Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A unit linked konstrukciók keresettségének visszaesése a legfrissebb adatok szerint csak átmeneti volt. A biztosítók a növekedési ütem csökkenését látva alaposan rákapcsoltak, mindent bevetve az ügyfélszerzés érdekében. A társaságok folyamatosan korszerűsítik az ezekhez a termékekhez kötődő kínálatukat. Holnaptól például a Generali-Providencia (G-P) megkezdi vállalatikötvény-eszközalapjának kivonását, egyúttal bevezet egy új terméket, Garantált eszközalap 2011 néven. A kötvényalap megszüntetését a társaság tájékoztatása szerint az indokolja, hogy annak értéke nem elegendő a gazdaságos működtetéshez. Az itt tartott összegeket a G-P kívánságra bármely más eszközalaphoz kötött befektetési egységbe átirányítja, költség felszámítása nélkül.
Az új konstrukció a maga nemében ma még egyedülállónak számít a magyar piacon. Az alap ugyanis - mint a névben is szereplő dátum is jelzi - határozott időre alakul, ráadásul a fennállása alatt elért legmagasabb vételi árat garantálja záró árfolyamként, természetesen csak azoknak, akik pénzüket a lejáratig itt tartják.
A meghökkentően jó feltételekkel kapcsolatban nem árt azonban figyelembe venni, hogy az unit linked termékekhez kínált eszközalapok teljesítményéről viszonylag nehéz világos képet alkotni. Azzal együtt, hogy a biztosító által kezelt alapokban kamatoztatott befektetéseket egyéni számlán, a nyomon követhetőség érdekében befektetési egységekben tartják nyilván. A unit linked termékeket alighanem éppen ez utóbbi miatt hasonlítják még szakértők is egyre többször a befektetési alapokhoz. Tény, hogy a különböző konstrukciók egyre szabadabb kezet adnak a portfólió elemeinek variálására és az ehhez rendelkezésre álló paletta is mind szélesebb. A unit linkednél (több más befektetési formához hasonlóan) is igaz viszont az a paradoxon, hogy az elérhető hozam annak az ügyfélnek a döntésein múlik, aki pénzét éppen azért bízza másra, mert maga nem igazodik el túl jól a pénzügyek terén.
A biztosítókkal szerződők ugyanis az időtartam során átirányíthatják megtakarításaikat a felkínált (igencsak különböző) alapokhoz - sokszor nem átlátva, hogy a magasabb hozam elérésének vágya - ami motiválhatja az eszközalapok variálását - komoly kockázatvállalást jelent. (A klasszikus életbiztosításoknál az ilyenfajta kockázat teljes mértékben kizárt, mivel a biztosítási törvény szigorúan és részletesen előírja a biztosítók számára, hogy miként fektethetik be az ügyfelek által rájuk bízott pénzt. Közös viszont - ami sokakat terel a biztosítók felé - az adókedvezmény.)
A biztosítók a unit linked konstrukciók keretében sokkal szabadabban kezelhetik a befektetők pénzét, mint a befektetési alapok. Ennek megfelelően a két termékcsoportnál a tájékozódási lehetőségek is igencsak eltérnek. A befektetési alapok gyakorlatilag naponta nyilvánosan közzéteszik az éppen aktuális nettó eszközértéket, a biztosítóknál viszont koncentrált informálódásra egyáltalán nincs lehetőség.
Nemcsak a különböző társaságok által alkalmazott portfóliómenedzserek munkáját lehetetlen összevetni, sokszor egy-egy cégen belül sem alakíthatunk ki világos képet. Mind több biztosító nyújt ügyfelei számára kifejezetten jó tájékoztatást az interneten, de több olyan társaság is akad, amely eszközalapjainak teljesítményét nem viszonyítja semmilyen benchmarkhoz (például részvényalapoknál ilyen lehetne a BUX, állampapíroknál a MAX), és az értékelési időpontokat is meglehetősen nagyvonalúan kezelik. Az egyik piacvezető cég például csak annyit határoz meg, hogy az eszközértékelésnek legalább hetente egyszer meg kell történnie.
Az Allianz Hungária az érdeklődőknek gyönyörű grafikonokat mutat, amelyeknél ráadásul a benchmark is szerepel, sőt itt hozamszámítási táblákat is fellelhetünk. Utóbbiaknál viszont nem veszik figyelembe a költségeket, ráadásul a naprakészség ennél a társaságnál is hibádzik. A most megtalálható legfrissebb elemzés ugyanis az idei második negyedévre vonatkozik. Hasonló a gond az OTP-Garanciánál is, amely ugyan nettó hozamokat közöl, többféle benchmarkot is feltüntet, de a zárónap nem a legfrissebb. Jelenleg augusztus 31-ig van módunk az eszközalapok teljesítményének nyomon követésére.
Persze a befektetési alapoknál sem az alapkezelők számolgatnak hozamokat, de a közzétett adatok lehetővé teszik például a szakújságírók számára, hogy összehasonlító elemzést végezzenek. A biztosítók eszközalapjainál erre egyelőre semmi esély. A társaságok „színes, szélesvásznú" ismertetései (grafikon-varázsló, látványos képek és interaktív számítások) inkább csak marketingeszközként, semmint használható információforrásként értelmezhetők. Érdemes kiemelni itt az Allianz egyik új megtakarítási termékét, a MoneyMaxxot. Ennél várható hozamként nagy, kövér jelekkel tüntetik fel az évi 15 százalékot (és még több, hasonlóan vonzó számot). Az ismertetés végén azonban egészen apró betűkkel ugyan, de leírják: „sem az általunk becsült várható éves nettó termékhozam, sem a tényleges múltbeli hozamok nem tekinthetők garanciának hasonló hozamok jövőbeli elérésére".
B. Varga Judit
