Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az év első öt hónapjában a folyó fizetési mérlegben 1403 millió eurós hiány keletkezett, az előző év azonos időszaka hiányának (572 millió euró) két és félszerese. A mérlegnek lényegében minden fontosabb tétele romlást mutat, ami egyrészt a fél év alatt 500 milliárd forintos deficitet felhalmozó „választási" költségvetéssel, kisebb részben pedig az erősebb forinttal kapcsolható össze (ami az importot relatíve olcsóbbá, a külföldi turisták számára az országot viszont drágábbá teszi).
Mivel a folyó fizetési mérlegben közismerten a második félév, illetve a vállalati transzferek miatt a június és december hónapok a „legerősebbek" (ekkor a legnagyobb a hiány), könnyen elképzelhető, hogy idén az 1994-eshez (amely szintén választási év volt) közelítő értékű nominális hiányt sikerül majd összehozni. A lényegében szabadon lebegő forint árfolyamát leginkább az határozza meg, hogy a külföldi befektetések milyen mértékben, illetve feltételekkel finanszírozzák a folyó fizetési mérleg hiányát. A befektetői mérleg egyik serpenyőjébe olyan tényezők kerülnek, mint a politikai stabilitás, a növekedési és inflációs kilátások vagy a külső-belső egyensúlyi helyzet, a másikba pedig a magyarországi befektetések forintárfolyammal kiigazított várható jövőbeli hozama.
A jelenlegi helyzet az, hogy az említett tényezők közül nehezen találunk olyat, amelyik javulást mutatott volna az elmúlt hetekben, a finanszírozásra tehát a befektetők most csak magasabb várható hozamok mellett hajlandók. Ennek a folyamatnak a része volt az elmúlt héten teljes hosszúságában 20-40 bázisponttal (0,2-0,4 százalékponttal) emelkedő állampapír-piaci hozamgörbe s az ezzel párhuzamosan több mint hét hónapos mélypontra süllyedő forintárfolyam.
Az utóbbiak közül valószínűleg a forint gyengülése készteti leginkább aggodalomra a Magyar Nemzeti Bank döntéshozóit (bár a hosszú futamidejű hozamok emelkedése sem lehet túl kellemes érzés). A tavaly májusban felszabadított fizetőeszköz korábbi erősödése volt ugyanis a tervezett (és később elhomályosodott) inflációs célok elérésének legfontosabb eszköze, amely egyben fontos pszichológiai jelentőséggel is bír a lakosság és a vállalatok szempontjából.
A kompromisszumkeresés időszaka tehát valószínűleg véget ért, a jelenlegi helyzetben még a módosított inflációs tervek eléréséhez is komoly szigorításra (kamatemelésre) van szükség. A piacon tapasztalható negatív spirál megállítására csak akkor van rövid távon lehetőség, ha a jegybank a továbbiakban képes lesz befolyásolni is a piaci folyamatokat.
Kishonti László
