Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A forintelszámolású, hazai bejegyzésű nemzetközi kötvényalapok, más néven devizakötvény-alapok tőkéje és száma egyaránt megfogyatkozott az utóbbi években. Ezek a konstrukciók már hosszabb ideje nem voltak képesek a hazai állampapírpiacra koncentráló társaikkal versenyképes hozamot elérni (lásd táblázatunkat a 14. oldalon). Egyrészt mert a hazai kamat-, illetve hozamszint rendre jóval meghaladta a legfejlettebb OECD-országok szintjét, másrészt a forint a korábbi csúszó leértékelés idején is kevesebbet veszített értékéből, mint a kamatszintek különbsége. A tavaly májusi sávszélesítés és az utána következő forinterősödés persze még egy hatalmasat rúgott a piacba, az említett befektetési jegyek pár hét alatt 5-6 százalékot is veszítettek értékükből. Az utóbbi, szeptember 4-ig tartó három hónapban az ebbe a kategóriába sorolt öt alap közül háromnak eléggé meglódult a hozama, éves szinten 14-18, nem évesítve pedig 3,5-4,5 százalékos eredményt értek el. Ennek egyik összetevője, hogy a három hónappal ezelőtti állapothoz képest mintegy 1,4 százalékkal gyengült a forint (a pontos adat attól függ, milyen árfolyamot veszünk figyelembe), vagyis felértékelődtek a devizák.
A másik tényező nyilván az, hogy a nemzetközi tőkepiacokon a részvénypiaci áresések elől menekülő tőke elsősorban kötvényekbe áramlott. A hozamok sokéves mélypontokon vannak, ami árfolyam-emelkedéssel egyenértékű. Két másik devizakötvény-alap nem ért el számottevő hozamot, az egyik feltehetőleg a zloty, a másik pedig a dollár gyengülése miatt (CA Közép-Európai Kötvény Alap, illetve Budapest Nemzetközi Kötvény Alap).
Ha megnézzük a listavezető MKB Nemzetközi Kötvény Alap július végi hírlevelét, azt látjuk, hogy az alap tőkéjének 41 százaléka volt öt évnél hosszabb, 33 százaléka pedig 2-5 éves futamidejű kötvényekben, így a hozamok változására a portfólió értéke érzékenyen reagálhatott.
(A hosszabb futamidejű kötvények egységnyi hozamváltozásra nagyobb árfolyamváltozással reagálnak.)
Happy endre ezen a piacon a következő pár évben mindenesetre kicsi az esély. A fejlett nyugati országok kötvényhozamai nem csökkenhetnek vég nélkül, a hazai forintbefektetések hozama pedig még várhatóan jó darabig meg fogja haladni a devizákét. Ráadásul közeledvén az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz, hosszabb távon nemigen számít senki a forint gyengülésére, sőt épp ellenkezőleg. Így nem valószínű, hogy ezek az alapok évek távlatában leköröznék hazai irányultságú társaikat.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy ezen alapkategória mára a legkisebb tőkével gazdálkodik mind közül. A devizakötvény-alapok fénykorukban, 1999 közepén 17 milliárdos tőkével gazdálkodtak, igaz, mint később kiderült, ebből jó pár milliárd forint egyetlen ügyfélnek, a jelentős mértékben dollárfüggő Richter Rt.-nek volt köszönhető. Lassú csökkenés után 2000. március 1-jén egyetlen nap alatt 9 milliárdról 3,5 milliárd forintra esett ezen alapok tőkéje, és azóta is ekörül stagnál (ma mintegy 3,4 milliárd forint).
Nem beszéltünk még az idén megjelenő újabb devizaalap-csoportról, amelyet egyelőre a kötvénypiacon csak az OTP Bank kínál. Ezek - bár itthoni bejegyzésű és itthonról kezelt alapokról van szó - euróban (OTP Euró Kötvény Alap), illetve dollárban (OTP Dollár Kötvény Alap) denomináltak, azaz az alapok minden elszámolása és pénzmozgása devizában történik. Ha teljesítményüket forintra számolnánk át, nyilván hasonló képet kapnánk, mint a „forintos" devizakötvény-alapok esetében, vagyis az átszámítás az utolsó három hónapban a dollárkötvényalap teljesítményét nagyban rontaná, az eurókötvény-alapét növelné.
Ha valaki ugyanakkor úgy dönt, hogy nem a forint-, hanem a devizahozam érdekli - például devizája van, amelyre szüksége lesz a későbbiekben, és nem érdemes átváltania -, akkor ezek az alapok jó alternatívának tűnnek. Míg három hónappal ezelőtt a bankok az euróbetétekre évi 1-2,3 százalék közötti, a dollárbetétekre 0,3-1 százalékos kamatot fizettek, addig a két alap hozama évi 6,1, illetve 2,4 százalék volt (forgalmazási költségek levonásával, félmillió forint körüli összegnél pedig évi 5,4, illetve 1,6 százalék).
E. J.
