Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró a múlt hét hétfőn sikerrel tört át egy pszichológiai határt: 2000 februárjának vége óta most először fordult elő, hogy az eurót és a dollárt egy az egyben váltották a devizapiacokon. A dollár „lendületét" jól mutatja, hogy most elmaradt a hasonló jelképes szintek áttörésekor szokásos visszaesés, az euró akadálytalanul erősödött tovább, a hét végéig egészen 1,0150 környékéig.
Egy ilyen állapotban lévő dollárhoz képest a jen sem tudta megállni, hogy ne izmosodjék: a japán deviza a hét folyamán többször is benézett a 116-os szint alá, a japán hatóságok folyamatos verbális intervenciói ellenére. Technikai oldalról nézve egyik viszonylatban sincs akadálya a dollár további értékvesztésének, egyik keresztárfolyamban se épültek ki túlzott long (vételi) pozíciók. Az eurónál azért a befektetők alapvető euroszkepticizmusa nem tűnt el, a piaci szereplők folyamatosan realizálják a profitot s kézről kézre adják a pozíciókat. A jennél a jegybanki intervenció állandóan a levegőben lógó veszélye tartja vissza a befektetőket attól, hogy jelentősebb jenvételi pozíciókat vegyenek fel.
A devizapiaci fejleményeket továbbra is elsősorban a részvénypiaci történések határozzák meg. A múlt hét első felében az amerikai és az európai részvénypiacoknak egyaránt sikerült alulmúlniuk még a tavaly szeptember közepi szinteket is, s ezzel utoljára 1997-1998-ban látott értékekre süllyedtek. Az MSCI World index pontosan ott van, mint négy és fél évvel ezelőtt: ennyi idő alatt a mostani állapot szerint az indexben szereplő, a világ legnagyobb és legfontosabbnak mondott cégeinek még nominálisan sem sikerült értéket kreálniuk.
A részvénypiacok helyzete természetesen szokás szerint az Egyesült Államokat érinti a legjobban, mivel itt a legszélesebb a részvénytulajdonosi kör. A reálgazdaságból érkező hírek egyébként nem voltak rosszak. Júniusban az ipari termelés a vártnál sokkal nagyobb mértékben, 0,8 százalékkal bővült, s az ipari szektor bővülése most már év/év összehasonlításban is a pozitív tartományban van. A kiskereskedelmi eladások autók nélkül 0,4 százalékkal emelkedtek ugyanebben a hónapban, ami legalábbis a fogyasztás stabilitására utal. Az első negatív jelet a University of Michigan fogyasztói bizalmi indexe szállította: a mutató 92,4-ről 86,5 pontra zuhant, amiben nagy szerepe lehet a részvényárfolyamok s vele együtt a háztartási vagyon csökkenésének. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a felmérést az egyetem közvetlenül a WorldCom-botrány utáni napokban készítette, a végleges adat valószínűleg kisebb esést mutat.
A gazdaságpolitikai döntéshozók gondolatmenetében már megjelentek a részvénypiacok a legfontosabb kockázati tényezőként. William Poole, a St. Louis-i Fed elnöke beismerte, hogy a fejlemények „zavarosabbá” tették a növekedési kilátásokat.
Az elnök gazdasági tanácsadó bizottságának vezetője szintén a részvényárfolyamok oldaláról látja a legnagyobb veszélyt az egyébként szerinte rendkívül kedvező fundamentumokra nézve. Alan Greenspan nagy érdeklődéssel várt kongresszusi beszámolójában szokás szerint megfelelően kétértelmű (vagy kiegyensúlyozott) volt ahhoz, hogy ne döntse el a dilemmát: továbbra is pozitívan látja a gazdaság hosszú távú kilátásait, főképp a termelékenység tartósan gyorsabb növekedésére alapozva.
Elismeri ugyanakkor hogy rövid távon a beruházásokkal, a profitabilitással kapcsolatos bizonytalanság, a vállalati csalások, valamint a terrorizmus veszélye problémát jelenthet. A Fed elnöke egyébként meglepő módon külön kitért a dollárra is (ezt általában nem teszi, hiszen az árfolyam-politika a pénzügyminisztérium dolga), s arra hívta fel a figyelmet, hogy az árfolyam egy bonyolult és komplex valami, nem lehet szimplán a múltbeli trend meghosszabbításával előre jelezni.
A részvénypiaci értékmegsemmisülés az öreg kontinenst a jól ismert okok miatt kevésbé érinti, bár azért nem is teljesen immúnis. A Deutsche Telekom körüli hercehurca most ismét megmutatta, hogy az európai részvényesi kultúra még hagy némi kívánnivalót maga után, így a Wall Streetről éppen most kivonuló befektetők nem özönlenek a régióba. A befektetési banki stratégák eddigi legnagyobb csalódása idén éppen az, hogy az európai piacok nem voltak képesek az amerikai részvények eséséből profitálni. Bizonyos indexek még kifejezetten rosszabbul is szerepeltek tengerentúli társaiknál.
A G3-országok részvénypiacai közül idén eddig messze a japán teljesített a legjobban: dollárban kifejezve mintegy 10 százalékot emelkedett a Nikkei. A naponta körülbelül húsz-huszonöt kormányzati megnyilatkozás ellenére egyébként a jen egyre erősebb lesz, a hatóságok legnagyobb sajnálatára. Az ideális árfolyamot a pénzügyminiszter 125 és 135 között képzeli el, ehelyett az elemzői konszenzus rövid távon inkább a 115 alá történő süllyedést tartja valószínűnek. A japán gazdaság strukturális problémái teljesen a háttérbe szorultak a jelenlegi piaci hangulat közepette, plusz a ciklikus tényezők is most éppen a jen javára szólnak.
Gy. M.
