Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az árfolyamnyereség-adónak az Orbán-kormányzat alatt történt bevezetése ugyanis nem is csak a költségvetési bevételek miatt volt fontos, a hazai tőzsdeközönség számára már-már jelképpé vált, megtestesítette a tőkepiachoz való kormányzati hozzáállást. (Emlékezetes az a reggeli miniszterelnöki tévéinterjú, amelyben Orbán Viktor az amúgy polgári környezetet nyújtó Centrál kávézó galériáján a tőzsde magyar gazdaságban betöltött szerepének elhanyagolhatóságáról beszélt.)
Az árfolyamnyereség egyébként korábban sem volt adómentes, csak a belföldi székhelyű társaságok nyilvánosan kibocsátott tőzsdei papírjai esetében nulla százalékkal adózott. A nullaszázalékos kulcs 20 százalékosra emelése pont Járai Zsigmond pénzügyminisztersége idejére - 2000. január 1-jére - esett, mintegy megfricskázva a piaci szereplők orrát. Hiszen ha valakitől, akkor egy korábbi tőzsdeelnöktől nem várták volna, hogy az orosz válság nyomán amúgy is megtizedelt hazai kisbefektetői réteget még jobban eltávolítsa a tőzsdei befektetésektől.
Az adó eltörlése - a törvény szövegéből adódóan - nem csak a prompt ügyleteket, a származékosakat is érinti. Így gyakorlatilag - adó szempontjából - nem lesz különbség aközött, hogy a befektető határidőre, vagy azonnal vásárol például részvényeket. Persze nemcsak a magánszemélyek, a vállalatok is kapnak könnyítést és kedvcsinálót a tőzsdézéshez, az így megszerzett nyereségük jövőre nem 18, hanem csak 9 százalékkal adózik (NAPI Gazdaság, 2002. november 21., 9. oldal).
L. A.
