel is, a kedvenccé váló papír elképesztő emelkedést tud produkálni, de már az is elég, ha kikerül az utált zónából. Amikor egy földig lesajnált, s eladási, jó esetben néhány tartási ajánlattal megpecsételt cégről változik a vélekedés az elemzői társadalomban, s jönnek az apróbb felminősítések (elég csak eladásról tartásra), az árfolyam meg tud lódulni. Egy friss példa erre a Charter Communications (CHTR).
Az elemzői trendek után következzen néhány példa arra, hogy egy-egy véleményt mennyire szabad komolyan venni, még akkor is, ha a legnagyobbtól érkezik. Tavaly decemberben a Merrill Lynch a nagy részvénypiaci para közepén megijedt attól, hogy a Merck (MRK) valamilyen bejelentést tervez, ezért vételről azonnali eladásra rontotta a papír minősítését. A cég végül megerősítette eredményvárakozását, de addigra már a Merrill jóvoltából 8 százalékot esett a papír. Ennek nagy részét aztán ledolgozta, mivel a Merrill visszatette tartásra (ugyanaznap egyébként más cégek felminősítést jelentettek be).
A Bank of America nevéhez fűződik egy másik, igen friss blama. Május 19-én reggel kiadott elemzésükben eladásra tették le a Genentech (DNA) papírját, tartva attól, hogy a cég rák elleni ígéretes szere, az Avastin megbukik a teszteken. Az előző nap 38 dollár közelében záró papír célárát 30-ra tették le. Öt perc múlva a Genentech bejelentette a tesztek sikeres lezárultát, a papír aznap 50, néhány hét alatt pedig 65 dollárra ment fel.
De hogy egy fordított előjelű példát is lássunk: a Fulcrum nevű cég óriási fantáziát látott a La Jolla (LJPC) nevű biotech cégben, amikor február elején 7,85 dolláros árnál 26 dolláros célárat határozott meg, bízva a Riquent nevű szer hatásosságában és a papír alulértékeltségét emlegetve. Két hét múlva a szer megbukott a teszteken, a papír pedig összeomlott, 2 dollár alá bukott már a február 18-i nyitásban. (Itt tálcán kínálkozik a hazai példa az Egis deramciclane-sztorijáról, az ennek hatására született hírhedt elemzésről, s az elszálló, majd összeomló árfolyamról.)
Az elemzők tehát ugyanannyira nem tudják előre jelezni egy-egy szer hatásosságát, mint akárki más, s nem igaz az sem, hogy sokszor vannak olyan információk birtokában, amelyekről az egyszerű halandó nem tudhat, s emiatt érdemes figyelni rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy negligálni kell véleményüket, de a legjobb a megfelelő helyre tenni ezeket. Egy-két elemzésre hagyatkozva venni vagy eladni veszélyes, azonban korábban említett „trendjüket” érdemes kihasználni. Gyakran kisebb cégek le-, illetve felminősítéseit követi a nagyoké, így egy papír trendjét meg tudják erősíteni a későn ébredő elemzők. Alapszabály viszont, hogy ha másképp reagál a piac, mint ahogy az elemzők gondolják, érdemes szkeptikusnak lenni. Erre jó példa az Amazon.com (AMZN) és a Yahoo! (YHOO), amelyek esetében a véget nem érő leminősítések ellenére tudott az árfolyam a elmúlt évben többször is jelentősen emelkedni. A Yahoo!-nál például tavaly október 17. és november 7. között nyolc brókercég részéről jött leminősítés. Ezekre esett egy kicsit, de az említett időszakban összességében felfelé tartott. Természetesen hozzá kell tenni, ez a mélypont utáni fellángolás időszaka volt a Wall Streeten, viszont a Yahoo! ezt követően is tovább menetelt és az újabb leminősítések mellett tört újabb csúcsokra az idén tavasszal. A tanulság annyi, hogy az elemzőknek vélhetően igazuk van a brutális túlértékeltséggel kapcsolatban, de ha a piac mást mond, utóbbinak a szavára érdemes hallgatni.
Összességében tehát nem érdemes bizonytalansági tényezőként felfogni az elemzőket és elemzéseiket, meg kell próbálni a fejükkel gondolkodni. Hinni nekik nem szabad, hiszen ellentétben velük, mi a saját pénzünket kockáztatjuk. Részvényvételnél azonban érdemes megnézni a papír ajánlottságát és a friss változtatásokat. Tanácsos kerülni a túlajánlott papírokat, két, gödörből kimászni készülő cég között ellenben az lehet a jobb választás, amelyiknél rosszabbak az elemzői vélekedések, ezek pozitív változása ugyanis önmagában megdobhatja a kurzust. Hasonlóképpen: kifulladó vagy túlszaladó papírok közül a csupa vételi javaslatot kapó papír shortolása az előnyösebb, a várható elemzői leminősítésekre gondolva. S végül még egy rövid távú, de gyakran működő taktika: az elemzői találkozók figyelése. A tapasztalatok szerint innen a meghívott szakértők nagy része sok-sok kisebb-nagyobb ajándékkal, valamint a cég működésével és kilátásaival kapcsolatban pozitív érzésekkel tér haza. A többit pedig már egyszerű kitalálni - a találkozót szervező-tartó társaságok rövid távon általában túlteljesítik a szektorátlagot.
