Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Fordulat a gazdaságpolitikában című pénzügyminisztériumi kiadvány 2007-ig, azaz az európai Gazdasági és Monetáris Unióhoz (EMU) való csatlakozásunk hivatalosan tervezett időpontjáig vázolja fel az optimális gazdaságpolitikai programot. A terv legfontosabb pontjai alapvetően találkoztak az állampapír-befektetők igényeivel és várakozásaival. Az évi átlagosan 1 százalékpontos GDP-arányos költségvetésihiány- és inflációcsökkentés, a reálbérek növekedésének visszafogása, a folyófizetésimérleg-hiány szinten tartása, illetve a gazdasági növekedés fokozatos gyorsítása szerepel a célok között.
Nem csoda hát, hogy a terv nyilvánosságra hozatala - a korábbi bizonytalan helyzettel éles kontrasztot képezve - igen erős reakciókat váltott ki az alapvetően rövid pozíciókkal rendelkező (vagyis hosszú futamidejű kötvényeket a szokásosnál alacsonyabb arányban tartó) befektetőkből és kereskedőkből. A hozamgörbe három év feletti része a múlt hét hétfőn 30-50 bázisponttal (századszázalékponttal) lejjebb süllyedt, mint két munkanappal korábban, ami a hosszú kötvények esetében percek leforgása alatt drámai árfolyammozgásokat okozott.
Szokás szerint azonban a jelentős ármozgások korrekciója sem elhanyagolható mértékű. Így történt ez most is, a hét végére a pénteki és hétfői hozamcsökkenés jelentős része odaveszett. Sőt, a rövid, éven belüli futamidejű papíroknál folyamatos hozamemelkedés volt tapasztalható, amit a 12 hónapos diszkontkincstárjegyek csütörtöki aukciójának 9,93 százalékos átlaghozama jól érzékeltetett (az előző aukciós hozam - még a jegybanki kamatemelés előtt - 9,63 százalék volt).
Sokakban természetesen felmerült a kérdés, hogy miért volt végül ilyen visszafogott a piaci reakció az alapvetően pozitív és hosszú távú kormányzati tervekkel kapcsolatban. Miért emelkedtek a rövid távú hozamok akkor, amikor azt állítják, hogy a jelenlegi monetáris kondíciók a 4,5 százalékos jövő évi inflációs tervvel párhuzamban állnak?
A magyarázatban szerepet játszhat a gazdaságpolitikai döntéshozók elmúlt néhány hónapban megkopott hitelessége. A befektetők nagy többsége most alapvetően a „hiszem, ha látom" elv alapján dönt, s addig nem kötelezi el magát teljes mértékben, amíg a megvalósulás alapjait jelentő kérdésekben azokkal ellentétes irányú döntések születnek (bérek, költségvetés).
A piaci szereplők viszont az MNB részéről már el tudnak képzelni további kompromisszumokat is az inflációs célok tekintetében. A kredibilitás (hihetőség, hitelesség) szerepe a jegybank esetében sokkal meghatározóbb, mint a nemegyszer politikai elvek mentén mozgó kormányzati döntéshozatalban. Tehát az idei negatív keresleti tendenciákat ellensúlyozandó, további szórványos jegybanki kamatemelésekre kell számítani. Ez okozza most a rövid hozamok emelkedését.
Ha a kormány betartja a következő évekre szóló ígéreteit, 2003-tól ismét lazább politikát alkalmazhat a jegybank. A tervek be nem tartására pedig még gondolni is rossz, az - korábban más országoknál már tapasztalt - kormányzati-jegybanki „ütök-vágok” folyamatot indíthatna el. Jelenleg az EU- és EMU-csatlakozásra való felkészülés szorítja rá leginkább a politikusokat, hogy tartsák a szavukat, e folyamat megbicsaklása tehát az állampapírpiacon is igen negatív következményekkel járna.
Kishonti László
