Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Folytatódik a trend nélküli kereskedés a fontosabb keresztárfolyamokban, egy kissé nagyobb volatilitással megspékelve a jen esetében. Az euró/dollár 0,9650-0,9890, a dollár/jen 116,30-121,30 között mozgott az elmúlt héten. A piaci szereplők folyamatosan szabadulnak a kockázattól: a Chicago Mercantile Exchange IMM adatai szerint, valamint a Morgan Stanley saját tőkeáramlási felmérése alapján jól látható, hogy egyik viszonylatban sincsenek már jelentősebb egyirányú pozíciók, a piac nagyjából semleges pozícióban van.
A piacok továbbra is az amerikai gazdasággal kapcsolatos ciklikus és strukturális aggodalmak harapófogójában vannak. Egyrészt a korábbinál nagyobb egy újabb gazdasági visszaesés valószínűsége, ami - a világgazdaság sérülékenységét figyelembe véve - pozitív lehet a dollár számára, másrészt a strukturális problémák (a buborék kipukkadása utáni helyzet, a háztartások és vállalatok rekordméretű eladósodottsága, a folyó fizetési mérleg idén akár a GDP 5,5 százalékát is meghaladó hiánya) változatlanul élnek, s ezek nem engedik a dollárt erősödni. A piacon sokak által vallott meggyőződés szerint kiutat ebből a helyzetből az jelenthetne, ha világosabbá válnának a ciklikus kilátások, azaz eldőlne, hogy egy lassú, de stabil növekedési pályán van-e a gazdaság, vagy éppen ellenkezőleg, újból visszaesik egy recesszióba, sőt, ne adj' isten, deflációba. Az előbbi verzió esetén a világgazdaság többi régiója (értve ez alatt főképp az eurózónát, kisebb részben az Egyesült Királyságot vagy Délkelet-Ázsiát) megkapná a szükséges növekedési támogatást az Egyesült Államoktól, ugyanakkor érvényre juttathatná azt az előnyét, hogy nincsenek különösebb strukturális egyensúlytalanságai. A pesszimista forgatókönyv szerint az ismételt amerikai visszaesés magával rántja az egész világgazdaságot, a befektetők kockázattűrő hajlandósága szinte teljesen eltűnne, s egy ilyen helyzetből azért jellemzően még mindig a dollár jön ki jól.
A piachoz hasonlóan a Fed is egyelőre várakozó állásponton van. Múlt keddi ülésükön az irányadó fed funds kamatlábat meghagyták 1,75 százalékon, ugyanakkor a kockázatok eloszlása tekintetében negatív irányba, az alacsonyabb növekedés felé mozdultak el.
Az egyhangúlag meghozott Fed-határozat szövege szerint a termelékenység növekedésének robusztus trendje és a monetáris stimulus idővel kedvezőbbé teszi a gazdasági környezetet, egyben elismeri, hogy az utóbbi idők tőkepiaci fejleményei, valamint a vállalati szektorral kapcsolatos bizonytalanság fokozódása megakasztották az év első felében beindult fellendülést.
A piacot nem lepte meg a döntés, hiszen az egyetlen Morgan Stanley kivételével mindenki erre számított. Sőt, a konszenzus szerint idén egyáltalán nem lesz kamatcsökkentés: a legfrissebb Reuters-felmérésben 21-ből 15 elsődleges forgalmazó gondolta így. Ez viszont már eggyel kevesebb, mint egy héttel ezelőtt, s a hat másként gondolkodó között a Wall Street legbefolyásosabb közgazdászait találhatjuk, az imént említett Morgan Stanleyétől a Deutsche Bankon át a Goldman Sachs szakértőiig. Ez utóbbiak leghamarabb a következő, szeptember 24-ei FOMC-ülésen számítanak lazításra, de jó esélyt adnak egy ennél későbbi, csak az utolsó negyedévben sorra kerülő lépésnek is. A szeptemberi összejövetelig valószínűleg nem történik semmi, a Fed ugyanis nem szerepeltette közleményében „az eseményeket szorosan követjük" kitételt, márpedig régebben ezzel szokta jelezni egy ülések közötti akció lehetőségét.
Az FOMC találkozója óta napvilágot látott adatok mindenesetre inkább a korábbi kamatcsökkentés mellet szólnak. Júliusban ugyan a vártnál nagyobb mértékben, 0,2, illetve 0,1 százalékkal bővült az ipari és ezen belül a feldolgozóipari termelés, de a növekedésért kizárólag a nullaszázalékos finanszírozást nyújtó, s ezért most rohammunkában termelő autógyárak a felelősek: őket kizárva, 0,3 százalékkal esett a feldolgozóipar kibocsátása. Hasonló a helyzet a kiskereskedelemmel is: júliusban 1,2 százalékkal emelkedtek az eladások, de az autók és a benzin kiszűrésével már stagnált az értékesítés. A philadelphiai Fed feldolgozóipari indexe 6,6-ről mínusz 3,1 pontra zuhant augusztusban, ami nem sok jót sejtet a szeptember 3-án publikálandó ISM-indexről. Ez utóbbi mutató, valamint a pár napra rá következő augusztusi munkaerő-piaci riport talán tisztázhatja valamelyest a helyzetet.
Gy. M.
