Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Pár hetes szünet után ismét lendületet kapott az euró: a múlt hét második felében 1,10 dollár fölé kúszott az árfolyam, négyéves rekordot elérve ezzel. A technikai helyzet kifejezetten jó az euró szempontjából, az elmúlt hetekben ugyanis számos piaci szereplő könnyített long euró pozícióin. A dollár/jen maradt a szokásos sávban, 116 és 118 között.
Az euró hirtelen megugrásának oka kereskedők szerint John Snow világsajtót megjárt kijelentésében keresendő. Az új amerikai pénzügyminiszter újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, hogy nem különösebben izgatja a dollár új keletű gyengesége. A piacok ezt egyből a híres-hírhedt „erős dollár politikájának” fellazulásaként értékelték, még akkor is, ha közel sem létezik konszenzus e politika gyakorlati mibenlétéről. Snow később elismételte a mantrát, amely szerint Amerika érdeke az erős dollár, ez azonban lényegében hatástalan maradt. Az epizód tanulsága annyi, hogy az exvasutas Snow elődjéhez, Paul O'Neillhez hasonlóan nem kezeli túlságosan jól a médiát és hirtelen jött kérdésekre átgondolatlan válaszokat ad. Úgy néz ki, hogy a Robert Rubin által a piacok manipulálásában felállított mércét nagyon nehéz elérni.
Az euró/dollár árfolyam 1,10 fölé szökkenése ugyanakkor kezdi sérteni az óceán innenső oldalán lévők érzékenységét. Wolfgang Clement német gazdasági miniszter, aki eddig felettébb higgadtan szemlélte az árfolyam alakulását, kijelentette, hogy a felértékelődés ilyen tempójú folytatódása hamar kritikus helyzetet teremthet a német gazdaságnak.
Az ECB számára természetesen üdvözlendő fejlemény az euró erősödése, hiszen segít az eléggé ragadósnak bizonyuló infláció kezelésében. A nomináleffektív árfolyamindex emelkedése explicite megjelent a 25 bázispontos múlt heti kamatcsökkentés indoklásában. A fő ok természetesen a nagyon szerény növekedési kilátások. Wim Duisenberg a G7 legutóbbi találkozóján már jelezte, hogy az eurózóna növekedése a geopolitikai bizonytalanságok és az olajár emelkedése miatt idén már biztosan nem éri el a potenciális növekedési ütemet, vagyis a 2,5 százalékot. Ez a növekedési rés (a tényleges és a potenciális közötti különbség) nagyobbá válásán keresztül csökkenti a gazdaságban lévő inflációs nyomást, s lehetővé teszi az irányadó kamatok csökkentését.
Korábban Duisenberg ugyan még arról beszélt, hogy a szokatlanul nagy politikai és gazdasági bizonytalanság megnehezíti a monetáris politikai döntéshozók helyzetét, egy esetleges kamatcsökkentés ugyanis „megfulladna a bizonytalanságok tengerében”, a G7-találkozón azonban egyértelművé tette: ez nem fogja megkötni a kezüket. A piac ennek megfelelően abszolút beárazta a múlt csütörtöki döntést, legfeljebb annak mértéke lehetett meglepetés, amennyiben sokan 50 bázispontra számítottak. A vártnál óvatosabb lépés mögött valószínűleg éppen az előbb említett bizonytalansági tényező, valamint az olajárak emelkedésének másodlagos hatásai miatti aggodalom lehetett. Sajtótájékoztatóján Duisenberg mindenesetre kifejtette, hogy a szokatlanul cseppfolyós helyzetben a bank „készen áll a gyors és határozott cselekvésre”, ami hétköznapi nyelvre lefordítva annyit tesz: a kamatcsökkentések jó eséllyel folytatódnak. A Euribor futures árak ennek megfelelően további 25-50 bázispontos eséssel számolnak szeptemberig.
A dollárt a legújabb geopolitikai események sem segítették. A török parlament nemje az amerikai csapatok beengedésére, valamint a francia-német-orosz trió szokatlanul kemény hangú nyilatkozata, amely szerint nem megengedhető a háború, egyre nehezebbé teszik egy gyors, konszenzuson alapuló, ezért relatíve kockázatmentes és olcsó katonai akció lefolytatását. A Bush-adminisztráció elkötelezettsége a háború mellett oly nagy fokú, hogy abból politikai bukás nélkül lehetetlenség visszavonulni, így a katonai fellépés biztosra vehető. Az akció kockázata viszont folyamatosan növekszik, s ez meglátszik a dollár és a dollárban denominált kockázatos eszközök árában is.
A relatív növekedési kilátások alakulása legutóbb szintén a dollár ellen fordult. A februári amerikai ISM feldolgozóipari index visszaesett 50,5 pontra, vagyis a januári hirtelen ugrást sikerült teljesen kitörölni, s ugyanott vagyunk, mint novemberben. Különösen rosszul alakult a foglalkoztatottsági alindex, s ez együtt a legutóbbi hetekben munkanélküli-segélyért jelentkezők számával (ami ismét 400 ezer fölé került), valamint a februári Conference Board fogyasztói bizalmi index munkaerő-piaci részével (ami kilencéves mélypontra került), nem sok jót sejtet a cikkünk készülte után megjelenő februári foglalkoztatottsági számokkal kapcsolatban. Az eurózónában ugyanakkor a februári PMI feldolgozóipari index ismét visszakerült a növekedési küszöböt jelző 50 pont fölé, s ez a tavalyi utolsó negyedévben folyamatosan lefelé csúszó ipar tevékenységének legalábbis stabilizálódására utal.
