Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A főbb viszonylatokban folytatódott a dollár lassú, de biztos térvesztése. Az euró jellemzően 0,8980 és 0,9030 között mozgott a múlt héten, de közben 0,9080-en új éven belüli rekordot is sikerült elérnie. A dollár/jen maradt 127-128 körül. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a likviditás igen alacsony volt: Európában a munka ünnepéből sokan ötnapos hétvégét csináltak, Japánban pedig az Arany Hét névre hallgató ünnepségsorozat tette különlegessé a hetet.
Ami a gazdasági fundamentumokat illeti, a múlt heti amerikai adatözön sok újdonságot nem hozott, csak megerősítette az előzetes várakozásokat, amelyek szerint a - főleg a készletciklus által hajtott - kezdeti gyors fellendülésnek vége, s most egy lassabb szakasz következik. Az első negyedév 5,8 százalékos GDP-növekedése a legoptimistább prognózisokat is felülmúlta, de végeredményben oda vezetett, hogy több befektetési bank leszállította második negyedéves előrejelzését (a Morgan Stanley például 3-ról 2 százalékra). A vártnál magasabb szám ugyanis elsősorban a készletek és a külkereskedelem kedvezőbb dinamikájának volt betudható, ezek viszont csak a következő időszaktól „kölcsönzött" bővülésnek tekinthetők.
Amúgy is számos egyszeri tényező befolyásolta az első negyedév gazdasági növekedését, mint például a kedvező időjárás, egyszeri adó-visszatérítések, a szokásosnál korábbi húsvét, illetve általában a készletek feltöltése. A „kölcsön" visszafizetése már világosan látszott a múlt héten publikált áprilisi beszerzői menedzserindexeken (PMI), valamint a University of Michigan, illetve a Conference Board fogyasztói bizalmi indexein, amelyek kivétel nélkül visszaesést mutattak.
A kérdés most az, hogy vajon csak egy kis szünetről van-e szó és a fellendülés kezdeti lendülete átterjed-e a fogyasztásra és a beruházásra, vagyis a fenntartható növekedés alappilléreire. Innen nézve egyelőre nem túl rózsaszínű a kép. A beruházási aktivitás az első negyedévben még mindig közel 6 százalékkal zsugorodott (bár tény, hogy a hanyatlás üteme egyre lassabb), s az elmúlt két hónapban csökkent a tartós cikkek rendelésállománya. A munkaerőpiac, a lakossági fogyasztás fő meghatározója továbbra is gyenge: a munkanélküli-segélyért jelentkezők száma magasabb, mint az év elején. Áprilisban ráadásul a vártnál kevesebb, 43 ezer új munkahely jött létre, a munkanélküliségi ráta pedig hét és fél éves csúcsot ért el: a pénteken közzétett adat szerint a várt 5,8 százalék helyett 6 százalékra nőtt.
A végső belföldi kereslet (fogyasztás és beruházás) vérszegénysége mögött a vállalati szektor instabilitása áll. A cégeknek továbbra sincs árazási erejük: a Fed-elnök kedvenc mutatója, a nemzeti számlákban használt személyes fogyasztási árindex (energia és élelmiszer nélkül) az első negyedévben év/év alapon alig 1,2 százalékkal emelkedett, ami a legalacsonyabb szint 1963 óta. Ilyen környezetben a profitabilitásuk helyreállítása érdekében harcoló vállalatok nem kezdenek bele tömeges munkaerő-felvételbe vagy masszív beruházásokba, mivel a költségeket nem tudják áthárítani. Innen nézve az amerikai gazdaság még mindig közelebb van a deflációhoz, mint az inflációhoz. Éppen ezért kizárt, hogy a Fed nyíltpiaci bizottsága kamatot emeljen holnapi ülésén, sőt júniusban se várható szigorítás.
A növekedési kilátások mellett a piac másik nagy témája mostanság a dollár túlértékeltsége, s ezért sokan nagy érdeklődéssel várták a szenátus e tárgyban tartott meghallgatását. Az esemény végül nem hozott semmi újat: a pénzügyminiszter elismételte, hogy egy jól menedzselt cégnek nem okozhat problémát az árfolyam, az ipari lobbi pedig továbbra is az erős dollár politikájának megszüntetését, esetleg piaci intervenciót követel. A frontok itt megmerevedni látszanak, bár elemzők szerint a Bush-adminisztrációnak semmi baja nem lenne egy a piac által indukált leértékelődéssel, sőt.
Az Atlanti-óceán innenső oldalán szintén körvonalazódik a fellendülés első szakaszának vége, az üzleti bizalmi indexek egyre vegyesebb képet mutatnak. Az áprilisi Ifo, mint ismeretes, több hónapnyi rendíthetetlen emelkedés után általános meglepetésre visszaesett, a francia, az olasz és a belga feldolgozóipari indexek azonban tovább emelkedtek. Az eurózóna aggregált ipari PMI-indexe 50-ről 50,7-re ugrott, s ezzel világosan a növekedést jelző zónába került, de Németország itt is még 50 alatt van.
Az előzetes adatok szerint áprilisban az euróövezet inflációja 2,5-ről visszacsúszott 2,2-re, s minden esély megvan arra, hogy májusban 2 százalék alá kerüljön. Ez elvileg pozitív kicsengésű az euró számára, de a piacot azért még idegesítik a német munkaerő-piaci fejlemények (az IG Metall a sztrájkra szavazott, az időpont még bizonytalan). Ugyancsak zavaró tényező a pénzpiaci helyzet: az M3 háromhavi mozgóátlaga nagyon lassan jön lefelé, s még mindig 3 százalékponttal van az ECB 4,5 százalékos referenciaértéke felett. A bank csütörtöki sajtótájékoztatóján Wim Duisenberg ennek megfelelően azt találta mondani, hogy a helyzetértékelést körülvevő bizonytalanság nagyobb, mint valaha. Egy korai kamatemelés azonban szinte biztosan megakasztaná az eurót jelenlegi fokozatos erősödésében.
Gy. M.
