Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Decemberben 4, januárban 8, februárban 6, márciusban 3 és áprilisban (28-áig) már csak 2 százalékkal nőtt a hazai nyílt végű befektetési alapokban levő tőke, a korábbi felfutás tehát tetőzni látszik, legalábbis erősen lelassult. Pedig az okok egy része - a korábbihoz képest lényegesen alacsonyabb kamatszint, ami alternatív befektetési formák keresésére ösztönözheti a befektetőket - továbbra is fennáll. A rövid távú állampapírhozamok ugyan felfelé mozdultak el a februári, évi 5 százalék körüli mélypontról, és az utóbbi két hónapban 6-6,5 százalék között mozogtak, de messze elmaradnak a korábbi, évi 8, sőt 9,5 százalékos szinttől.
Mégis, mi alapján döntenek a befektetők amellett, hogy a befektetési alapokat választják, vagy valami mást? Alapkezelők és bankok, brókercégek gyakorlati megfigyelése szerint - a kényelmi és bizalmi szempontokon túl - leggyakrabban talán a legutóbbi és legrövidebb (3 hónapos) hozamadatok alapján. A fiókhálózatokban olyan tanácsot is hallani, hogy „most ez megy a legjobban, ezt vegye” - ami persze közgazdaságilag nem túl korrekt felvetés, mert a hozam a múltra vonatkozik, a befektetési döntés pedig már a jövőre. Ahogy illik is feltüntetni a hozamadatok mellett: „a múltbeli hozamok nem garantálják a jövőbeli hozamok nagyságát”.
Ha a hozamok és a vásárlási döntések összefüggéseit adatokkal próbáljuk alátámasztani, komolyabb statisztikai apparátus bevetése nélkül is az látszik, hogy a befektetők egy része mégis ezen mechanizmus segítségével dönt. Az ország messze legnagyobb alapja, az 500 milliárd forintnál járó OTP Optima, amelyben közel felét kezelik a konstrukciók össztőkéjének, a növekedés egyik fontos motorja volt. Köztudottan elsősorban rövidebb futamidejű állampapírokat tart.
Amint ábráinkon is látható, a rövid futamidejű állampapírok hozama november közepe táján 9,5 százalék közeléből 8 százalék körüli szintre csökkent, ezzel párhuzamosan az Optima befektetési jegyeinek három hónapos hozama évi 8,5 százalékról 10, sőt januárban 11 százalék körüli szintre emelkedett. (A piaci hozamcsökkenés ugyanis emelkedést okoz az állampapír-árfolyamokban, ami felértékeli a befektetési jegyeket, azaz növeli a kimutatott hozamot.)
Az alap tőkéje is ennek megfelelően viselkedett: decembertől a befektetők egyre inkább vitték a pénzt az alapba, a csúcs januárban, február elején volt, majd innentől - az alap hozamának fokozatos csökkenésével egyidejűleg - a tőkebeáramlás is folyamatosan esett vissza. (Látható ugyan egy visszaesés december közepén is, ám mélypontja közvetlenül karácsony előtt volt, így valószínűleg pusztán a nagybevásárlások pénzigénye okozta.)
Hasonló jelenséget figyelhetünk meg akkor is, ha az összes hazai befektetési alap tőkéjének változását hasonlítjuk össze a három hónapos referenciahozamok változásával. A konstrukciók túlnyomó részét ugyanis pénzpiaci alapok vagy igen nagy hányadban rövid instrumentumokba fektető állampapíralapok adják, így viselkedésük szempontjából a rövid távú állampapírok az igazán mérvadók.
Mindebből az következik, hogy a befektetők egy része drágán vesz, vagy olcsón ad el, esetleg mindkettő: vesz, amikor az állampapírok megdrágulnak (a hozamok pedig emelkednek), és visszavált vagy legalábbis nem vesz, amikor az értékpapírárak alacsonyak, a hozamszámokkal együtt. Ez persze hosszú távon nem kifizetődő taktika - általában az jár jól, aki fordítva cselekszik vagy hosszabb távra, legalább fél-egy évre fektet be.
Egy kis vigasztalás az alacsonyabb hozamot elért befektetőknek, illetve felmentés az alapkezelőknek még feltétlenül hozzátartozik a képhez. Az OTP Optima és a többi, rövid távon befektető kötvény- és pénzpiaci alap átlagosan csak néhány hónap távlatában fektet be (értékpapírjainak, pénzpiaci betétjeinek átlagos futamideje rendszerint nem, vagy alig több fél évnél). Kockázatuk következésképpen a lehető legalacsonyabb a piacon, és hozamuk így is rendszerint meghaladja a folyószámlákét, az Optimáé például három hónapra eddig egyszer sem ment évi 5 százalék alá.
