Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Továbbra is a szűk sávos kereskedés jellemzi a devizapiacokat: az euró/dollár 0,9630 és 0,9875, a dollár/jen pedig 119,10 és 120,90 között mozgott az elmúlt héten. A dollár/jen viszonylatban a piac már régóta semleges, az euró/dollár keresztárfolyamban korábban felépült long európozíciók mostanra már szintén leépültek, új, tartós pozíciót pedig már senki nem vesz fel. A piaci légkör továbbra is bizonytalan és kockázatkerülő, így a közeljövőben nem is nagyon lehet számítani határozottabb mozgásokra.
A dollár strukturális problémáival változatlanul tisztában vannak a piaci szereplők, de legalább ennyire fontosnak tartják a „double dip” (másodszori visszaesés) forgatókönyv valóra válása esetén jelentkező következményeket. Mint arról már többször szóltunk ezeken a hasábokon, a dollárnak paradox módon előnyére válhat az Egyesült Államok visszacsúszása a recesszióba, a világ többi gazdasági régiója esetében ugyanis egyértelműen az amerikai importkereslet a legfontosabb növekedési faktor. Azaz: ha az USA bukik, mindenki vele együtt megy alá. Ilyen környezetben hagyományosan jó befektetés a dollár, amint arról legutóbb a tavalyi második féléves világgazdasági lassulás idején is meggyőződhettünk.
A ciklikus tényezők tehát ismét kezdik elhomályosítani a strukturális elemeket, amit a növekedési és kamatkilátások közelmúltbeli gyökeres átalakulása is mutat. Az elmúlt két hét szörnyű amerikai makroadatai láttán sorozatban szállítják le GDP-előrejelzéseiket a vezető befektetési bankok: a Goldman Sachs most már csak 2,5 százalékot vár a második félévre, s a Morgan Stanley szerint sem éri el a bővülés a potenciális növekedési ráta alsó becslésének tartott 3 százalékot (az első félév dinamikája pont ennyi volt). Fontos, hogy ezek a prognózisok a részvény- és hitelpiacok stabilizálódásával számolnak, vagyis további esés esetén még lejjebb kellene ezeket módosítani.
Gyakran felmerülő pont az elemzői gondolatmenetekben, hogy a gazdaság olyan tempóra lassult le, amikor egy nagyobb külső sokk (mint például az imént említett árfolyamesés) akár deflációt is előidézhet. Ennek kapcsán nagy figyelmet keltett piaci körökben egy nemrégiben publikált Fed-tanulmány, amely a kilencvenes évek japán gazdasági folyamatait tekinti át, s az azokból levonandó tanulságokat összegzi. A szerzők szerint rendkívül fontos, hogy a gazdaságpolitika már a deflációs kockázatok erősödésekor előretekintően és agresszívan lépjen, az árszínvonal ténylegesen bekövetkező csökkenésekor ugyanis már nagy valószínűséggel nem hatékonyak a hagyományos (monetáris és fiskális) eszközök. Az Egyesült Államok most ugyanúgy egy hatalmas eszközbuborék kidurranása után van, mint volt Japán a kilencvenes évek elején. E gondolatmenet alapján a legbefolyásosabb nevek némelyike, így a Goldman Sachs, a Deutsche Bank és a Lehman Brothers már kamatcsökkentést vár az idén. Az 50–75 bázispontos lazítás szerintük egy vagy két lépésben következne, vagyis nem a megszokott finom adagokban, s valószínűleg inkább valamikor az ősszel. Tény ugyanakkor, hogy az elemzői konszenzus még mindig inkább a stabilitás mellett szavaz: 22-ből 18 elsődleges forgalmazó változatlan kamatokat jósol. Többen élnek azzal az ellenvetéssel, hogy egy lazítás akár pánikot is kelthet a piacokon, mondván, a Fed ezzel beismerné a helyzet komolyságát. Mások szerint a gazdaság fundamentumai nem olyan gyengék, mint első ránézésre tűnnek (a jövedelmek és a profitok egész szép tempóban emelkednek), a monetáris hatóságnak pedig nem az a dolga, hogy a részvénypiacokat megtámogassa. A piac szokás szerint előrerohant, a Fed funds futures árak 1,5 százalékos kamatszinttel számolnak decemberre, a várható rövid kamatokra nagyon érzékeny kétéves hozam pedig történelmi mélypontra, 1,88 százalékra süllyedt. A most keddi ülésen azonban még senki nem számít monetáris politikai lépésre, sokkal inkább a kockázatok megoszlására vonatkozó álláspont módosítását várják, természetesen a lassabb növekedés irányába.
Növekszik az esélye egy európai kamatvágásnak is. Csütörtökön megjelent havi jelentésében az ECB az eddiginél jóval békülékenyebb hangnemet ütött meg, s míg korábban az árak emelkedése irányába ható kockázatokat látott, most a kockázatok kiegyensúlyozottabbá válásáról értekezett. Törölte a bank a növekedési ütemnek a potenciálhoz közelítő gyorsulására tett utalást is, s most már csak annyit mond, hogy az év második felében folytatódik a fellendülés. Az eddig jellemzően egy szerény idei szigorítással kalkuláló befektetési bankok most sorban állnak át a stabil kamatszintet előrejelzők táborába, a piac a három hónapos Euribor futures árakban már 30–40 százalékos valószínűséget társít egy, még 2002-ben bekövetkező kamatcsökkentésnek.
Gy. M.
