Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nem jutottunk új információhoz Alan Greenspan nagy érdeklődéssel várt kongresszusbeli beszámolójából sem, a Fed-elnök ugyanis szinte kizárólag a fiskális kilátásokról beszélt. Egymondatos megjegyzése a gazdaság aktuális állapotáról annyi volt, hogy a jelek szerint az Egyesült Államok jól tűrte az egymás után következő negatív sokkokat, bár a depresszív hatások még érvényesülnek.
A döntéshozók természetesen nem szimpla passzióból ilyen semmitmondóak: a rendelkezésre álló információ alapján tényleg nem lehet sokkal többet mondani az amerikai, az eurózónabeli vagy a világgazdaság kilátásairól. A múlt héten publikált adatok közül az eurózóna második negyedéves GDP-adata (0,3 százalék negyedév/negyedév alapon, nem évesítve) mindössze megerősítette, hogy a növekedés messze a potenciál alatt van, s a piac nem is számít lényeges változásra a második félévben. Az augusztusi amerikai foglalkoztatási adatok (a vártnál csak hajszállal kevesebb, 36 ezer új állás keletkezése) arra utalnak, hogy a munkaerőpiac stagnál, s ha van is gyorsulás a gazdaság dinamikájában a harmadik negyedévben, az nem jelenik meg nagyobb munkaerő-kereslet formájában.
A részvénypiacokra, s így részben a dollárra is nyomást gyakorló geopolitikai feszültség sem oldódott az elmúlt napokban. Szeptember 11. évfordulóját szerencsére gond nélkül maga mögött tudhatja a világ, s ezzel egy a likviditást csökkentő faktor eltűnt. Az Irak ellen indítandó háborúról viszont változatlan hevességgel tart a vita az amerikai kormányzaton és törvényhozáson belül csakúgy, mint a szövetségesekkel. Bush elnök ENSZ-közgyűlésben elmondott beszéde elvileg arra lett volna hivatott, hogy a bizonyítékok napvilágra hozatalával meggyőzze a még kételkedőket a háború helyességéről. Ehhez képest maradt a követelés a fegyverzet-ellenőrök visszatéréséről és az engedelmetlenség következményeire való figyelmeztetés. Az továbbra sem világos, hogyan sikerülhet megszerezni a Biztonsági Tanács, benne Oroszország és Kína támogatását a katonai erő alkalmazásához. Mindeközben az olaj továbbra is csak kevéssel van 30 dollár alatt.
Összességében tehát az a helyzet, hogy a fejlett gazdaságok úgymond földközel repülnek. Az optimisták szerint a lényeg az, hogy egyáltalán repülünk, s ez különben is még csak a kezdet. A pesszimisták szerint ilyen alacsony magasságban a kockázatok megsokszorozódnak. Magyarán: egy kisebb negatív sokk is elég lehet ahhoz, hogy deflációba taszítsák az amerikai és vele a világgazdaságot. A pénzügyi eszközök, legyenek azok részvények, kötvények, egyelőre arra vannak beárazva, hogy a növekedés fennmarad, még ha nyomott formában is. A defláció egyértelműen nincs benne az árakban, vagyis a kockázat továbbra is inkább negatív irányban áll fenn. Paradox módon ez a dollárnak akár még használhat is, hiszen egy recessziós forgatókönyv esetén a világ legkeresettebb befektetése az amerikai államkötvény lesz. Ebben az esetben a most elért rekordmélységek (2 százalék a kétéves, 4 százalék a tízéves papíron) még nem a történet végét jelezték.
Gy. M.
